2013. október 14., hétfő

Több, mint vér - 26. fejezet + Epilógus

De nem csak ő határozott abban a pillanatban. Három dolog történt egyszerre. Randolph marokra fogta a kődarabot, és egyenesen a gyomrába szúrta. A Mester felüvöltött, Sadrak pedig kihasználta, hogy nem figyel, és visszahúzta a mágikus kötést Connor bilincsén. A farkas üvöltve tépte szét a fémzárat, majd karmait kieresztve megindult a Mester felé.
Ayradnia azonban hiába próbált szabadulni, az ő ereje nem volt elég, hogy eltépje a köteléket.
– Várj, segítek! – Sadrak térdelt le mellé, és villámgyorsan kioldotta a csomót. Ayradnia lendületből behúzott neki, a mágus pedig hanyatt esett.
– Ott maradsz! – parancsolt rá az amazon, a férfi pedig vérző orrára szorította a kezét és bólintott. Egyenesen a polgármesterhez rohant, aki könnyes szemmel pillantott körbe, miközben lerogyott a fal mellett. Connor a Mesterrel küzdött, aki könnyedén védett ki minden támadást.
Ayradnia biztonságos helyre húzta a polgármestert, és amikor meggyőződött róla, hogy életben marad, visszarohant Sadrakhoz.
– Segíts neki! – kiáltott rá, de a férfi megrázta a fejét. Nem küzdhet a mestere ellen. Nem elég erős.
– Nem lehet… megöl. – Az amazon újra megütötte. Hogy gondolja, hogy nem védi meg, amikor ő nyilvánvalóan nem képes rá?
– Ha Connor meghal, én foglak kibelezni! – Sadrak vért köpött, majd a lányhoz fordul.
– Alig ismered… és mégis véded? – A lány elgondolkodott. Tényleg csak pár napja ismeri a férfit, mégis megtenne bármit, hogy ne essen bántódása. Különös kötelék fűzi hozzá, amit nem tud, de nem is akar megmagyarázni. Lehet, hogy ő is kötődik a farkashoz, ahogy Connor kiválasztotta őt a párjának. Ayradnia visszagondolt az első együttlétükre. Emlékezett rá, amikor a férfi szerelmet vallott, és ösztönös reakcióként válaszolt rá. A tudatalattija mondatta vele? Lehet, mégsem bánta. Nem javította ki magát.
– Úgysem értenéd. Kérlek… - Az utolsó szót suttogta, nem is volt biztos benne, hogy a mágus hallotta. Connorra nézett, aki elszántan támadt, de egyre több sebből vérzett. Amikor a földre esett, és a Mester fölé magasodott, nem bírta tovább. Tudta, hogy meg fog halni, hogy a kardja nélkül nem éli túl a mágus támadását, mégis Connor elé ugrott.
– Ne! – Átölelte a férfit, és várta a végső csapást.

Ayradnia őszintén meglepődött, amikor nem történt semmi. Legalábbis semmi fájdalmas. Egy vakító fény száguldott végig a termen, a hegye egyenesen a Mester szívébe fúródott. A mágus megtántorodott, és kérdőn nézett az erő tulajdonosára.
Sadrak állt előtte, tenyerében minden apró varázst összegyűjtött, és mesterére küldte. A mágus hátrált egy lépést, Sadrak pedig közelített hozzá. Amikor Ayradniáék elé ért, úgy állt, hogy testével takarja őket.
– Ellenem fordulsz… miattuk? – A férfi fogai között szűrte a szavakat, minden erejével azon volt, hogy talpon maradjon. – Nem bukhatok… általad.
– Akkor takarodj! – Sadrak minden létező erejét összeszedve újabb energiahullámot küldött a Mesterre, aki ordítva vált köddé. Sadrak térdre esett, ismét vért köpött.
– Nem is volt vészes… – lehelte, aztán minden elsötétült előtte.


Connor tátott szájjal nézte végig a két mágus harcát. Amikor vége lett, megszólalni sem tudott, amíg valami meg nem mozdult a karjaiban. Hirtelen ráeszmélt, hogy Ayradniát szorítja, lassan végzetes erővel. Kicsit lazított a szorításon, így a lány rá tudott nézni.
– Megmentettél – suttogta Ayradnia áhítattal, miközben a gyönyörű barna szempár őt vizsgálgatta.
– Nem én voltam. Minden rendben? – Connor alaposan átvizsgálta, de nem talált súlyos sérülést.
– Igen. Mi van a polgármesterrel? – Ayradnia felpattant, és a sarokban kucorgó férfihoz rohant. Még eszméleténél volt, de a lány szerint azt kívánta, bárcsak elájult volna. Amikor rákérdezett, csak bágyadtan biccentett, hogy minden oké. Az amazon tépett egy darabot a pólójából, és a sebére szorította. Randolph összeszorította a fogát, de hálásan elmosolyodott.
Ayradnia végül a földön fekvő Sadrakhoz lépett. A férfi elájult, legalábbis a pulzusa erről árulkodott. Connor felemelte és az ágyra rakta.
– Mihez kezdjünk vele? – fordult a lányhoz.
– Nem hagyhatjuk itt. Megmentett. – Ayradnia megvonta a vállát. A mágusnak köszönhetik, hogy most itt beszélgetnek.
– Igen, előtte megkínzott, fogva tartott, és hajlandó lett volna megölni. Az amazon a férfire nézett. A farkas kezdte újra átvenni az irányítást. Szemfoga megnyúlt, a szeme pedig égővörösen világított.
– Menj – utasította az amazon.
– Nem hagylak itt vele. – Connor undorodva nézett a mágusra. Legszívesebben apró cafatokra tépte volna.
– Kimerült és nem fog ártani. Menj! – A lány lábujjhegyre állt, és apró csókot lehelt a férfi szájára. Connor felmordult, és magához szorította az amazont.
– Otthon találkozunk! – kirohant az ajtón, és átváltozott. Ayradnia hallotta, ahogy reccsen a rajta lévő ruha. Elég ciki lesz hajnalban hazatalálnia.

Ayradnia ismét Randolphoz sétált, kezében egy tállal és kötszerekkel. Szerencsére Sadraknál mindent megtalált. Elvette a véres rongyot a sebről, és óvatosan kitisztogatta.
– Ma igazi hős volt, ugye tudja? A polgármester elmosolyodott és legyintett egyet.
– Én? Ugyan már! Connor és az a fickó, ők voltak az este fénypontjai bökött Sadrak felé.
– Fura. Én nem így vettem észre. Kíváncsi, hogy mit láttam? – kérdezte a lány, miközben próbált minél kevesebb fájdalmat okozni a férfinak.
– Persze. – Sheridan feljebb tolta magát, hogy a lány jobban hozzá férjen a sebhez. Ayradnia hozzáértően kezdte kitisztogatni, majd óvatosan bekötözte, közben mesélt a férfinek.
– Azt láttam, hogy a zűrzavar közepén megjelent egy férfi. Egy ember. Annyira lebecsülték, hogy meg sem kötözték rendesen. Igazából ő sem hitt magában. Aztán történt valami. Egy jó sugallat a megfelelő pillanatban. Egy szikra, épp ennyi kellett, hogy ez az egyszerű ember, legyőzve a halhatatlanokat, kiszabaduljon, hogy hőssé váljon. Esélye lett volna elmenekülni, de maga mit csinál? Visszajött, hogy feláldozza magát egy olyan világért, amit nem ismer. Belekeveredik egy olyan harcba, amihez semmi köze. És mégis visszajött, pont a megfelelő pillanatban, a megfelelő szavakat mondta, mi pedig megmenekültünk. Magának köszönhetjük. Ha nem jön vissza, mi már nem élünk. Úgyhogy legyen magára büszke. Nagyon-nagyon büszke. – Randolph biccentett, amikor pedig a lány elfordult, hagyta, hadd csorduljon ki a könnye.


Az amazon fogta a tálat, és tiszta vizet öntött bele. A mágushoz sétált, és letérdelt elé. Fogott egy szivacsot, és lágyan végigtörölte a homlokát. Sadrak megmozdult, és hirtelen kinyitotta a szemét. A falig hátrált, és idegesen kapkodta a szemét Randalph és az amazon között.
– Mi történt? Hol vagyok? – Ayradnia felemelte a kezét, és halkan beszélt hozzá.
– Nyugalom. Semmi baj. Mindjárt eszedbe fog jutni minden, csak nyugodj meg. – Sadrak bólintott, és az ágy szélére ült. Lábait maga alá húzta, fekete haja elöl belelógott a szemébe, miközben próbált visszaemlékezni. Ayradnia ismét elcsodálkozott, hogy a mágus mennyire fiatal. Nem ölhetik meg, ez már biztos. De akkor mi legyen vele?
– Istenem… ezt én tettem? – bámult maga elé a férfi, ahogy lassan beúsztak az emlékek.
– Megmentettél. Mindnyájunkat – bólintott az amazon.
– És elbuktam. – Úgy mondta, mintha máris megbánta volna.
– Nem voltál még tag. Jól döntöttél. – Ayradnia igyekezett lelket önteni belé.
– Mi lesz most? – kérdőn nézett a lányra. Nem remélt kegyelmet, szinte imádkozott, hogy halál legyen az ítélet.
– Fogalmam sincs. Telefonálnom kell. Ha volnál szíves… - Ayradnia arra utalt, ahogy elkezdődött minden. Épp Titaniával beszélt telefonon, amikor elment a térerő, és megszakadt a hívás. Istenem, milyen sok minden történt az óta.
– Már nem hat a bűbáj. Egy ideig nem lesz varázserőm, ellőttem minden tartalékomat. Sadrak bánatosan vizsgálgatta a kezeit.
– Jó. Tudsz járni? – A lány mielőbb el akart tűnni erről a helyről. Nem tudta, hogy Sadrak mit csinált a Mesterrel, de nem hitt benne, hogy sokáig vissza tudja tartani.
– Igen – bólintott a mágus.
– El kell mennünk innen. Őt pedig kórházba vinni. Két oldalról megfogták a polgármestert, és lassan sétáltak vissza a faluba.


Connor hajnalban alig várta, hogy ismét Ayradniával lehessen. Teljes erejéből rohant a lányhoz, akit a világ minden kincséért sem engedett volna el. Azon az éjjelen eldöntötte, hogy ha a lány menni akar, akkor megy. De nem nélküle. Ha harcolni akar, csakis az ő oldalán. Ha vámpírokkal akar találkozni, hát áll elébe. Beért a kastélyhoz, és rögtön átalakult. Magára kapott egy kabátot, ami a fogasra volt felakasztva, és már be is rontott a szobába. Ayradnia az ágyon ült, neki háttal. Amikor meghallotta, hogy belépett, mosolyogva fordult felé. Connor mellé lépett, és felhúzta magához. Ekkor látta meg az ágyban fekvő másik alakot. Szemfoga megnőtt, az amazont pedig a háta mögé tolta.
– Ez mit keres itt? – Dühösen morgott, amikor megpillantotta az ágyon ülő Sadrakot,aki mosolyogva integetett neki.
– Velem jön – jelentette ki a lány határozottan.
– Tessék? – Connor nagy szemekkel bámult a lányra, hangszíne egy oktávval feljebb csúszott.
– Beszéltem Tempyvel, és a Sámánnal. Mindketten úgy látták a legjobbnak, ha beszélhetnek vele. Személyesen. Sadrak pedig beleegyezett. Holnap indulunk – magyarázta Ayradnia. Már mindent elrendezett, lefoglalta a repülőjegyeket, amiket végül is kikönyörgött Tempytől.
– És mi lesz velem? – kérdezte Connor csalódottan. Nem akarta elhinni, hogy a lány ezt a korcsot viszi el, őhelyette.
– Mi lenne? – csodálkozott Ayradnia.
– Neked nem jelentek semmit? – Connor félrehúzta a lányt, és suttogva kérdezte. 
Ayradnia felnevetett, és megcsókolta a férfit.
– Te tényleg azt hiszed, hogy itt hagylak? Te is jössz. Már beszéltem rólad a többieknek, kíváncsian várnak – füllentett a lány.
– Tényleg? – Connor meg volt lepve. Úgy tudta, az amazonok bizalmatlanok a többi halhatatlannal szemben.
– Na, jó, nem. Nem rajonganak a vérfarkasokért, úgyhogy nem voltak elájulva a választásomtól – nevetett Ayradnia. Igazából mindenki őrjöngött, Titaniaval az élen.
– Választás? – Connor felhúzta a szemöldökét, Ayradnia pedig szégyellősen elmosolyodott.
– Persze, ha te is…
– Én is. Ó, de még mennyire, hogy én is! – Connor majd kiugrott a bőréből. Hát nem képzelődött, amikor úgy gondolta, hogy az amazon is ugyanúgy gondol rá, ahogy ő. Te jó ég, tényleg megtalálta a párját. És milyen belevaló csajt talált. Az apja büszke lenne rá.
– Abbahagynátok? Kezd hányingerem lenni… – Sadrak átfordult az ágyon, Connor pedig mérgesen az amazonra nézett.
– Biztos, hogy ne öljem meg most? Majd azt mondjuk, baleset volt. – Ayradnia játékosan belebokszolt a vállába.
– Már gondoskodtam róla. Szóltam Darellnek, hogy készítsen elő egy szobát nekünk. Kettőnknek. A lány rákacsintott, de Connor nem volt túl boldog.
– Ez az én szobám! Nem fogok átköltözni! – Ayradnia kirángatta az ajtón, és a szemközti szobába vonszolta át.
– Ez tetszeni fog. – Connor belépett a sötét szobába, amit mindössze néhány gyertya világított meg. A szoba közepén egy hatalmas, vörös ágyneműs ágy állt, rajta egy halom párna. A férfi egy szó nélkül becsukta az ajtót, és az ágyhoz vitte a lányt.
– Tetszik. De utána kérem vissza a szobámat – hangja buja ígéretekkel volt telve, amitől az amazon alig fért a bőrébe.
– Mi után? – vigyorgott a lány, hátrébb mászott, és élvezettel figyelte, ahogy a férfi becserkészi.
– Majd meglátod! – Connor hangja leginkább egy morgásra hasonlított, a következő pillanatban pedig tollpihék szálltak a levegőben. Egy párna sem élte túl a támadást.


Epilógus


Minden amazon és vámpír az ajtóban állt, és várta az érkezőket. Rori leült a lépcsőre, félrelökdösve a körülötte állókat. Dimitrie és Drew egymástól a lehető legmesszebb állt meg, nem is nézve egymásra. A Sámán felnézett, és újabb nevető görcsöt nyomott el. Immáron már századjára. Luminita idegesen dobolt a lábával, mögötte Heat foglalt helyet, és észrevétlenül végigsimított a lány gerincén, aki megmerevedett.
Amikor a taxi megállt, mindenki előrébb lépett egyet. Ayrandia bukkant elő a sárga autóból, és rögtön Titania felé kezdett rohanni. Az amazon is utat tört magának, és félúton találkoztak. Titania megpörgette a húgát a levegőben, majd lerakta, és vigyorogva köszöntötte.
– Épp ideje! Már kezdtem aggódni! – újra magához szorította, de a húga kibontakozott az ölelésből. Nem akarta elszalasztani a pillanatot, amikor Titania meglátja a farkasát.
– Ugyan már! Megoldom. – Ekkor szállt ki a másik két férfi, mire a kis csapat felhördült. Sadrak nagyot nyelt, és inkább ott maradt volna az autóban, de Connor előre lökte.
– Nyugi, nem fognak megenni. Gondolom… - Igazából még ő sem volt biztos benne, hogy egyáltalán túléli a találkozást.
– Skacok, ő itt Connor! bökött a farkasra Ayradnia, mire páran elismerően füttyentettek. A férfi fülig pirult, és az amazon mellé lépett.
– Titania. Nem leszünk jóban. – T kezet nyújtott, a húgára kacsintott, majd visszalépett Morrow mellé.
Ő pedig Sadrak. Már meséltem róla. Ő mentett meg minket mutatta be a mágust is a kis tömegnek, mire többen felhördültek. 
– Azért nem baj, ha nem csókoljuk körbe, ugye? – Tempy idegesen méregette a férfit, több vámpír pedig halkan felmordult.
– Szerintem menjünk be! Remek idő a bulira, nem gondoljátok? – Rori felpattant, és befelé terelte a tömeget. Amikor Sadrak mellé lépett, mélyen a férfi szemébe nézett.
– Mi pedig majd elbeszélgetünk később. A mágus bólintott, és maga elé engedte a sámánt. Mielőtt belépett volna a házba, még utoljára megnézte a tájat. Ezután új ember lesz, egy új élettel.
Vér és halál nélkül.
Happy End