Több, mint vér - 14. fejezet

– Ez meg mi? Átváltozol? – Ayradnia hangja pár oktávval feljebb csúszott, ám amikor a férfi ránézett, és szóra nyitotta a száját, hangosan felnevetett.

– Nem, dehogy… is. Most meg mi van? – Az amazon a könnyeit törölgette, úgy válaszolt.

– Nagymama, miért ilyen nagyok a fogaid?

Connor döbbenten nézett rá, aztán leesett neki. A fürdőbe rohant, és majdnem felüvöltött. Szemfoga megnőtt, és agyarként lógott ki a szájából.

– Huh… tudtam, hogy jól csókolok, de ez eddig mindent visz! – Ayradnia leült az ágyra, és nagyokat szuszogott. – Még a hasam is megfájdult…

– Hé, ez nem vicces! – Connor kijött a fürdőből, és hanyatt feküdt a szőnyegen. – Még sosem fordult velem elő ilyen. Egy csóktól beindul az átváltozás?!

Ayradnia az ágy végébe mászott, és hasra feküdt. A feje szinte egy vonalba feküdt a férfiével.

– Ha ez vigasztal… tényleg jó csók volt. De akkor sem maradhatok.

Elfogta a kísértés, hogy szavaival teljesen ellentétben újra megcsókolja, de uralkodott magán. 

– Tényleg nem érted, ugye? Az átváltozás csak akkor indul be, ha én akarom. Egyetlen egyszer volt akaratom ellenére. Amikor először lettem farkas. Azóta tudom irányítani oda és vissza. Ez egyszerűen… lehetetlen! Viszont…

– Igen? – A lány felkönyökölt, érdeklődve hallgatta Connor beszámolóját.

– Örülök, hogy élvezted! – Ravasz mosolyra húzódott az ajka, Ayradnia pedig a szemét forgatta.

– Pasik… felfordul az élete, de őt mi köti le? – A lány felkapott egy párnát és a farkas arcába vágta.

Luminita egész éjjel kint volt, és járt az agya. Tudta, hogy Heatnek van valami különleges képessége, de még nem volt ideje kikérdezni a többieket. Előkapta a telefonját, és Tempy számát tárcsázta. Amikor a lány álmos hangon beleszólt, bevillant neki, hogy talán nem mindenki virraszt hajnalok hajnalán. Nem tudta, hogy mikor ért véget a megbeszélés, vagy, hogy miről is volt szó.

– Mondd… - A Vezető hangja szinte nyöszörgött.

– Bocs. Igazából nem fontos – mondta az amazon, miután átgondolta a dolgokat.

– Ki vele, ha már felhívtál. Amúgy hol vagy? Elviharzottál se szó, se beszéd. Mi történt veled?

A fenébe! Ő akart kérdezni, most pedig kérdések áradatát kell elviselnie, és szorgalmasan válaszolgatni.

– Ne haragudj. Csak… felzaklatott az a vámpír. Már napok óta idegesít, és nem tetszett, hogy maga mellé osztott be – végül is félig igazat mondott. Az elég jó arány.

– Akarod, hogy elcseréljem? Bár… nagyon ragaszkodott hozzád. Azt hittem azért, mert a legjobbat akarja. Gondolod, hogy baj lesz vele? – Tempy ásított egyet.

– Nem, nem hiszem. Jó ez így. Majd megoldom. – Luminita mély levegőt vett, igyekezett lenyugtatni dühöngő szívverését.

– Helyes. Szóval? Miért kerestél? – A vonal túlsó felén mozgolódás támadt. L úgy tippelte, Tempy most fordult át a másik oldalára.

– Miatta… Nem tudod véletlenül, hogy mi a képessége?

A lány habozott egy ideig, végül kibökte.

– Azt hiszem, valamit csinál az érzelmekkel. Valahogy irányítani tudja őket. – Tempy nem volt biztos benne, hogy jó ötlet elmondani, nem tudta, miért kérdezi az amazon.

– Ó, a rohadék… Kösz, Tempy! Nemsokára ott leszek!

A Vezető már teljesen biztos volt benne, hogy nagyon rossz dolog volt megmondani a lánynak a vámpír képességét.

– Az istenek óvjanak… - búcsúzott el még mindig álmos hangon.

– És kerüld a mágusokat! – kinyomta a telefont, és hatalmasat káromkodott az ősei nyelvén.

Ayradnia szótlanul figyelte, ahogy a férfi szeme lassan visszaváltozik barnává, a szemfoga pedig visszazsugorodik eredeti méretűre. Connor eközben a plafont tanulmányozta, mélyen elmerülve a gondolataiban. Egyre csak a polgármesterre gondolt, és sehogy sem talált megoldást. Talán, ha csak neki mondaná el az igazat, letenne a szándékáról. Talán megbocsátana neki. Talán…

– Mire gondolsz?

A lány hangja zökkentette ki a gondolatmenetéből.

– Sok mindenre. Van egy kis gondom, és nem találom a megoldást. – Kis gond? Finoman fogalmazott.

– Tudok segíteni? – Connor rápillantott. Az amazon szemében őszinteség csillogott. Tényleg felajánlott a segítségét.

– Nem hinném. Inkább beszélgessünk a te problémádról, Még mindig nem emlékszel semmire?

Ayradnia megrázta a fejét, miközben újra és újra visszatért az agyában zakatoló hangocska, ami azt az egy szót harsogta megállás nélkül.

– Nem… vagyis… nem hiszem. Már nem tudom – vonta meg tanácstalanul a vállát.

– Ha van valami, el kell mondanod! – A férfi eltökélte, hogy mindenáron segít a lánynak.

– Sadrak – bökte ki végül.

– Az mi? – Connor felült, arca egész közel került a lányéhoz.

– Fogalmam sincs. De másra sem bírok gondolni. Az agyam valahogy üzenni akar, de nem értem. Neked sem mond semmit? – nézett fel a férfira.

– Sadrak? Hm… talán egy hely? Helység? Egy név esetleg? – Connornak halvány fogalma sem volt, így tippelgetni kezdett, hátha beugrik valami az amazonnak.

– Jó… ez jó, nagyon jó. Jó vagy! – lelkendezett a lány.

– Nem csak ebben! – A férfi sokat sejtetően Ayradniára kacsintott.

– Beképzelt farkas!

– Igen, az vagyok! Gyere, a könyvtárban utánanézünk ennek a Sadraknak! – kézen fogta a lányt, és kivezette a folyosóra.

Ayradnia ismét ámulva sétált Connor-ral, ahogy elhaladtak a különböző festmények, vázák és egyéb antik tárgyak mellett. Amikor azonban beléptek a könyvtárba, leesett az álla. A falakon végig polcrendszer volt kialakítva, rajta megszámlálhatatlanul sok könyvvel. Középen egy hatalmas, faragott asztal állt, aminek a fő motívuma természetesen a farkas volt. Néhol azonban nem látszott a minta, mert az asztalon is tornyokban álltak a régibbnél régibbnek tűnő könyvek. A lánynak az az érzése támadt, hogy nagyon csendben kell maradnia, nehogy megzavarja a könyvek álmát. Megrázta magát a furcsa gondolatra, és találomra felkapott egy könyvet.

– Ezt te olvastad? – Mutatta fel Shakespearre Hamletjét. Connor bólintott, majd helyet csinált az asztal egyik sarkán. Kihúzta a széket, a lány pedig még mindig nagy szemekkel bámult körbe.

– Mennyi könyv van itt? – Legalább ezer, úgy saccolta.

– Nem elég. Mivel kezdjük? – Ayradnia a szék helyett felült az asztal tetejére, és ismét körbenézett.

– Nem is tudom… Mondjuk egy atlasszal. Egy nagyon részletes atlasszal. Ha hely, akkor megtaláljuk, ha nem, legalább kizárhatjuk.

Connor bólintott, és célirányosan indult el az egyik polc felé. Levett három-négy könyvet, majd visszasétált az asztalhoz. Megállt a lánnyal szemben, és elvigyorodott.

– Melyik kezemet választod? – kérdezte, majd hátrarakta mindkét kezét, Ayradnia pedig utána kapott.

– Hé, nincs idő a játékra! – kiáltott fel a lány.

– Erre van! Szóval? – Játékosan ugrált előtte, de az amazon megunta.

– Jó, bal! – Ám mielőtt megkapta volna a könyvet, Connor egy csókot lopott tőle. Ayradnia meglepettségében szóhoz sem jutott, a férfi pedig nevetve nyomta a kezébe a kért könyvet.

– Jó választás! – A farkas elégedetten vigyorgott, és fellapozta a tárgymutatónál.