Több, mint vér - 15. fejezet

Fél óra keresgélés után Ayradnia dühösen csapta be az előtte lévő könyvet. Connor felpillantott a mérgesen járkáló lányra.

– Ennek semmi értelme! Lehet, hogy nem is kapcsolódik ehhez az egészhez! – Legszívesebben a haját tépte volna tehetetlenségében.

– Hamar feladtad. Azt hittem, kitartóbb vagy – mondta Connor, miközben unottan lapozott egyet.

– Az lennék, ha látnám a célt. De lehet, hogy feleslegesen keresünk egy nem létező dolgot. Miközben az a mocsok tovább keresi a farkast. Vagy éppen engem.

Connor megnyomkodta az orrnyergét.

– Szerintem, ha téged akarna, nem engedett volna el.

– Mit akar ez jelenteni? – A lány csípőre tett kézzel állt meg előtte. A férfi hátradőlt a széken, és mélyen a szemébe nézett.

– Te mondtad. Az agyad segíteni akar. Ez a fickó nem véletlenül törölte ki az emlékezetedet. Mi van, ha valami olyasmit láttál, amit nem kellett volna?

– Akkor miért nem ölt meg egyszerűen? Miért vesződne holmi bűbájokkal… Bűbáj… Üst… Tűz.

Ayradnia agyába újabbnál újabb képek tódultak, a fejét fogva rogyott térdre. Connor felugrott, a lányhoz rohant, és átölelte, miközben megnyugtató szavakat suttogott a fülébe. Az amazon azonban ebből szinte semmit nem érzékelt, teste újra átélte a kínzásokat…

A férfi leült elé egy műanyag székre, és mosolyogva figyelte, ahogy Ayradnia újabb adag vért köhög fel, és köp a földre.

– Elég volt, amazon?

– Nyald.. ki… - A lány a vállába törölte a száját, a kezén lévő bilincsek mögül vékony csíkban folyt a vér a sok erőltetéstől. A férfi felnevetett, és állon vágta.

– Ki a farkas? Nem kérdezem újra!

Ayradnia rekedten felnevetett.

– Legutóbb is ezt mondtad, seggfej!

– A nevem Sadrak, korcs!

Az amazon felkiáltott.

– Istenem, megvan! Tényleg megvan! Megcsináltam!  - Örömében észre sem vette, hogy teljesen a férfire csavarodott. Zavartan elmosolyodott, és lekászálódott róla. Felpattant, és körbe-körbe futkosott a könyvtárban. Connor a fejét csóválva követte.

– Megbuggyant. Ó, te jó ég. Gondoltam, hogy van valami hiba a csajban, de… - Lemondóan pislantott a lányra, aki figyelmeztetően felemelte a mutatóujját.

– Hé! Vegyél vissza! Sadrak egy név! A mágus neve! Ó, tudtam, hogy csak magamra számíthatok, és itt van!

– Láttál valamit? – A férfi felhúzta a szemöldökét, az amazon pedig lehuppant elé törökülésben.

– Igen. Egy emlék villant fel, ahol a mágus maga mondta, hogy így hívják. – Ayradnia teljesen lázba jött, egy lépéssel közelebb jutott ahhoz a féreghez.

– És ez azért segít nekünk, mert… - Connor kérdőn nézett a lányra.

– Még nem tudom. De ez már haladás! – Semmi sem törhette le a lelkesedését.

– Igen, az! – Bólintott a férfi, és lassan közelebb hajolt Ayradniához. Mielőtt azonban megcsókolhatta volna, kopogtattak az ajtón.

– Elnézést, Uram. Kiáltást hallottam. Minden rendben? – Ayradnia felnevetett, Connor pedig rámosolygott, majd kiszólt Dorellnek.

– Igen. A lehető legnagyobb rendben. – Majd a lányhoz fordult. – Nézd, ha ez a fickó még itt van, akkor tuti, hogy felbukkant a faluban. Van kedved körbeérdeklődni… velem, a kocsmában?

– Randira hívsz? – nevetett fel Ayradnia.

– Azt hiszem. Ha a nyomozós, kikérdezős program bejön neked. – Az amazon vigyorogva bólintott.

Luminita a Kastély mögött lépett ki az erdőből, és még épp látta, ahogy Xandra és Sable beszáll egy taxiba. Megszaporázta a lépteit, el akart köszönni az amazontól. Mégis csak a társa volt. Nem is figyelte, ki van még ott, csak behajolt az ablakon, és a lányra mosolygott.

– Az istenek óvjanak, amazon! – biccentett Sablenak, Xandra pedig átölelte a nyakát.

– Téged is! Igyekszem vissza! – Luminita bólintott, majd felegyenesedett, az autó pedig elindult. Ahogy távolodtak, Xandra még integetett nekik, a lány pedig ekkor pillantott körbe. Természetesen ott volt minden amazon, a Sámán pedig egy fehér zsepivel integetett. A vámpírok már kevesebben voltak, mindössze Heat állt távolabb, egy fa árnyékában, és Morrow, Titania mellett. Luminita a szemét forgatta. Fel nem foghatta, az amazon hogy hagyhatja, hogy a pióca állandóan rajta lógjon. Bár, szemmel láthatóan élvezi a férfi társaságát. Morrow kézen fogta a lányt, és elindultak befelé. L is elindult utánuk, de Heat karon ragadta. Az amazon sziszegve förmedt rá.

– Engedj el, vagy elbúcsúzhatsz a karodtól, vámpír!

Heat jobbnak látta elengedni, de elé állt.

– Csak hallgass meg – emelte fel védekezően a kezét, amikor a lány a kardja után nyúlt.

– Nem érdekel – vakkantotta az amazon.

– Átcserélem a beosztást. – L megállt a mozdulat közben. Nem tudta eldönteni, hogy örül, vagy zavarja a bejelentés.

– Miért? – kérdezte végül.

– Mert… láttam, hogy zavar. Hogy… nem is tudom, rosszul érint. És a harcban nem ilyen társat akarok magam mellé. – A férfi burkoltan, érzelemmentes hangon közölte, hogy a lány nem elég jó neki.

– Tessék? Én vagyok a legjobb harcos! Kérdezz meg bárkit! – csattant fel Luminita.

– De amíg bizonytalan vagy magadban, nem akarlak magam mellett tudni! – Heat a fának dőlve figyelte a lányt, aki mereven a földre szegezte tekintetét. Majd hirtelen felkapta a fejét, és a vámpírra nézett.

– Ne cseréld át – bökte ki végül az amazon.

– Hogyan? – Heat ellökte magát a fától, és közel került Lumintához.

– Hallottad! Bebizonyítom neked, hogy én vagyok a legjobb! – A vámpír bólintott, a lehelete csiklandozta a lány arcát.

– Alig várom! – Majd egy félmosoly kíséretében ellépett L-től, és bement a házba. Az amazon a fának nyomta a homlokát, és mély levegőt vett. Még mindig érezte a vámpír illatát, ami teljesen leblokkolta. Talán mégsem olyan jó ötlet vele maradni…

Chloud harci szerelésben állt az ajtó előtt, Titaniára várt, akit Heat osztott mellé párnak. Amikor a gyűlésen meglátta az amazon nevét a sajátja mellett, hallotta, ahogy Morrow nagyot mordul. C feltartott kézzel fordult meg, jelezve, semmi köze a választáshoz. Chloud elővette a nyakláncát, és felcsatolta. Kezébe fogta a medált, ami Ádám fiainak jelképét ábrázolta. Egy kígyó, ami egy alma köré van tekeredve. A beavatási szertartáson kapta, hogy soha ne felejtse el, kik ellen is harcolnak. A pólója alá rejtette a láncot, amikor egy hangot hallott maga mögött.

– Te kire vársz? – Drew vidáman sétált mellé, és a falnak támaszkodott. Az ő nyakában is ott lógott egy fekete bőrszíjon ugyanaz a medál. A Harcosok csak akkor veszik fel, ha harcolni indulnak.

– A vörösre. – Drew felé fordult, aki láthatóan kerülte a szemkontaktust. A gyűlésen történt incidens után nem hirdették ki nyilvánosan a párokat. – És te?

Ebben a pillanatban jelent meg a lépcső tetején Yara, fekete pólóban, sötét nadrágban és bakancsban, a hátára pedig felcsatolta a kardját. A lány felkötötte hosszú, barna haját, és lassan lépkedett lefelé. C a vámpírhoz fordult.

– Ugye nem…? – Agyát elöntötte a zöld köd, hiszen tudta a választ.

– Bocs haver. Nem én akartam. – Drew feltartotta a kezét, pont úgy, ahogy C, amikor Morrow-hoz fordult. Nem tehet róla, egyszerűen el kell fogadni. Chloud hirtelen kezdett rokonszenvet érezni Morrow-val.

– Mehetünk? – Yara Drew elé lépett, Chloud-ra pedig rá sem pillantott.

– Persze. – Drew kinyitotta az ajtót az amazon előtt, és otthagyták a leforrázottan álló vámpírt.

– Hali! Gond van? – Titania hasonló szerelésben integetett C orra előtt, mint Yara. Morrow a lépcső tetején állt, és a korlátnak támaszkodva figyelte a párost.

– Miért téged kaptalak? Valami normálisabb is juthatott volna – fordult dühös tekintettel a lány felé. T elnyomta a kényszert, hogy átrendezze az arcát, helyette nyugodt hangon válaszolt.

– Szerintem sem te vagy az ideális partner. Ne ölesd meg magad! Hajnalban találkozunk! – Azzal kiviharzott az ajtón, erősen bevágva maga után. Mielőtt Chloud felocsúdhatott volna az újabb faképnél hagyásból, Morrow ujjai fonódtak a torkára.

– Mit mondtál neki? – A vámpír dühösen vicsorgott, szemfogai megnyúltak, készen a harcra.

– Sem…semmit. Sssajn… - Morrow agya kitisztult, és elengedte a férfit. – Kösz…

– Ne köszönd! Egyedül van kint… megint. Ha valami baja esik, élve foglak megnyúzni. – A hangsúlyból Chloud tudta, hogy a vámpír kész örömmel váltaná be az ígéretét.

– Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam. – Heat mély hangja mennydörgésként áradt szét az előcsarnokban. – Most pedig meséljetek!

Morrow oldalba bökte Chloud-ot, aki még mindig a nyakát masszírozta. Megköszörülte a torkát, és elmesélte a történteket.

– Az istenekre! Ez az amazon nem bír nyugton maradni? Legalább mondd, hogy ittál belőle! – Heat Morrow-hoz fordult, aki megrázta a fejét.

– Azóta az este óta... nem. A vére már kiürült a szervezetemből. Mi nem vagyunk… együtt. Elég erős, hogy ellenálljon a vonzódásnak. Én bezzeg nem tudok… - szégyenkezve a saját gyengeségétől, lehajtotta a fejét.

– Akkor a nehezebb módszerrel kell megtalálnunk. – Heat megnyomkodta a halántékát. Újabb gondok. Remek. Mintha nem lenne elég bajuk így is.

– Miért? Nem bír vigyázni magára? – csattant fel Chloud, Morrow pedig rögtön támadásba lendült. Mielőtt az ökle elérhette volna a vámpír orrát, megállt. Kiegyenesedett, a kezét pedig visszahúzta. Érezte, amint Heat szinte belenyúl az agyába, és minden egyes sejtjének külön parancsot ad a megnyugvásra. Morrow vett egy mély levegőt, és Chloud-dal egyszerre mondták.

– Köszönöm. – Nem néztek egymásra. Ha Heat nem állítja le őket, valamelyikük vére már a padlón lenne. Vagy mindkettejüké.

– Ügyes fiúk vagytok. Kik vannak kint? – Heat igyekezett megtartani a vezető-szerepet, és az agya pörögni kezdett a lehetőségek után.

– Szinte mindenki – felelte Morrow.

– Helyes. Chloud, hívj fel minden csapatból legalább egy embert, hogy figyeljenek a lányra. Morrow, te pedig menj utána, hátha megtalálod – adta ki a parancsot a Vezér.

– Nem lesz baja! – Mindhárom vámpír a csilingelő hang felé fordult. Rori állt a lépcső tetején, unottan a korlátra támaszkodva.

– Honnan veszed? – Morrow egy lépést tett felé, Heat pedig észrevétlenül közelebb lépett hozzá.

– Tudom és kész. Miért kérdőjeleztek meg mindent? Hagyjátok őt. Elég nagy kárt tettetek már benne. – Majd a Sámán ellökte magát a korláttól, és visszasétált a szobájába.

– Szerinted? – Morrow a Vezérre nézett.

– A francba… Sajnálom. Azt tesszük, amit mondott. – Morrow egy hatalmas csattanás kíséretében felszáguldott a szobájába. A váza, ami épp a keze melletti kis asztalkán állt, a szemközti falon tört szét ezer darabra. Heat megdörzsölte a halántékát.

– Mint a gyerekek… Van valami újdonság, és elvesztik a fejüket. És ez rád is vonatkozik! – Mutatóujját C-re szegezte, aki némán bólintott.

– Most pedig menj járőrözni! – Utasította, a jó katona pedig engedelmeskedett. 

– Igen, főnök. – Azzal Chloud el is tűnt az éjszakában. Heat a fejét csóválva nézett utána.

– Mint a gyerekek…