Több, mint vér - 8. fejezet

Ayradnia szép rendben lerakta a ruháit, és mintha valamit hallott volna kintről. Egy pillanatra megállt, fülelt, majd megvonta a vállát. Úgy gondolta, ha fontos, a férfi majd elmondja neki, amikor végzett. Megengedte a vizet, és egészen forróra állította. Belépett alá, és összerezzent, amikor az első cseppek az érzékeny bőréhez értek. Hirtelen a semmiből egy emlékkép villant be neki.

Egy sötét helyen volt, előtte halványan pislákolt a tűz. Egy férfi közeledett felé, azonban nem ismerte fel a félhomályban. Fájt az arca, az oldalában pedig émelyítő szúrást érzett. A kezét nem bírta megmozdítani, a férfi pedig egyre közelebb ért hozzá. Menekülni akart, elfordította a fejét, mire a fickó leguggolt elé, és vizet fröcskölt az arcába.

Az amazon összecsuklott az emlék hatására a forró víz alatt, négykézláb támaszkodott a hideg tálcán. A víz a hátára folyt, a hő pedig lebénította az egész testét. Nehezen kapkodta a levegőt, újra és újra bevillant neki a dohos helyiség, a tűz és a fájdalom. Nem tudta, meddig maradt úgy, de egy kopogás térítette magához.

– Hahó! Bent vagy még? – Connor mély hangja zengett az ajtón túlról, a lány pedig felült. Hátratűrte vizes haját, nagy levegőt vett, majd rekedten kikiabált.

– Igen. Mindjárt… mindjárt kész vagyok. – A szavaival ellentétben azonban még mindig a víz alatt ült, és mereven nézett egy pontot a szemközti falon.

– Minden rendben? – A férfi hangja bizonytalan volt, Ayradnia pedig szinte látta, ahogy a kilincset markolássza, és azon morfondírozik, hogy bemenjen-e.

A túloldalon Connor valóban idegesen toporgott. A lány legalább fél órája bent volt, a víz pedig egyenletesen zubogott. A férfi kezdett igazán aggódni, de bemenni mégsem mert. Főleg, mivel a lány válaszolt. Ha nem kapott volna feleletet, puszta kézzel törte volna be az ajtót.

– Persze. Nincs gond. – Ayradnia összeszedte magát, és villámgyorsan letusolt és felvette a Connor által kikészített inget és boxert. Kilépett, a férfi pedig alig pár lépésre állt az ajtótól. Amikor Connor megpillantotta, kifújta a levegőt, mintha egy ideje már bent tartotta volna.

– Be akartál jönni, ugye? – tette csípőre a kezét. Connor elkapta a tekintetét a lányról, aki elmosolyodott. Milyen édes, zavarban van…

– Csak aggódtam. Elég sokáig voltál bent. – A férfi a kezét tördelte, még sosem érzett ilyet mintha szégyellné magát, pedig nincs miért. Ez az ő háza, a lány pedig a vendége, joga van tudni, mit csinál.

– Igen… nos, akkor köszönöm, hogy elhoztál az erdőből, és hogy itt maradhattam, és a zuhanyt is. De most megyek. Meg kell találnom ezt a mocskot… - Connor agyában végigpörögtek a szavak, és rávágta az egyetlen választ, amit el tudott képzelni.

– Én segíthetek! – vágott a szavába hirtelen.

– És miért tennéd? – Ayradnia megtörölte a haját, Connor pedig leplezetlenül bámulta. A lány hátranézett, és csettintett egyet. A férfi megrázta a fejét, és elfordult.

– Én is meg akarom találni. Azt mondtad, veszélyben vagyok. Akkor miért téged kapott el? – Connor igyekezett logikus érveket felsorakoztatni.

– Mi is harcban állunk a mágusokkal. Akárcsak minden halhatatlan.

Többen vannak? Connor alig tudott valamit a természetfeletti világról, az apja pedig nem volt túl segítőkész.

– Mármint te is…? – A vérfarkas levonta a következtetést, amire Ayradnia bólintott.

– Amazon. – Connor elkerekedett szemmel nézte a lányt. Ő is mágikus lény lenne?

– És mi az a mágus? – Ayradnia szeme elkerekedett. Ezt most komolyan megkérdezte?

– Jesszus, azt ne mondd, hogy nem tudsz a háborúról. – Amikor Connor megvonta a vállát, Ayradnia leült az ágyra. Nagyot sóhajtott, ahogy átgondolt mindent, amit a férfinak tudnia kell.

– Hát… ez hosszú lesz… - A férfi is lehuppant mellé, és kíváncsi tekintettel figyelte a lányt, aki belekezdett a történet elejébe.

Drew megállt Chloud mellett a lépcső tetején, a korlátnak támaszkodott, és követte a vámpír tekintetét, ami egy barna hajú amazonon állapodott meg. Épp a szőkével beszélgetett, és egy ismeretlen nő járkált körbe-körbe. Drew biztos volt benne, hogy lemaradt valamiről, hiszen Heat idegesen tekintgetett körbe, néhány amazon pedig feszülten ácsorgott az ajtó közelében.

– Az ki? – bökött az új amazonra, aki mindenkire vigyorgott, és ölelgette őket.

– A Sámánjuk. Végre ideért – mondta Chloud egykedvűen. Látszólag nem dobta fel az új jövevény.

– HurráHurr. Dimitrie-vel mi van? – Drew hasonló lelkesedést mutatott, egyáltalán nem örült annak, hogy egyre több nő lepi el a Kastélyt.

– Miért? – C elszakította a tekintetét a lánytól, és a társára nézett. Drew egy darabig bámészkodott, majd megfordult.

– Nem tudom, csak furcsa – vonta meg a vállát a fiatal Harcos.

– Ne foglalkozz vele, majd kinövi. – Chloud újra Yarát kereste, és halkan morogni kezdett, amikor észrevette, hogy épp Dylannel beszélget. A lány nevetett, és hátratűrte a haját. Drew gúnyos kacaja tartotta vissza, hogy ne rontson le a lépcsőn és ugorjon a Harcos torkának.

– Öregem, féltékeny vagy? – Drew egyáltalán nem rejtette véka alá, hogy mennyire jól mulat Chloud-on.

– Ki? Én? Dehogyis – csattant fel mérgesen a vámpír.

– Aha, persze. Azért morogsz, és akarod kicsinálni Dylan-t, mert ilyen kedved van? Tudod, ha engem… - Drew elhallgatott, és hirtelen megfordult. Egy hang ütötte meg a fülét, és azonnal keresni kezdte a tulajdonosát. Amikor meglátta, áthajolt a korláton. Egy hosszú, fekete hajú amazon keltette fel az érdeklődését, és elmélázva nézte az apró, fémesen csillogó karikát az orrában. A lány felnézett, és rezzenéstelen arccal emelte fel a középső ujját. C majdnem összerogyott a hirtelen rátörő nevetőgörcstől.

– Hát haver, nem jössz be neki. – A vigyorgása akkor sem maradt abba, amikor Drew a vállába öklözött.

– Nem eszik olyan forrón a kását… - Drew még visszanézett az amazonra, majd elindult a szobája felé.

Több, mint vér - 7. fejezet

Ayradnia kinyitotta a szemét, és végre egy szobában volt. Tehát a férfi kivitte az erdőből. Ahogy körbenézett, ráismert Connor szobájára. A hatalmas, baldachinos ágyban feküdt, legalább egy tucat takaró alatt. Már értette, miért folyik róla a víz, mintha zuhanyozna. Lerugdosta őket magáról, és felkelt. Már nem volt véres, de a ruhája több helyen el volt szakadva. Nem értette, hogy miért, ugyanis semmilyen sérülést nem talált magán. Akkor miért volt csupa vér? Próbált visszaemlékezni, hogy mi is történt vele, de a legutolsó emléke, hogy eljön Connortól. Most pedig ugyanitt van, pár órával később. Kinézett az ablakon. Már hajnalodott. Te jó ég! Majdnem egy teljes nap kiesett. Kopogtattak, így gyorsan visszabújt az ágyba. Magára rántott egy takarót a halomból, és rekedt hangon kiszólt.

– Fent vagyok. – Az ajtó kinyílt, és Connor lépett be, két tálcát egyensúlyozva a kezében. Egy inas állt mögötte, aggódva pislogott a gazdájára. Láthatólag nem örült neki, hogy Connor végzi el helyette a dolgát, de a férfi elszánt tekintettel figyelte a tálcákat.

– Jó reggelt! Hogy vagy? – Connor lerakta a hatalmas fémtálakat, és megfogta a lány homlokát. Ayradnia kíváncsian felnézett rá, kizárt, hogy lázas legyen. A feltűnő gondoskodás azonban meglepte.

– Uh, egész jól. Azt hiszem. Úgyhogy… öhm… tudnál adni pár ruhát, amíg megtalálom a táskámat? És már itt sem vagyok…

– Szó sem lehet róla! – csattant fel Connor, beléfojtva a szót. Még, hogy elmegy? Ekkora badarságot. Addig nem fogja elengedni, amíg meg nem győződik róla, hogy tényleg minden oké, és meg nem tudja, hogy mi történt vele.– Itt maradsz, amíg el nem meséled, mi a fenét kerestél az erdőben, miért vagy véres, és ki volt az az alak.

– Milyen alak? – Ayradnia úgy érezte, mintha egy filmet nézne, de lemaradt az elejéről.

– Aki kicipelt este. Nem emlékszel? – A lány zavartan megrázta a fejét. Újra az a szó kattogott az agyában.

– Kicipelt? Nem… én… emlékszel, hogy itt voltam és beszéltünk? – kérdezte bizonytalanul, mire a férfi bólintott. – Na, onnan nincs meg semmi.

– Istenem! Az több mint 16 óra! Mit csinált veled az az állat?! – Connor keze ökölbe szorult. Ha arra gondolt, hogy egy fél napot töltött a lány annak az őrültnek a fogságában… Legszívesebben apró darabokra tépte volna!

– Hogy nézett ki? – Az amazon próbált valami kapaszkodót keresni. Olyan nincs, hogy nem emlékszik semmire, végül csalódottan rázta meg a fejét.

– Sajnos nem láttam, sötét volt. Csak annyit, hogy lerak téged, ő pedig eltűnik. – Connor arca megrándult, mintha egy fájdalmas emléket élt volna újra. Ayradnia persze nem tudhatta, hogy a férfi mennyire aggódott érte egész hajnalban, míg fel nem ébredt, különböző válogatott kínzásokat ígérve a mocsoknak.

– Eltűnik? Mármint… eltűnik? – Connor bólintott, Ayradnia pedig a fejét fogta. – A francba… a jó büdös francba! – A lány legszívesebben a földhöz verte volna magát tehetetlen dühében, amikor leesett neki a történet.

– Mi a baj? – A férfi szemmel láthatóan nem értette, miért akadt ki a lány. Oké, persze, elég félelmetes volt, ahogy a fickó köddé válik egy pillanat alatt, de úgy tűnt, a lánynak ez többet jelent, mint neki.

– Ez egy mágus volt! Elkapott egy rohadt mágus, én meg nem emlékszem semmire! – Ayradnián páni félelem lett úrrá, ahogy arra gondolt, mit művelhetett vele az a nyomorult féreg! És ha elmondott neki valamit? Biztos, hogy így volt, különben miért hagyta életben? Bár... ha ésszerűen gondolkodik, mindenképp megöli. Akkor mégis miért ül itt rongyokban a vérfarkas ágyán? Az amazon bízott benne, hogy rövid időn belül megfejti a találós kérdést, amit a mágus adott fel neki.

Rori odatáncolt Titania elé. A rögtönzött bulin, amit a Sámán érkezése alkalmából csaptak, nem volt mindenki felhőtlenül boldog. T még mindig igyekezett szabadulni, de Rori jóváhagyása nélkül nem mehetett.

A Sámán rávigyorgott, majd az amazon legnagyobb meglepetésére két puszival üdvözölte miközben félrelökdöste Heat-et. A vámpír még mindig Titania körül ólálkodott, hátha valami trükkhöz folyamodik, néhány szót morgott az orra alatt, majd eltűnt a konyhában. Luminita vággyal a szemében utána pillantott, Xandra pedig oldalba bökte a könyökével. Az amazon mérgesen rápillantott, de a szőke lány csak vigyorgott.

– Helló, hugi! Hogy vagy? Merre indultál? – Rori széles vigyorral pislantott a lány hátán lévő kardra.

– Szerintem tudod. Sámán, engedj el! – T próbálta megfékezni a hangját, de így is kicsendült belőle a düh és az elszántság.

– Ó, most ne beszéljünk ilyen komoly dolgokról. Inkább mesélj, melyik volt az a szívdöglesztő vámpír, aki megcsapolt? – A Sámán sokat sejtetően felhúzta a szemöldökét, és végigpásztázta a terepet.

– Ez nem egészen úgy történt, ahogy… - Titania épp készült megmagyarázni a dolgokat, de a Sámán leintette.

– Nem kell a duma! – Rori karon fogta a lányt, és a tömeg szélére kormányozta. – Szóval? Melyik láncolt magához végérvényesen?

Titania lehajtotta a fejét, és a lépcső felé intett. Felesleges volt felnéznie, tudta, merre van Morrow. Rori elismerően füttyentett egyet.

– Azt a mindenségit! Ha tudom, hogy itt ilyen pasik mászkálnak… Persze, egyik sem egy Elvis… Bár, ha rakunk rá egy parókát… - T elképzelte a vámpírt egy Elvis-parókában, pajesszal. 

– Inkább hagyjuk meg így, oké? – nevetett fel az amazon.

– Hát nem bánom. Ha neked tetszik így is… - A Sámán lemondóan sóhajtott, majd amikor Morrow feléjük nézett, hevesen integetni kezdett neki. A vámpír teljesen zavarba jött, majd a lépcső felé vette az irányt, és felment az emeletre.

– Elijesztettem? – nézett Rori Titania-ra. A lány még mindig vigyorgott, és bólintott, ahogy a távozó vámpírra nézett.

– Igen, szerintem el. – A Sámán megvonta a vállát, és szomorúan lebiggyesztette az ajkát.

– Na, nem baj. Keresek más áldozatot. – Ismét vidáman vágott bele a tömegbe, Titania pedig összeszorított szájjal nézett az ajtó felé. Lehet, hogy mégis el kell halasztania az utazást. Legalábbis egy kis időre. 

– Semmire? Egy apró részletre sem? – Connor megpróbált segíteni, kérdezgette a lányt, de Ayradnia egyre mérgesebb lett, hogy átmosták az agyát.

– Szerinted mit magyaráztam eddig? – dühösen járkált a szobában, erőltette az agyát valami kis halvány emlékért, azonban nem járt sikerrel. A szemét kitörölte magát teljesen a lány emlékezetéből. De miért?

– Jól van, csak kérdeztem. – Connor védekezően felemelte a kezét, majd az ágy szélére ült, és nézte a lányt, ahogy fel-alá sétál a szakadt ruhákban. Hirtelen felállt, és a szekrényéhez lépett. Kivett egy inget és egy boxert, majd odanyújtotta a lánynak. Nem sok, de mégsem hagyhatta, hogy szakadt göncökben vendégeskedjen nála.

– Tessék. Ideiglenesen jók lesznek. – Ayradnia lenézett a ruhákra, majd a férfire.

– Miért? – kérdezte a lány csodálkozva.

– Mit miért? – Connor nem tudta mire vélni a kérdést. Végül is, ő a házigazda, nem? Igaz, nem a szokványos meghívás miatt van itt a lány, de a vendégség az vendégség.

– Miért adod oda őket? Én csak egy paraszt vagyok, nem? – A lány fintorogva mondta ki a szót, Connor pedig legszívesebben felpofozta volna magát, amiért idiótán viselkedett.

– Nézd, sajnálom. Nem kezdhetnénk elölről? Én Connor McSween vagyok. Téged hogy hívnak?

Ayradnia nagyot sóhajtott. Egy darabig úgyis itt kell maradnia, akkor legalább megpróbálja kellemesebbé tenni az ittlétet. Bement a ruhákkal a fürdőbe, de mielőtt becsukta az ajtót, válaszolt a férfinek.

– Ayradnia. – Connor áhítattal ismételte meg a nevet.

– Ayradnia? Ez… gyönyörű. – mondta halkan a már csukott ajtónak. 

Több, mint vér - 6. fejezet

Néhány perccel később T lefelé száguldott a lépcsőn, amikor Tempy lépett elé. A Vezető szigorú arccal állt előtte, csípőre tett kézzel. Az amazon tudta, hogy baj van, de abban is biztos volt, hogy nem engedheti el Titaniát sehova.

– Hova indulsz? – T épp a hátán lévő kardot igazította meg, és a fejére akarta rakni a csuklyát. Megtorpant az amazon előtt, és értetlenkedve felnézett rá.

– Mennem kell. Most! – kikerülte Tempyt, aki elkapta a kezét és maga felé fordította.

– Az éjszaka közepén mégis mivel mennél? – A Vezető igyekezett értelmes okokat keresni, de Titaniát semmi sem állíthatta meg.

– Bármivel! Gyalog, ha kell! Értsd meg, nem maradhatok! – Titania nem értette, miért akadályozzák. Nem kért segítséget, egyedül fog elindulni. A többiek úgysem értenék meg egyik indokát sem. Látta a húgát, amint kínozzák, a társai mégsem tesznek semmit.

Miért nem mehet már?

Heat lépett elő valahonnan, és Tempy mellé állt.

– Megtiltom, hogy elmenj! – T elvigyorodott. A mosolya azonban egyben halálos ígéret is volt a vámpír számára. Ha nem áll el az útjából, majd tesz róla, hogy ne legyen zavaró tényező körülötte.

– Tényleg? Miért, kinek képzeled magad, hogy akármit is megtilts? Nem te vagy a Vezetőm! – L rohant le nagy irammal a lépcsőn, így már hárman álltak a lány előtt. A francba, már egy kisebb sereg gyűlt össze, hogy megállítsák! Nem számít, ha kell, átverekszi magát az egész házon, de mindenképp ki fog jutni!

 T végignézett rajtuk, és lassan támadó állásba helyezkedett. Akkor is elindul, ha véres cafatokban fog lógni. Miért nem értik már meg?

 A vámpír megérezte a veszélyt, szemfoga megnyúlt. T tenyere bizseregni kezdett, hiányzott belőle a kard. Egy hajszál választotta el, hogy előrántsa, és a vámpír torkának ugorjon, amikor kivágódott az ajtó.

Mindenki odakapta a fejét és egy vörös köpenyes alak libegett be. Az Mp3-lejátszóból egy Elvis-örökzöld bömbölt, a lány pedig az ütemre rázta a fejét. Kihúzta a fülhallgatót a füléből, és vigyorogva integetett a kis csoportnak. A vidám jelenség egy pillanatra eloszlatta a felgyülemlett harci kedvet, de továbbra is gyanakodva méregették egymást.

– Megjöttem! – kiáltotta csilingelő hangon. T felegyenesedett és a többiek is lenyugodtak.

– Sámán. Isten hozott! – Tempy odalépett, és megölelte. Xandra a nyakába ugrott, és megpuszilta az idegent.

– Rori! Végre! Mi tartott ennyi ideig? – Az ismeretlen amazon üdvözölt minden jelenlévőt, majd leült az egyik asztalka tetejére.

– Útközben belefutottam egy Király-hasonmás versenybe. Nem hagyhattam ki, aztán elszaladt az idő a győztessel… - A lány ábrándozva nézett ki az ablakon, Titania pedig a szemét forgatta. Senki el nem hinné róla, hogy egy legalább ezer éves sámán, aki nem egy háborút végigharcolt már. Talán azért lett mostanra olyan, amilyen.

Ayradniának rettenetes álma volt. Igazából nem is emlékezett rá, csak foszlányokra, mintha egy sötét függöny eltakarná előle a lényeget. Annyit azonban érzékelt, hogy valami rossz történt vele. Rettenetes érzés kerítette hatalmába, és egy szó kattogott megállás nélkül az agyában: Sadrak. Nem tudott rájönni, hogy mit jelent, vagy, hogy miért ismételgeti az agya folyamatosan, de nem tudott tőle szabadulni.

Egy hang ütötte meg a fülét, és kinyitotta a szemét. Sötét volt körülötte és fázott. Mintha a szabadban lenne. De mozog. Alvajáró lett? Próbált fókuszálni, és riadtan vette észre, hogy nincs egyedül. Pontosabban, azért mozog, mert viszik. Meztelen bőr dörzsölődött a kezéhez, amikor pedig hozzáért az izmos, fedetlen mellkashoz, meglátta a tulajdonosát is.

– Magadhoz tértél? Mindjárt ott leszünk! Tarts ki, oké? – A lány bólintott a feltett kérdésre, de nem értette, Connor hogy került az erdő közepére. Igaz, azt sem tudta, hogy ő hogy került oda. A legfőképp pedig azért esett gondolkodóba, mert el nem tudta képzelni, mit csinálhatott a férfi anyaszült meztelenül.

Connor berohant a lánnyal a karjában a kastélyba, és egyenesen a szobájába vitte. Utasításokat adott a szolgáknak, akik szorgos hangyaként futkostak a parancsok hallatán.

Amíg intézkedtek, magára kapott egy köntöst. A szolgálói már megszokták, hogy néha meztelenül bukkan elő, de a lányt nem akarta még jobban sokkolni vele.

Egy pillanat múlva már előtte volt minden: egy tál, benne forró víz, egy szivacs, törölköző és különböző kötszerek. A szivacsot a vízbe mártotta, kicsavarta, és óvatosan végigtörölte a lány homlokát. A barna szemek hirtelen rámeredtek, Connor pedig elcsodálkozott, hogy eddig miért nem vette észre ezeket a gyönyörű csillagokat. A lány riadtan kapkodta ide-oda a fejét, tekintete egyik bútorról a másikig cikáztak.

– Itt vagy nálam. Semmi baj, nem bántalak. – Újra végighúzta a szivacsot az arcán, a lány pedig lehunyta a szemét.

– Aludj csak. Minden rendben lesz. – Összevissza beszélt hozzá, úgy látta, ez megnyugtatja. Sérülést nem látott rajta, a sár nagy részét pedig letörölgette róla. Majd ha felébred, lezuhanyozhat. És természetesen itt marad. Nincs az a pénz, amiért elengedné, amíg meg nem ismeri jobban. Még a nevét sem tudja…

Yara álmosan támaszkodott a lépcsőkorlátra, miközben körbenézett a tömegen. Megpillantotta a sámánt, biccentett neki, majd észrevette a kardot Titania hátán. Intett a lánynak, de az amazon megrázta a fejét. Frankó, megint lemaradt valamiről.

Épp indult volna üdvözölni Rorit, amikor egy kéz fonódott a csuklójára, és a sötét folyosóra rántotta. Egy hatalmas férfitest hatalmasodott fölé, majd egy száj tapadt a sajátjára, és mielőtt bármit tehetett volna, egy nyelv csusszant az ajkai közé.

Yara ellökte magától a férfit, a fény pedig megvilágította az arcát. Chloud vigyorgott, miközben újra közelített a szájához. Az amazon felhúzta a térdét, ami pár centire került a vámpír legnemesebb testrészéhez. Chloud megállt, és még mindig vigyorogva kérdezte.

– Most mondd, hogy nem tetszett! – Yara dühösen ellépett tőle.

– Ha tetszett volna, nem állítalak le! – Majd lement a lépcsőn a többiekhez. Nem nézett vissza a vámpírra, egyszerűen nem értette, miért koslat utána még mindig, amikor világosan elmagyarázta, hogy nem akar tőle semmit. 

Chloud leforrázva nézett a lány után, nem értette, mi volt a gond. Máskor ettől már rég az ágyában voltak a nők, az amazon pedig… megsértődött? A korlátra támaszkodott, és figyelte, ahogy a lány elvegyül a tömegben.

Figyelte a beszélgetéseket, és félszavakból rájött, hogy valami sámán-féle érkezett hozzájuk. Szuper. Nincs még elég lökött a házban.

Dimitrie vágódott le mellé, kezében egy sörrel.

– Mit nézünk? – C kivette a kezéből az üveget és meghúzta. D nagy szemekkel nézett rá.

– Ennyire komoly? – Chloud bólintott, és visszaadta a sört.

– Még annál is. Nem jövök be a csajnak.

– Ó, szegény kicsi szívtiprónak törnie kell magát egy lánynál? – D gügyögött neki, de Chloud nem nevetett rajta.

– Ez nem vicces! Nem sokszor fordult elő velem ilyen. – Újra Yarát kereste a tömegben, és meg is találta Titania és Morrow társaságában. Még csak nem is nézett fel rá.

– Na és, ha nem tetszel be neki? Nézz már körbe, mennyi…  óóó, új csaj? – Dimitrie szeme megakadt a sámánon, aki egy Margaritás poharat egyensúlyozott a tenyerén.

– Ja. Valami varázslóféle. Sámánnak hívják. – Chloud unott tekintettel figyelte a többieket, egyedül Yara érdekelte. A kelleténél is jobban.

– Varázsló? – D elgondolkodott, miközben kivette C kezéből az üveget, és visszament a szobájába. 

– Mi van ma mindenkivel? – Nézett csodálkozva utána a vámpír.