2013. május 1., szerda

Több, mint vér - 16. fejezet



Ayradnia kinyitotta a szekrényt, és döbbenten látta meg az új ruhákat, amiket Connor hozatott neki. Mind sötét színben pompázott, egyik sem volt feltűnő, vagy kihívó. Pont, ahogy a lány szereti. Kikapott egy barna pólót, és egy sötét farmert, felkötötte a haját, és kilépett a folyosóra. A férfi a falnak támaszkodva várt rá. Amikor meglátta, ellökte magát, és hozzá sietett.
– Mehetünk, Sherlock? – kérdezte Ayradnia nevetve.
– Igen, Watson! – Connor kinyújtotta a lány felé a kezét, ő pedig belecsúsztatta a sajátját a hatalmas tenyérbe. Lesétáltak a lépcsőn, amikor elhaladtak Darell mellett, az inas mosolyogva biccentett nekik. Connor visszagondolt a démonnal való beszélgetésére.

Darell a konyhában tartott eligazítást a személyzetnek, amikor Connor félbeszakította.
– Beszélnünk kell! – mondta, majd karon ragadta a démont, és a dolgozó szobába vezette. Szinte belelökte az egyik fotelbe, ő pedig felült az asztal tetejére.
– Te mindent tudsz a farkasokról, ugye? – Connor izgatott volt, de egyben félt is, mit fog szólni a démon, ha megtudja a kis kalandját az amazonnal.
– Hát… elég sokat, én így mondanám – válaszolt Darell vonakodva. Nem értette a férfi kérdését.
– Az mindegy. Szóval… mit jelent, ha átváltozom? – Connor azt sem tudta, hogy vágjon bele. Egyből a közepébe mégsem lehet. Inkább megpróbálja körülírni.
– Nem egészen értem, uram… - Darell oldalra billentette a fejét, úgy nézte a férfit, aki idegességében összeborzolta szőke haját. Szeretne neki segíteni, de leginkább arra gondolt, Connor kezdi elveszíteni a józan eszét.
– Amikor nem én változok át… hanem a farkas akar kitörni. Érted? Ó, kérlek, mondd, hogy érted! – A férfi felpattant, igyekezett lenyugtatni magát, de sürgető érzés kerítette hatalmába, minél előbb meg kell tudnia, mi történt vele.
– Azt hiszem… Akarata ellenére változott át? – puhatolózott a démon.
– Pontosan! Vagyis nem teljesen változtam át, de nem sok hiányzott. – Amikor visszagondolt arra, hogy nézett ki, a hideg is kirázta. Majdnem átváltozott a lány előtt. Vagyis a lány hatására.
– És… khm… megkérdezhetem, hogy történt? – Connor újra beletúrt a hajába, az idegessége már-már kézzel fogható volt. Lehuppant ismét az asztalra, némi habozás után bökte csak ki.
– Ayradniával voltam. Mi épp… szóval megcsókoltam. – Darell meghökkent, Connor pedig felugrott.
– Ugye ez nem azt jelenti, amire gondolok?!
Már a démon is felállt, és járkálni kezdett a szobában.
– Attól tartok, mégis – bólintott Darell.
– Ezek szerint… - Ó, te jó ég! Connor el sem hitte, hogy teljesült a legnagyobb vágya, és egyben a legnagyobb félelme is.
Ő az fejezte be a mondatát az inas.
Ő az - Connor halkan suttogta maga elé a szavakat. Már csak egy dolog van hátra. Be kell avatnia a lányt a titkába. Aminek nem fog örülni. Nagyon nem.

A férfi újra a jelenben volt, és kinyitotta az ajtót Ayradniának. A lány mosolyogva lépett ki a szürkületbe, Connor pedig nagy levegőt véve lépett utána.


Yara szótlanul lépkedett Drew mellett, belül azonban szinte ujjongott. Büszke volt magára, amiért teljesen ki tudta zárni Chloud-ot a tudatából. Már előre várta a következő alkalmat, amikor semmibe veheti. Befordultak a sarkon, és a lány mérgesen fújt egyet. Azért nem ilyen hamar várta…
C jött velük szembe futva, majd amikor meglátta a párost, megállt, majd sétálni kezdett. Arcán aggodalommal vegyes düh játszott, Yarából pedig kibukott a kérdés.
– Baj van? – A vámpír felkapta a fejét, és egy pillanatra elmosolyodott, majd újra komor lett.
– Nem tudom. Lehet. Titania eltűnt – Chloud megvonta a vállát. Igazából nem érdekelte, jelenleg annak örült, hogy összefutott Yaraval.
– Megint? – Drew színpadiasan széttárta a kezét, Yara pedig oldalba bökte. Nem hagyhatta, hogy akárki is így beszéljen egy amazonról.
– Mit csináltál vele? – újra Chloud-hoz fordult. A férfi felhúzta a szemöldökét.
– Miből gondolod, hogy - Még a feltételezés is sértő. Sosem bántott volna egy nőt. Valahogy nem tartotta tisztességesnek. Bár, ha valamelyik amazon rátámadna… Gondolatban megrázta a fejét. Nem, akkor sem. Yara nem örülne neki.
– Máskülönben miért aggódnál?
A vámpír lehajtotta a fejét, úgy válaszolt. Remélte, hogy a lány elhiszi, hogy tényleg őszinte.
– Azt hiszem… kicsit elvesztettem a fejem. De tud vigyázni magára, nem? – Oké, talán az utolsó kérdést mégsem kellett volna hangosan is kimondania. Meg is lett az eredménye. Yara, ha lehet, még jobban utálta.
– De, tud. Attól még egy seggfej vagy. – Yara ellépett a férfi mellett, Drew pedig megvonta a vállát, és követte a lányt. C legszívesebben felordított volna. Egyre több embert haragít magára. És ha így folytatja, jóvá sem teheti egyik hibáját sem. Nagyon vágott az egyik ház falára, a vakolat pedig nagy darabokban hullott le az ütés helyén. Már azon volt, hogy a fejével is ugyanezt teszi, amikor egy hang szólalt meg a háta mögött.
– Ez biztos fájt. – C megpördült, és Titania áll mögötte. Haja rendezetlenül állt, kardja a kezében volt, és csöpögött róla valami. A vámpír a levegőbe szagolva megállapította, hogy vér. Méghozzá egy mágus vére. Amikor azonban mélyebbet szippantott, megérzett még valamit. Megrándult az arca, mire a lány megrázta a fejét.
– Nem vészes. – Chloud vérző kezét a pólójába törölte, és az amazon kardja felé bökött. – Minden rendben?
– Nem vészes. – T megvonta a vállát, majd felszisszent. A fekete pólón alig látszott a vörös folt. C közelebb lépett hozzá.
– Megsérültél?
Az amazon felnevetett.
– Mi ez? Aggodalom? Kikaptál aputól, és most javítod a hülyeségedet? – Az amazon gúnyosan mosolygott rá.
– Nem azért. Tényleg aggódtam. Senkinek sem biztonságos, ha egyedül van kint. – Chloud igyekezett normális hangon beszélni. Nem akarta, hogy a lány megint eltűnjön.
– Még élek, láthatod. – Titania magára mutatott, majd elindult az ellenkező irányba.
– Még…
T megállt, és fenyegetően fordult a vámpír felé, miközben felemelte a kardját.
– Mit akar ez jelenteni? – A vámpír teste megfeszült, az amazon pedig erősen megmarkolta a fegyverét. A fájdalom a vállába nyilallt, de nem törődött vele, egyszerűen kizárta. Már épp a férfira támadt volna, amikor az hirtelen kiegyenesedett.
– Sajnálom. Hülye voltam. Most is, meg nemrég is. Nem akarok harcolni veled. Már csak Morrow miatt sem… - Chloud nagyot sóhajtott. Még csak az kéne, hogy összeverekedjen a lánnyal. Meg sem tudta számolni, hányan tépnék darabokra.
– Hogy jön ő ide? értetlenkedett az amazon.
– Nem sok hiányzott neki, hogy összeroppantsa a torkomat.
Titania elmosolyodott. Gondolta, hogy a férfi szóvá teszi Chloudnak a viselkedését, de hogy nekitámad? Elnyomott egy borzongást, és letette a kardot.
– Bocsánatkérés elfogadva. Mennyi az idő hajnalig? nézett fel kíváncsian az égre, de a házak eltakartál előle a holdat.
– Úgy két-két és fél óra – pillantott a karórájára a vámpír.
– Akkor még belefér egy kör. Jössz?
Chloud biccentett, és követte az amazont.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése