De nem csak
ő határozott abban a pillanatban. Három dolog történt egyszerre. Randolph marokra fogta a kődarabot, és egyenesen a gyomrába szúrta. A Mester felüvöltött, Sadrak
pedig kihasználta, hogy
nem figyel, és visszahúzta a mágikus kötést Connor bilincsén. A farkas
üvöltve tépte szét a fémzárat, majd karmait kieresztve megindult a Mester felé.
Ayradnia
azonban hiába próbált szabadulni, az ő ereje nem
volt elég, hogy eltépje a köteléket.
– Várj,
segítek! – Sadrak térdelt le mellé, és villámgyorsan kioldotta a csomót.
Ayradnia lendületből behúzott neki,
a mágus pedig hanyatt esett.
– Ott
maradsz! – parancsolt rá az amazon, a férfi pedig vérző orrára szorította a kezét és bólintott. Egyenesen a polgármesterhez rohant, aki könnyes szemmel pillantott körbe, miközben lerogyott a
fal mellett. Connor a Mesterrel küzdött, aki könnyedén védett ki minden
támadást.
Ayradnia
biztonságos helyre húzta a polgármestert, és amikor meggyőződött róla, hogy életben marad, visszarohant Sadrakhoz.
– Segíts
neki! – kiáltott rá, de a férfi megrázta a fejét. Nem küzdhet a mestere ellen.
Nem elég erős.
– Nem
lehet… megöl. – Az amazon újra megütötte. Hogy gondolja, hogy nem védi meg,
amikor ő nyilvánvalóan nem képes rá?
– Ha Connor
meghal, én foglak kibelezni! – Sadrak vért köpött, majd a lányhoz fordul.
– Alig
ismered… és mégis véded? – A lány elgondolkodott. Tényleg csak pár napja ismeri
a férfit, mégis megtenne bármit, hogy ne essen bántódása. Különös kötelék fűzi hozzá, amit nem tud, de nem is akar megmagyarázni. Lehet,
hogy ő is kötődik a farkashoz, ahogy
Connor kiválasztotta őt a párjának.
Ayradnia visszagondolt az első együttlétükre. Emlékezett rá, amikor a férfi
szerelmet vallott, és ösztönös reakcióként válaszolt rá. A tudatalattija mondatta vele? Lehet, mégsem
bánta. Nem javította ki magát.
– Úgysem
értenéd. Kérlek… - Az utolsó szót suttogta, nem is volt biztos benne, hogy a
mágus hallotta. Connorra nézett, aki elszántan támadt, de egyre több sebből vérzett. Amikor a földre esett,
és a Mester fölé magasodott,
nem bírta tovább. Tudta, hogy meg fog halni, hogy a kardja nélkül nem éli túl a
mágus támadását, mégis Connor elé ugrott.
– Ne! –
Átölelte a férfit, és várta a végső csapást.
Ayradnia őszintén meglepődött, amikor nem történt semmi. Legalábbis semmi
fájdalmas. Egy vakító fény száguldott végig a termen, a hegye egyenesen a Mester szívébe fúródott. A mágus megtántorodott, és kérdőn nézett az erő tulajdonosára.
Sadrak állt
előtte,
tenyerében minden apró varázst összegyűjtött, és mesterére küldte. A mágus hátrált egy lépést, Sadrak pedig közelített hozzá. Amikor
Ayradniáék elé ért, úgy állt, hogy testével takarja
őket.
– Ellenem
fordulsz… miattuk? – A férfi fogai között szűrte a szavakat,
minden erejével azon volt, hogy talpon maradjon. – Nem bukhatok… általad.
– Akkor
takarodj! – Sadrak minden létező erejét összeszedve újabb energiahullámot küldött a
Mesterre, aki ordítva vált köddé. Sadrak térdre esett,
ismét vért köpött.
– Nem is
volt vészes… – lehelte, aztán minden elsötétült előtte.
Connor
tátott szájjal nézte végig a két mágus harcát. Amikor vége lett, megszólalni
sem tudott, amíg valami meg nem mozdult a karjaiban. Hirtelen ráeszmélt, hogy
Ayradniát szorítja, lassan végzetes erővel. Kicsit
lazított a szorításon, így a lány rá tudott nézni.
–
Megmentettél – suttogta Ayradnia áhítattal, miközben a gyönyörű barna
szempár őt vizsgálgatta.
– Nem én
voltam. Minden rendben? – Connor alaposan átvizsgálta, de nem talált súlyos
sérülést.
– Igen. Mi
van a polgármesterrel? – Ayradnia felpattant, és a sarokban kucorgó férfihoz
rohant. Még eszméleténél volt, de a lány szerint azt kívánta, bárcsak elájult
volna. Amikor rákérdezett, csak bágyadtan biccentett, hogy minden oké. Az
amazon tépett egy darabot a pólójából, és a sebére szorította. Randolph
összeszorította a fogát, de hálásan elmosolyodott.
Ayradnia
végül a földön fekvő Sadrakhoz lépett. A férfi elájult, legalábbis a
pulzusa erről árulkodott.
Connor felemelte és az ágyra rakta.
– Mihez
kezdjünk vele? – fordult a lányhoz.
– Nem
hagyhatjuk itt. Megmentett. – Ayradnia megvonta a vállát. A mágusnak
köszönhetik, hogy most itt beszélgetnek.
– Igen, előtte megkínzott, fogva tartott, és hajlandó lett volna megölni. – Az amazon a férfire nézett. A farkas kezdte újra átvenni
az irányítást. Szemfoga megnyúlt, a szeme pedig égővörösen világított.
– Menj – utasította
az amazon.
– Nem
hagylak itt vele. – Connor undorodva nézett a mágusra. Legszívesebben apró
cafatokra tépte volna.
– Kimerült
és nem fog ártani. Menj! – A lány lábujjhegyre állt, és apró csókot lehelt a
férfi szájára. Connor felmordult, és magához szorította az amazont.
– Otthon
találkozunk! – kirohant az ajtón, és átváltozott. Ayradnia hallotta, ahogy
reccsen a rajta lévő ruha. Elég ciki lesz hajnalban hazatalálnia.
Ayradnia
ismét Randolphoz sétált, kezében egy tállal és kötszerekkel. Szerencsére
Sadraknál mindent megtalált. Elvette a véres rongyot a sebről, és óvatosan
kitisztogatta.
– Ma igazi
hős volt,
ugye tudja? – A
polgármester elmosolyodott és legyintett egyet.
– Én? Ugyan
már! Connor és az a fickó, ők voltak az este fénypontjai – bökött
Sadrak felé.
– Fura. Én
nem így vettem észre. Kíváncsi, hogy mit láttam? – kérdezte a lány, miközben
próbált minél kevesebb fájdalmat okozni a férfinak.
– Persze. –
Sheridan feljebb tolta magát, hogy a lány jobban hozzá férjen a sebhez.
Ayradnia hozzáértően kezdte kitisztogatni, majd óvatosan bekötözte, közben mesélt a férfinek.
– Azt
láttam, hogy a zűrzavar közepén megjelent
egy férfi. Egy ember. Annyira
lebecsülték, hogy meg sem kötözték rendesen. Igazából ő sem hitt
magában. Aztán történt valami. Egy jó sugallat a
megfelelő
pillanatban. Egy szikra, épp ennyi
kellett, hogy ez az egyszerű ember, legyőzve a
halhatatlanokat, kiszabaduljon, hogy hőssé váljon. Esélye lett volna elmenekülni, de
maga mit csinál? Visszajött, hogy feláldozza magát egy olyan világért, amit nem
ismer. Belekeveredik egy olyan harcba, amihez semmi köze. És mégis visszajött,
pont a megfelelő pillanatban, a megfelelő szavakat
mondta, mi pedig megmenekültünk. Magának köszönhetjük. Ha nem jön vissza, mi
már nem élünk. Úgyhogy legyen magára büszke. Nagyon-nagyon büszke. – Randolph
biccentett, amikor pedig a lány elfordult, hagyta, hadd csorduljon ki a könnye.
Az amazon
fogta a tálat, és tiszta vizet öntött bele. A mágushoz sétált, és letérdelt
elé. Fogott egy szivacsot, és lágyan végigtörölte a homlokát. Sadrak
megmozdult, és hirtelen kinyitotta a szemét. A falig hátrált, és idegesen
kapkodta a szemét Randalph és az amazon között.
– Mi
történt? Hol vagyok? – Ayradnia felemelte a kezét, és halkan beszélt hozzá.
– Nyugalom.
Semmi baj. Mindjárt eszedbe fog jutni minden, csak nyugodj meg. – Sadrak
bólintott, és az ágy szélére ült. Lábait maga alá húzta, fekete haja elöl
belelógott a szemébe, miközben próbált visszaemlékezni. Ayradnia ismét
elcsodálkozott, hogy a mágus mennyire fiatal. Nem ölhetik meg, ez már biztos.
De akkor mi legyen vele?
– Istenem…
ezt én tettem? – bámult maga elé a férfi, ahogy lassan beúsztak az emlékek.
– Megmentettél.
Mindnyájunkat – bólintott az amazon.
– És
elbuktam. – Úgy mondta, mintha máris megbánta volna.
– Nem
voltál még tag. Jól döntöttél. – Ayradnia igyekezett lelket önteni belé.
– Mi lesz
most? – kérdőn nézett a lányra. Nem remélt
kegyelmet, szinte imádkozott,
hogy halál legyen az ítélet.
– Fogalmam
sincs. Telefonálnom kell. Ha volnál szíves… - Ayradnia arra utalt, ahogy elkezdődött minden. Épp Titaniával beszélt
telefonon, amikor elment a térerő, és megszakadt a hívás. Istenem, milyen sok minden történt az óta.
– Már nem
hat a bűbáj. Egy ideig nem lesz varázserőm, ellőttem minden
tartalékomat. – Sadrak bánatosan
vizsgálgatta a kezeit.
– Jó. Tudsz
járni? – A lány mielőbb el akart tűnni erről a helyről. Nem
tudta, hogy Sadrak mit csinált a
Mesterrel, de nem hitt benne, hogy sokáig vissza tudja tartani.
– Igen – bólintott
a mágus.
– El kell
mennünk innen. Őt pedig kórházba vinni. – Két oldalról megfogták a polgármestert, és lassan sétáltak vissza
a faluba.
Connor
hajnalban alig várta, hogy ismét Ayradniával lehessen. Teljes erejéből rohant a
lányhoz, akit a világ minden kincséért sem
engedett volna el. Azon az éjjelen eldöntötte, hogy
ha a lány menni akar, akkor megy. De nem nélküle. Ha
harcolni akar, csakis az ő oldalán. Ha vámpírokkal akar találkozni, hát áll elébe. Beért a kastélyhoz, és rögtön átalakult. Magára kapott
egy kabátot, ami a fogasra volt
felakasztva, és már be is rontott a szobába.
Ayradnia az ágyon ült, neki háttal.
Amikor meghallotta, hogy belépett, mosolyogva fordult felé. Connor mellé
lépett, és felhúzta magához. Ekkor látta meg az ágyban fekvő másik alakot. Szemfoga megnőtt, az
amazont pedig a háta mögé tolta.
– Ez mit
keres itt? – Dühösen morgott, amikor megpillantotta az ágyon ülő Sadrakot,aki
mosolyogva integetett neki.
– Velem jön
– jelentette ki a lány határozottan.
– Tessék? –
Connor nagy szemekkel bámult a lányra, hangszíne egy oktávval feljebb csúszott.
– Beszéltem
Tempyvel, és a Sámánnal. Mindketten úgy látták a legjobbnak, ha beszélhetnek
vele. Személyesen. Sadrak pedig beleegyezett. Holnap indulunk – magyarázta
Ayradnia. Már mindent elrendezett, lefoglalta a repülőjegyeket,
amiket végül is kikönyörgött Tempytől.
– És mi
lesz velem? – kérdezte Connor csalódottan. Nem akarta elhinni, hogy a lány ezt
a korcsot viszi el, őhelyette.
– Mi lenne?
– csodálkozott Ayradnia.
– Neked nem
jelentek semmit? – Connor félrehúzta a lányt, és suttogva kérdezte.
Ayradnia
felnevetett, és megcsókolta a férfit.
– Te
tényleg azt hiszed, hogy itt hagylak? Te is jössz. Már beszéltem rólad a
többieknek, kíváncsian várnak – füllentett a lány.
– Tényleg?
– Connor meg volt lepve. Úgy tudta, az amazonok bizalmatlanok a többi
halhatatlannal szemben.
– Na, jó,
nem. Nem rajonganak a vérfarkasokért, úgyhogy nem voltak elájulva a
választásomtól – nevetett Ayradnia. Igazából mindenki őrjöngött,
Titaniaval az élen.
– Választás?
– Connor felhúzta a szemöldökét, Ayradnia pedig szégyellősen
elmosolyodott.
– Persze,
ha te is…
– Én is. Ó,
de még mennyire, hogy én is! – Connor majd kiugrott a bőréből. Hát nem képzelődött, amikor úgy
gondolta, hogy az amazon is ugyanúgy gondol rá, ahogy ő. Te jó ég, tényleg megtalálta a párját. És milyen belevaló csajt talált. Az apja büszke lenne
rá.
– Abbahagynátok?
Kezd hányingerem lenni… – Sadrak átfordult az ágyon, Connor pedig mérgesen az
amazonra nézett.
– Biztos,
hogy ne öljem meg most? Majd azt mondjuk, baleset volt. – Ayradnia játékosan
belebokszolt a vállába.
– Már
gondoskodtam róla. Szóltam Darellnek, hogy készítsen elő egy szobát nekünk. Kettőnknek. – A lány rákacsintott, de Connor nem volt túl boldog.
– Ez az én
szobám! Nem fogok átköltözni! – Ayradnia kirángatta az ajtón, és a szemközti
szobába vonszolta át.
– Ez
tetszeni fog. – Connor belépett a sötét szobába, amit mindössze néhány gyertya
világított meg. A szoba közepén egy hatalmas, vörös ágyneműs ágy állt, rajta
egy halom párna. A férfi egy szó nélkül becsukta
az ajtót, és az ágyhoz vitte a lányt.
– Tetszik. De
utána kérem vissza a szobámat – hangja buja ígéretekkel volt telve, amitől az amazon
alig fért a bőrébe.
– Mi után?
– vigyorgott a lány, hátrébb mászott, és élvezettel figyelte, ahogy a férfi
becserkészi.
– Majd
meglátod! – Connor hangja leginkább egy morgásra hasonlított, a következő
pillanatban pedig tollpihék szálltak a levegőben. Egy párna sem élte túl a támadást.
Epilógus
Minden amazon és vámpír az ajtóban
állt, és várta az érkezőket. Rori leült a lépcsőre, félrelökdösve a körülötte állókat. Dimitrie
és Drew egymástól a lehető legmesszebb állt meg, nem is nézve egymásra. A Sámán felnézett, és újabb nevető görcsöt nyomott
el. Immáron már századjára.
Luminita idegesen dobolt a lábával, mögötte Heat foglalt helyet, és észrevétlenül végigsimított a lány gerincén, aki megmerevedett.
Amikor a taxi megállt, mindenki előrébb lépett egyet.
Ayrandia bukkant elő a sárga autóból, és rögtön Titania felé kezdett
rohanni. Az amazon is utat tört magának, és félúton találkoztak. Titania megpörgette a húgát a levegőben, majd
lerakta, és vigyorogva köszöntötte.
– Épp ideje! Már kezdtem aggódni! –
újra magához szorította, de a húga kibontakozott az ölelésből. Nem
akarta elszalasztani a pillanatot, amikor Titania meglátja a farkasát.
– Ugyan már! Megoldom. – Ekkor
szállt ki a másik két férfi, mire a kis csapat felhördült. Sadrak nagyot nyelt,
és inkább ott maradt volna az autóban, de Connor előre lökte.
– Nyugi, nem fognak megenni.
Gondolom… - Igazából még ő sem volt biztos benne, hogy egyáltalán túléli a találkozást.
– Skacok, ő itt
Connor! – bökött a farkasra Ayradnia, mire
páran elismerően füttyentettek.
A férfi fülig pirult,
és az amazon mellé lépett.
– Titania. Nem leszünk jóban. – T
kezet nyújtott, a húgára kacsintott, majd visszalépett Morrow mellé.
– Ő pedig
Sadrak. Már meséltem
róla. Ő mentett
meg minket – mutatta be
a mágust is a kis tömegnek, mire többen felhördültek.
– Azért nem baj, ha nem csókoljuk
körbe, ugye? – Tempy idegesen méregette a férfit, több vámpír pedig halkan
felmordult.
– Szerintem menjünk be! Remek idő a bulira,
nem gondoljátok? – Rori felpattant, és befelé terelte a tömeget. Amikor Sadrak
mellé lépett, mélyen a férfi szemébe nézett.
– Mi pedig majd elbeszélgetünk később. – A mágus bólintott, és maga elé engedte a sámánt. Mielőtt belépett volna a házba, még utoljára megnézte a tájat. Ezután új ember lesz,
egy új élettel.
Vér és halál nélkül.
Happy End