Több, mint vér - 13. fejezet

Ayradnia a padra ültette az ájult démont, és elindult befelé egy pohár vízért. Az ajtóban azonban összeütközött a kifelé rohanó Connorral.

– Mit csináltál vele?! – üvöltötte a férfi magán kívül, amiért legszívesebben lekevert volna neki egy hatalmasat.

– Semmit! Beszélgettünk, megkérdezte, mi vagyok, aztán elájult – ordította hasonló hangnemben vissza az amazon.

– Megmondtad neki, hogy mi vagy? – A farkas hangja pár oktávval feljebb csúszott, a lány pedig aggódni kezdett.

– Igen, miért? Mi történt vele? – kérdezte félve, Connor azonban elrohant mellette, és padhoz sietett. Megpaskolta az inas arcát, és lágy hangon szólongatni kezdte.

– Darell, minden rendben. Nincs semmi baj, ébredj! – Ayradnia közelebb lépett hozzájuk, a férfi gyengéd hangja rá is hatással volt.

– Mi a baja? – Connor felnézett rá, tekintete megszelídült. Barna szeme rabul ejtette a lányt.

– Megijedt – felelte egyszerűen.

– Tessék? Tőlem? – A lány szemöldöke a homlokáig csúszott. Egyáltalán nem akarta megijeszteni a démont.

– Igen. Darell az ijedősebb démonfajtából származik. Ezért állnak be szolgának egy erősebb fajhoz. Védelemért. Szerintem halálra rémült, amikor meghallotta, hogy amazon vagy.

– De miért? – Ayradnia a padra rogyott. Sosem bántana ártatlanokat.

– Hát, amit elmeséltél a népedről, az azért ad némi támpontot. Ha Darell csak a felét hallotta, már megértem – magyarázta a férfi.

– De mi nem vagyunk kegyetlenek – suttogta inkább csak magának Ayradnia.

– Ó, de még mennyire, hogy azok vagytok. Főleg azután, hogy szinte az egész amazonfajt kiirtották a mágusok. De nyugi! Ha a farkasokkal történt volna ugyanez, én is ilyen lennék.

– Ilyen? – Az amazon kezdett mérges lenni. – Milyen ilyen?

– Ádáz harcos. Mindenre elszánt katona. Rettenthetetlen gyilkoló gép. – Connor ránézett, Ayradnia pedig erős kényszert érzett, hogy eltűrje a férfi arcába lógó tincset. Már fel is emelte a kezét, amikor Darell ébredezni kezdett.

– Mi… mi történt? – Bágyadtan körbenézett, amikor meglátta Ayradniát, riadtan hátrahúzódott a padon.

– Istenem, ne bántson! Kérem, kegyelem! – A lány dühösen fújt egyet, de mielőtt szólhatott volna, Connor megelőzte.

– Nyugalom, Darell. Nem fog bántani. Én megvédelek!

Büszkén kihúzta magát, az inas pedig hálásan rápillantott, közben idegesen méregette az amazont.

– Ó, hogyaza… - A lány felállt, és az ősi nyelven káromkodva otthagyta őket.

T fáradtan sétált le a lépcsőn. Heat fontos gyűlést akart tartani, és mindenkinek kötelező megjelennie. Szerencsére a Rori által meghirdetett buli így elmarad, aminek a lány nagyon is örült. Semmi kedve nem volt bulizni, miközben a húga élete akár hajszálon is függhet. Persze senki nem érzi át ennek a jelentőségét. Egyedül Luminita szemében látott némi együttérzést, bár lehet, hogy csak a fény játszott vele. Az a lány alig néz rá bárkire, ha pedig érzelmekről van szó…

Útközben összefutott állandósult árnyékával. Morrow átölelte, és lágy csókot lehelt a homlokára. Titania nem akarta beismerni, hogy kezdte tényleg megkedvelni a férfit.

– Tudod, mi lesz itt? – tolta el végül magától a vámpírt. Morrow megrázta a fejét.

– Nem, de köze van hozzátok, úgy hallottam.

Xandra viharzott el mellettük, és a válla felett kiabált vissza.

– Igaza van a piócának. Siess!

Morrow mérgesen dörmögött valamit, majd megindultak a tárgyaló felé.

Bent már többen helyet foglaltak, elől pedig Tempy és Heat állt. A két vezető. Ez sosem jelent jót. Yara lépett be utolsónak és becsukta maga mögött az ajtót. A sarokba sétált, és nekidőlt a falnak.

– Köszönöm, hogy mindenki itt van. Fontos dolog történt. Hírt kaptunk a faluból. – Tempy arcán aggodalom suhant át, többen az amazonok közül felsóhajtottak. – Az üzenet nem egyértelmű, ezért önkénteseket várok, akik vállalják, hogy visszautaznak, és megnézik, mi történt Írországban. Több kéz is egyszerre lendült fel, de Xandra felállt.

– Én megyek! Nincs apelláta!

A másik sorból egy mély hang dörrent.

– Veled tartok! – Sable állt fel, a lány pedig megremegett. A vámpír ellentmondást nem tűrően ránézett és  Xandra nagyot nyelve bólintott. Heat vette át a szót.

– Akkor ezt megbeszéltük. Xandra, Sable, gyertek ide. Tempyvel megbeszélitek a teendőket. Addig én kihirdetem a beosztást. Aki a nevét hallja, álljon fel és menjen a sorsolt párja mellé. Luminita. – A lány felállt a hátsó sorból, egy tőr volt a kezében. Nem nézett a vámpírra, csak a pengét figyelte. – Te velem leszel…

A csörömpölésre T odakapta a fejét. A tőr a földre hullott, az amazon pedig kirohant az ajtón.

Heat a lány után rohant, nagy igyekezetében azonban nem vette észre, hogy valaki más is kijött a teremből. Megállt a nyitott bejárati ajtónál, és csak nézett kifelé az éjszakába.

– Most hogy talállak meg? – suttogta maga elé, amikor egy kéz lendült felé, és egyenesen a nyakába mart. Nem ért hozzá túlságosan, a vámpír mégis térdre rogyott.

– Sehogy. Hagyd őt békén. – Heat csak nyöszörögni tudott, Yara pedig szorított a fogáson.

– Tetszik? Én fejlesztettem ki. Gyakorlatilag védtelenné teszi az ellenfelet. Hívd nyugodtan Yara-fogásnak. Na, már most! Szállj le Luminitáról, vagy bárki másról. De legfőképp róla! – Az amazon egyáltalán nem volt dühös, azonban a harag minden egyes sejtjéből a vámpír felé áradt.

– M…mmm… - A lány engedett a szorításon, a vámpír pedig hangosan fellélegzett.

– Miért? – szűrte a fogain keresztül a kérdést.

– Nem egy társasági ember. Egy pár megfojtaná. Ami a családjával történt… hideggé tette. Egy tökéletes harcos, aki érzelmek nélkül él a világban. Tudod… - A lány elgondolkodott, és elengedte a vámpírt, az pedig köhögve esett előre –, hosszú évek óta ez a leghevesebb megnyilvánulása, amit láttam. Most gratulálnom kéne. Mégis arra kérlek, fogd vissza a khm… - Yara Heat nadrágja felé bökött – vágyaidat.

– Ez nem pusztán vágy… Ez a lány… egyszerűen tökéletes. Alig ismerem, mégis minden porcikám ezt súgja nekem. – A férfi szeme megtelt érzelemmel, amitől Yara egy pillanatra elérzékenyült. Lehetséges, hogy ő a tökéletes párja amazon társának?

Yara elindult visszafelé, de félúton visszanézett.

– Akkor vámpír… nehéz csata előtt állsz. – Igen, Heat bólintott. Nagyon jól tudta, hogy a lány meghódítása nem lesz könnyű menet, mégsem adhatta fel. Át kell törnie a jeget, még ha beledöglik is. 

Connor nevetve követte az amazont, aki dühösen csörtetett végig a folyosón. Belépett a férfi szobájába, és mérgesen vágta be az orra előtt az ajtót.

– Tudod… ha most egy fél centivel közelebb lettem volna, elbúcsúzhattam volna az orromtól. – A farkas hallotta, ahogy kattan a zár, majd az ajtó mögül érkezett a válasz.

– Így jártál. Védd meg magad! Úgyis olyan jól megy! – Te jó ég, olyan dühös volt rá, hogy legszívesebben a nyelvét is kiöltötte volna.

– Most mi van? Csak vicceltem! Darell kicsit érzékeny. De ezek nincs egyedül.

Az ajtó villámgyorsan kivágódott, Ayradnia összehúzott szemmel nézett rá.

– Nem vagyok érzékeny!

Connor feltartott kézzel nevetett.

– Oké, nem vagy az! Most… bemehetek a saját szobámba? – A lány bólintott, és félreállt az ajtóból, majd bevágtatott a fürdőbe, és becsapta az ajtót. Connor leült az ágyra, amit az egyik szolgáló már bevetett, és felkapott egy almát a tálból. Hanyatt dőlt, és a polgármester szavain gondolkodott.

„Élve akarom…”

Két választási lehetősége maradt. Vagy felfedi a titkát, vagy kudarcot vall, szégyent hozva ezzel az egész családjára, visszamenőleg is. Hiszen hogy bizonyítsa rá egy emberre, hogy ő a farkas, ha az nem változik át? Vagy hogyan fogjon el egy farkast, aki nem tud emberré válni? Ennek csak bukás lehet a vége.

Beleharapott az almába, miközben halkan kinyílt a fürdőszoba ajtó. Ayradnia a falnak támaszkodva figyelte, ahogy a farkas arcát elönti a kétségbeesés, és némán gyötrődik valamitől. Átsuhant az agyán, hogy talán miatta lett ilyen komor. Talán túlzásba vitte… Talán odamehetne és…

– Na, lenyugodtál? – Connor hátrahajtotta a fejét, így a lányt fejjel lefelé látta. Még így is gyönyörű…

– Le, képzeld. Most pedig elmegyek. Vigyázz magadra, Connor. – Az amazon megindult az ajtó felé, a férfi pedig villámgyorsan felugrott, és elkapta a karját. Maga felé fordította, szinte suttogott.

– Miért? Miért mennél el? – A lány hátrálni kezdett, míg beleütközött az ajtóba, Connor azonban nem tágított. Még közelebb simult hozzá, ajkuk szinte összeért.

– Itt… van valami. Valami gonosz, amivel nem bírok el egyedül… Muszáj megkeresnem a többieket… - Elfordította a fejét, de a gyönyörű barna szempárt még így is maga előtt látta.

– Én segíthetek. Ketten legyőzzük! Csak ne menj el… kérlek!

– Miért ne? Miért akarod, hogy maradjak? Nem vagyunk egy szinten. Úristen, még csak egy fajba sem tartozunk! Akkor miért, Connor? – Kétségbeesetten keresett valami kézzelfogható okot, de nem talált. Mert nem is létezik, tudta nagyon jól. Akkor miért van még itt, és bámul az elképesztően mély barna szempárba?

– Hát nem látod? Valami összehúz minket! Folyton egymásba botlunk: a fogadóban, az erdőben, aztán idejöttél, végül én találtam rád. Szerinted ez nem különös? – Ajka vészesen közeledett a lányéhoz, Ayradnia pedig rettegett. Rettegett, mert tudta, hogy nem tudná leállítani a farkast. A francba, végül is igaza van. Mégis azt mondta.

– Nem, ez egy kisváros, előfordul, hogy az emberek egymásba botlanak. Most pedig… – Keze már a kilincsen volt, a férfi szeme pedig dühösen megvillant.

– Nem! – Connor maga felé fordította a lányt, száját az övére tapasztotta. Ayradnia felsóhajtott, és abban a pillanatban megadta magát. Résnyire nyitotta ajkait, a férfi nyelve pedig lágyan becsusszant. A csók egyre mélyebb lett, végül Connor szakította meg. Az amazon rápillantott, és majdnem felkiáltott. A férfi szeme vörösen izzott, akár a parázs.