Ayradnia a
padra ültette az ájult démont, és elindult befelé egy pohár vízért. Az ajtóban
azonban összeütközött a kifelé rohanó Connorral.
– Mit
csináltál vele?! – üvöltötte a férfi magán kívül, amiért legszívesebben
lekevert volna neki egy hatalmasat.
– Semmit!
Beszélgettünk, megkérdezte, mi vagyok, aztán elájult – ordította hasonló
hangnemben vissza az amazon.
– Megmondtad
neki, hogy mi vagy? – A farkas hangja pár oktávval feljebb csúszott, a lány
pedig aggódni kezdett.
– Igen,
miért? Mi történt vele? – kérdezte félve, Connor azonban elrohant mellette, és
padhoz sietett. Megpaskolta az inas arcát, és lágy hangon szólongatni kezdte.
– Darell,
minden rendben. Nincs semmi baj, ébredj! – Ayradnia közelebb lépett hozzájuk, a
férfi gyengéd hangja rá is hatással volt.
– Mi a
baja? – Connor felnézett rá, tekintete megszelídült. Barna szeme rabul ejtette
a lányt.
– Megijedt
– felelte egyszerűen.
– Tessék? Tőlem? – A lány szemöldöke
a homlokáig csúszott. Egyáltalán nem akarta megijeszteni a démont.
– Igen.
Darell az ijedősebb démonfajtából származik. Ezért állnak be szolgának egy erősebb
fajhoz. Védelemért. Szerintem halálra rémült, amikor
meghallotta, hogy amazon vagy.
– De miért?
– Ayradnia a padra rogyott. Sosem bántana ártatlanokat.
– Hát, amit
elmeséltél a népedről, az azért ad némi támpontot. Ha Darell csak a felét hallotta, már megértem – magyarázta a férfi.
– De mi nem
vagyunk kegyetlenek – suttogta inkább csak magának Ayradnia.
– Ó, de még
mennyire, hogy azok vagytok. Főleg azután, hogy szinte az egész amazonfajt kiirtották a
mágusok. De nyugi! Ha a farkasokkal történt volna ugyanez, én is ilyen lennék.
– Ilyen? –
Az amazon kezdett mérges lenni. – Milyen ilyen?
– Ádáz
harcos. Mindenre elszánt katona. Rettenthetetlen gyilkoló gép. – Connor
ránézett, Ayradnia pedig erős kényszert érzett, hogy
eltűrje a férfi arcába lógó tincset. Már fel is emelte a kezét, amikor
Darell ébredezni kezdett.
– Mi… mi
történt? – Bágyadtan körbenézett, amikor meglátta Ayradniát, riadtan
hátrahúzódott a padon.
– Istenem,
ne bántson! Kérem, kegyelem! – A lány dühösen fújt egyet, de mielőtt szólhatott volna, Connor megelőzte.
– Nyugalom,
Darell. Nem fog bántani. Én megvédelek!
Büszkén
kihúzta magát, az inas pedig hálásan rápillantott, közben idegesen méregette az
amazont.
– Ó,
hogyaza… - A lány felállt, és az ősi nyelven
káromkodva otthagyta őket.
T fáradtan
sétált le a lépcsőn. Heat fontos gyűlést akart tartani, és
mindenkinek kötelező megjelennie.
Szerencsére a Rori által meghirdetett buli így elmarad, aminek a lány nagyon is
örült. Semmi kedve nem volt bulizni, miközben a húga élete akár hajszálon is
függhet. Persze senki nem érzi át ennek a jelentőségét. Egyedül Luminita szemében látott némi együttérzést, bár lehet, hogy csak a fény
játszott vele. Az a lány alig néz rá bárkire, ha pedig érzelmekről van szó…
Útközben
összefutott állandósult árnyékával. Morrow átölelte, és lágy csókot lehelt a
homlokára. Titania nem akarta beismerni, hogy kezdte tényleg megkedvelni a
férfit.
– Tudod, mi
lesz itt? – tolta el végül magától a vámpírt. Morrow megrázta a fejét.
– Nem, de
köze van hozzátok, úgy hallottam.
Xandra
viharzott el mellettük, és a válla felett kiabált vissza.
– Igaza van
a piócának. Siess!
Morrow
mérgesen dörmögött valamit, majd megindultak a tárgyaló felé.
Bent már
többen helyet foglaltak, elől pedig Tempy és Heat állt. A két vezető. Ez sosem
jelent jót. Yara lépett be utolsónak és becsukta maga mögött az ajtót. A
sarokba sétált, és nekidőlt a
falnak.
– Köszönöm,
hogy mindenki itt van. Fontos dolog történt. Hírt kaptunk a faluból. – Tempy
arcán aggodalom suhant át, többen az amazonok közül felsóhajtottak. – Az üzenet
nem egyértelmű, ezért önkénteseket várok, akik vállalják, hogy visszautaznak, és megnézik, mi történt
Írországban. Több kéz is egyszerre lendült fel, de Xandra felállt.
– Én
megyek! Nincs apelláta!
A másik
sorból egy mély hang dörrent.
– Veled
tartok! – Sable állt fel, a lány pedig megremegett. A vámpír ellentmondást nem
tűrően ránézett és Xandra
nagyot nyelve bólintott.
Heat vette át a szót.
– Akkor ezt
megbeszéltük. Xandra, Sable, gyertek ide. Tempyvel megbeszélitek a teendőket. Addig én kihirdetem a beosztást. Aki a
nevét hallja, álljon fel és menjen a
sorsolt párja mellé.
Luminita. – A lány felállt a hátsó sorból, egy tőr volt a
kezében. Nem nézett a vámpírra, csak a pengét figyelte.
– Te velem leszel…
A
csörömpölésre T odakapta a fejét. A tőr a földre hullott, az amazon pedig kirohant az ajtón.
Heat a lány
után rohant, nagy igyekezetében azonban nem vette észre, hogy valaki más is
kijött a teremből. Megállt a nyitott bejárati ajtónál, és csak nézett kifelé az éjszakába.
– Most hogy
talállak meg? – suttogta maga elé, amikor egy kéz lendült felé, és egyenesen a
nyakába mart. Nem ért hozzá túlságosan, a vámpír mégis térdre rogyott.
– Sehogy.
Hagyd őt békén. – Heat csak nyöszörögni tudott,
Yara pedig szorított a fogáson.
– Tetszik?
Én fejlesztettem ki. Gyakorlatilag védtelenné teszi az ellenfelet. Hívd
nyugodtan Yara-fogásnak. Na, már most! Szállj le Luminitáról, vagy bárki
másról. De legfőképp róla! – Az amazon
egyáltalán nem volt
dühös, azonban
a harag minden egyes sejtjéből a vámpír felé áradt.
– M…mmm… -
A lány engedett a szorításon, a vámpír pedig hangosan fellélegzett.
– Miért? –
szűrte a
fogain keresztül a kérdést.
– Nem egy
társasági ember. Egy pár megfojtaná. Ami a családjával történt… hideggé tette.
Egy tökéletes harcos, aki érzelmek nélkül él a világban. Tudod… - A lány
elgondolkodott, és elengedte a vámpírt, az pedig köhögve esett előre –,
hosszú évek óta ez a leghevesebb megnyilvánulása, amit láttam. Most gratulálnom
kéne. Mégis arra kérlek, fogd vissza a khm… - Yara Heat nadrágja felé bökött –
vágyaidat.
– Ez nem
pusztán vágy… Ez a lány… egyszerűen tökéletes. Alig
ismerem, mégis minden
porcikám ezt súgja nekem. – A férfi szeme megtelt érzelemmel,
amitől Yara egy
pillanatra elérzékenyült. Lehetséges, hogy ő a tökéletes párja amazon társának?
Yara
elindult visszafelé, de félúton visszanézett.
– Akkor
vámpír… nehéz csata előtt állsz. – Igen, Heat bólintott.
Nagyon jól tudta, hogy a lány meghódítása nem lesz
könnyű menet, mégsem adhatta fel. Át kell törnie a jeget, még ha
beledöglik is.
Connor
nevetve követte az amazont, aki dühösen csörtetett végig a folyosón. Belépett a
férfi szobájába, és mérgesen vágta be az orra előtt az ajtót.
– Tudod… ha
most egy fél centivel közelebb lettem volna, elbúcsúzhattam volna az orromtól.
– A farkas hallotta, ahogy kattan a zár, majd az ajtó mögül érkezett a válasz.
– Így
jártál. Védd meg magad! Úgyis olyan jól megy! – Te jó ég, olyan dühös volt rá,
hogy legszívesebben a nyelvét is kiöltötte volna.
– Most mi
van? Csak vicceltem! Darell kicsit érzékeny. De ezek nincs egyedül.
Az ajtó
villámgyorsan kivágódott, Ayradnia összehúzott szemmel nézett rá.
– Nem
vagyok érzékeny!
Connor
feltartott kézzel nevetett.
– Oké, nem
vagy az! Most… bemehetek a saját szobámba? – A lány bólintott, és félreállt az ajtóból,
majd bevágtatott a fürdőbe, és becsapta
az ajtót. Connor leült az ágyra, amit
az egyik szolgáló már bevetett,
és felkapott egy almát a tálból. Hanyatt dőlt, és a polgármester
szavain gondolkodott.
„Élve akarom…”
Két
választási lehetősége maradt.
Vagy felfedi a titkát, vagy kudarcot vall, szégyent hozva ezzel az egész
családjára, visszamenőleg is. Hiszen hogy bizonyítsa rá egy
emberre, hogy ő a farkas, ha az nem változik át? Vagy
hogyan fogjon el egy farkast, aki nem tud emberré válni? Ennek csak bukás lehet a vége.
Beleharapott
az almába, miközben halkan kinyílt a fürdőszoba ajtó. Ayradnia a falnak támaszkodva
figyelte, ahogy a farkas arcát elönti a kétségbeesés, és némán gyötrődik valamitől. Átsuhant az agyán, hogy talán miatta lett ilyen komor. Talán túlzásba vitte…
Talán odamehetne és…
– Na,
lenyugodtál? – Connor hátrahajtotta a fejét, így a lányt fejjel lefelé látta. Még így is gyönyörű…
– Le,
képzeld. Most pedig elmegyek. Vigyázz magadra, Connor. – Az amazon megindult az
ajtó felé, a férfi pedig villámgyorsan felugrott, és elkapta a karját. Maga
felé fordította, szinte suttogott.
– Miért?
Miért mennél el? – A lány hátrálni kezdett, míg beleütközött az ajtóba, Connor
azonban nem tágított. Még közelebb simult hozzá, ajkuk szinte összeért.
– Itt… van
valami. Valami gonosz, amivel nem bírok el egyedül… Muszáj megkeresnem a
többieket… - Elfordította a fejét, de a gyönyörű barna
szempárt még így is maga előtt látta.
– Én
segíthetek. Ketten legyőzzük! Csak ne
menj el… kérlek!
– Miért ne?
Miért akarod, hogy maradjak? Nem vagyunk egy szinten. Úristen, még csak egy
fajba sem tartozunk! Akkor miért, Connor? – Kétségbeesetten keresett valami
kézzelfogható okot, de nem talált. Mert nem is létezik, tudta nagyon jól. Akkor
miért van még itt, és bámul az elképesztően mély barna szempárba?
– Hát nem
látod? Valami összehúz minket! Folyton egymásba botlunk: a fogadóban, az erdőben, aztán idejöttél, végül én találtam rád.
Szerinted ez nem különös? – Ajka vészesen közeledett a lányéhoz, Ayradnia pedig rettegett. Rettegett, mert
tudta, hogy nem tudná leállítani a farkast. A francba, végül is igaza van.
Mégis azt mondta.
– Nem, ez
egy kisváros, előfordul, hogy az emberek egymásba botlanak. Most pedig… – Keze már a kilincsen volt, a férfi szeme pedig dühösen megvillant.
– Nem! –
Connor maga felé fordította a lányt, száját az övére tapasztotta. Ayradnia
felsóhajtott, és abban a pillanatban megadta magát. Résnyire nyitotta ajkait, a
férfi nyelve pedig lágyan becsusszant. A csók egyre mélyebb lett, végül Connor
szakította meg. Az amazon rápillantott, és majdnem felkiáltott. A férfi szeme
vörösen izzott, akár a parázs.
Szia T! :)
VálaszTörlésJó rész lett! Mint mindig:)
Connor végre tette a dolgát:) A következőre is egy hetet kell várni?
üdv!
Roro
Köszi Roro! :)
TörlésIgen, hetente posztolom az új fejezeteket! :)