Létezik a
világon két faj, amely ugyanazért a célért harcol. Mindkettő rejtve van
az emberek szeme elől, mégis az ő létezésükért küzd. Egymásnak ellenségei, ám sokszor kénytelenek
keresztezni a másik útját. Ők a vámpírok és az amazonok. Az éjszaka
teremtményei, és a harcos nők. Egy
szerencsétlen véletlen folytán azonban most mégis kénytelenek együtt dolgozni,
ráadásul összeköltözni. De le tudják-e győzni az egymás iránt érzett gyűlöletet, ha felkel a Hold?
A magukat
egyszerűen
Harcosoknak nevező vámpírok
mindössze nyolcan voltak: Dylan, Sable, Dimitrie, Drew, Morrow, Chloud, Heat és
Vaylen. Mind kiválóan képzett gyilkos, kiskoruktól kezdve a harcra nevelve.
Harcosok nem érdem vagy választás által lettek, egy Harcosnak születni kell.
Születésük pillanatában eldőlt, hogy csatlakozniuk kell.
Az idősebbeknek
kialakul a minden Harcosra jellemző, különleges képesség. Sable a
tűz ura,
Vaylen képes a gondolatok irányítására, Heat pedig az érzelmek befolyásolására.
Nagy előnyt
jelentett nekik az összecsapások során Ádám fiai ellen, és az extrémebb
helyzetekben. Mint a mai nap…
– Igyekezz már, Drew! Mindjárt megjönnek! –
szólt oda idegesen Dimitrie a társának. Drew kiviharzott a fürdőből, és aznap este már
negyedszerre túrta át a ruhásszekrényét.
– Nem tudom, hogy mit vegyek fel…
– Ezek csak amazonok! Mit vagy úgy oda? – dőlt az ajtófélfának Dimitrie.
– Ezek dögös csajok! Ráadásul harcolnak is,
mint mi! És azt hallottam, nem szégyellősek! – mosolygott sokat sejtetően Drew.
– Igen, minket viszont utálnak. És csak pár
napig maradnak.
A folyosó
végén feltűnt Heat, a két vámpír pedig már a hangjára
haptákba vágta magát.
– Harcosok! Indulás! – Heat volt a legidősebb közöttük, így a vezér
is.
– Megyünk, Heat! – Drew félrelökte Dimitrie-t
az útból, és elindult a hatalmas vámpír után. Többek között ez különböztette
meg őket mind az
emberektől, mint a vámpíroktól. A tiszteletet parancsoló termetük.
– Puncsos... – suttogta maga elé D, és ő is
megindult utánuk.
Lent a tárgyalótermet
eközben a szolgák átalakították, középre asztalokat raktak, mindenféle
finomsággal megrakodva, készen a fogadásra. Mind a nyolc vámpír elfoglalta a
helyét, Heat állt legelöl, mögötte Vaylen és Sable, az utolsó sorban pedig az
öt legfiatalabb vámpír. Amikor az udvaron nagy hangzavar támadt, minden szempár
az ajtóra szegeződött. Az hirtelen
kivágódott, és hat, egyforma köpenyt viselő nő lépett be
nevetgélve. Ámulva néztek körbe a hatalmas előszobában, majd az egyik inas a tárgyalóba vezette őket. A lányok
még mindig nevetgélve léptek be a szobába, a vámpírok pedig összenéztek. Heat
előrelépett, és megköszörülte a torkát, csendre
intve a tömeget.
– Üdvözöllek titeket az otthonunkban! – Egy
barna hajú lány meghajolt előtte.
– Köszönjük, hogy vendégül láttok erre a pár
napra. Remélem, hamarosan viszonozni tudjuk a szívességet! – A burkolt célzásra
Dylan és Chloud összenézett, és egyszerre mordult fel. Sable hátrafordult, mire
a két vámpír bólintott és kihúzta magát.
–Heat vagyok, a Harcosok vezetője.
– Én pedig Tempy, a…
– Rózsaszín Szivárvány Lányok vezetője! – kiabálta be egy
szőke, fonott
hajú amazon hátulról. A lányok felnevettek, de egy újabb hang szólalt meg a
tömegben.
– Újraszavazást követelek!
– Yara, ezt már megbeszéltük! – intette le a szőke a társát.
– Szóval… - kezdte újra Tempy – az amazonok
vezetője vagyok. Ők pedig az
utolsó néhány képviselője fajunknak. A háború Ádám fiaival
nem tett jót nekünk.
– Tudjuk. Részvétünk a családjaitokért. – Tempy
csak biccentett. Egyik amazon sem kért a vámpírok sajnálatából, de most
vendégségben voltak, és jelenleg nem álltak háborúban. A Heat mögötti vámpír
lépett elő, átvéve a vezetőtől a szót.
– Vaylen vagyok. Fogyasszatok egészséggel, az
inasok pedig szívesen állnak a rendelkezésetekre bármikor. Mindenkinek az
emeleten van a szobája, egymás mellett. Ez az én házam, ha valami nem nyeri el
a tetszéseteket, engem keressetek fel. Tíz órakor pedig szeretettel várunk
titeket a szomszédos épületben, ami szintén a Harcosok tulajdonában áll. Egy kis welcome-partit rendezünk a
tiszteletetekre. – A lányok egyszerre kiáltottak fel, a vámpírok pedig
elmosolyodtak.
–Akkor most magatokra hagyunk titeket. –
Próbálta túlkiáltani őket Heat, de az amazonok csak
magukkal és az étellel voltak elfoglalva. A vámpírok kimentek, az utolsó
becsukta maguk mögött az ajtót, mire az amazonok abbahagyták a beszélgetést.
– Na végre… - sóhajtott nagyot Yara. – Már azt
hittem, sosem mennek el.
– Yara, viselkedj! Vendégek vagyunk. Az a
legkevesebb, hogy jó képet vágunk hozzá. – Titania lépett mellé, és felkapott
egy almát.
– Most miért? Te nem utálod őket?
– Te mindenkit utálsz… - legyintett Nicky
lemondóan.
– Hát én nem tudom őket utálni. Láttátok, hogy néznek ki? – ámuldozott
Xandra. Luminita odalépett hozzá és játékosan
megemelte a szőke hajfonatát.
– Te mindenkire rámásznál, ha alkalmad nyílik
rá. – Mindenki felnevetett, majd az egyik inas nyitott be, és a szobájukba
kísérte az amazonokat.
A buliban
– Azért csak beindult a dolog, nem? – súgta oda
Titania Luminitának. A fekete hajú amazon csak bólintott, és megigazította
barna, testhez simuló felsőjét. Yara erőltette rá, de a lánynak nem
egészen ilyen az ízlése. Titania megcsóválta a fejét, L pedig megvonta a
vállát.
– Most mi van? Mondtam, hogy kicsi. – Egy éles
nevetés szakította félbe a beszélgetésüket, amire mindketten felkapták a
fejüket. Yara és Nicky remekül szórakozott. Néhány vámpír körbevette őket, együtt táncoltak, a
többiek pedig a falnak dőlve figyelték az amazonokat. Xandra pördült a lányokhoz, és
megpróbálta táncra bírni őket, de csak Tempy-t tudta elcsábítani. Luminita
körbenézett, majd odasúgta Titanianak, hogy kimegy levegőzni. A lány már indult is
volna vele, de L leintette. T bólintott, és visszaült a helyére.
Tempy a
szám végén visszament az asztalhoz, leült, és kortyolt egyet a pezsgőből. Egy
pillanatra lehunyta a szemét és egy furcsa dolgot tapasztalt. Csönd lett. Az előbb még tomboló tömeg és a
ritmusos zene eltűnt. Lassan kinyitotta a szemét, és körbenézett.
Egyedül állt a teremben, mindössze egy lámpa pislákolt.
– Hahó! – teljesen hülyének érezte magát.
– Itt vagyok. – jött egy mély hang a terem
másik végéből. Tempy a hang irányába fordult, és egy
smaragd színű szempár világított a sötétben.
– Vaylen? Mi történt? Hol vannak a többiek? –
lépett közelebb a lány.
– Csak mi vagyunk.
– Miért? Mi tört… - elharapta a szó végét. A
vámpír felállt, bőrkabátja pedig lehullott a
válláról, felfedve a meztelen mellkasát. Tempy még mindig nem értette, mi
történik, de lassan kezdte elfelejteni, hogy valaha is érdekelte. A férfi
közelebb lépett hozzá, közben egy pillanatra sem engedte el a lány tekintetét.
Tempy legszívesebben hátrébb lépett volna, de a férfi szabályosan fogva
tartotta. Megállt előtte, arca súrolta a lányét, és
belesuttogta a fülébe.
– Nők… túl
sokat kérdeztek. Hagyjátok, hadd történjenek meg a dolgok… - Tempy megszédült,
és a férfi mellkasának támasztotta a kezét. Érezte a bőre alatt az
izmokat, és lejjebb csúsztatta a kezét, körberajzolva a mellkasát díszítő, kör alakú tetoválást.
Beharapta az ajkát, és felsandított Vaylen-re. A férfi sokat sejtetően
mosolygott, majd kézen fogta a
lányt, és az egyik emelvényhez vezette,
aminek a közepéből egy ezüst rúd állt ki. Leültette
Tempyt, majd visszament a kabátjáért. Leterítette az
emelvényre, és ráültette a lányt. Leguggolt elé, és lassan közelebb
araszolt. Tempy szótlanul nézte, ahogy egyre közeledett a
férfi szája. Megnyalta az ajkát, és megbabonázva nézett a vámpír smaragd szemébe. Vaylen
végighúzta az ajkát a lányén, Tempy pedig nagyot sóhajtott. A férfi durván
megcsókolta, majd áthúzta a pólóját a fején. A melltartót egyszerűen szétharapta, miközben apró csókokkal
haladt a köldöke felé. Hanyatt
döntötte a lányt, és lerántotta a nadrágját. Vaylen áttért a lány combjára, és
finoman megharapdálta a selymes bőrét. Tempy
elnyomott egy remegést, a vámpír pedig rekedten felnevetett. Folytatta az
izgatást, egészen a szeméremdombig. Végighúzta rajta izmos nyelvét, Tempy pedig
akaratlanul is felnyögött. A férfi lassan végignyalt a lányon, aki ívben
megfeszítette a hátát. Újabb lassú nyalintás, Tempy pedig feljebb emelte a csípőjét. Néhány nyalás után a lány lihegni
kezdett, Vaylen pedig körkörösen folytatta a műveletet.
Tempyn hirtelen végigszáguldott az orgazmus, remegett a férfi nyelve alatt. Amikor lecsillapodott, fátyolos tekintettel nézett Vaylen-re,
aki gyorsan lerántotta magáról a nadrágot, és a lány fölé támaszkodott.
Megemelte a fejét, és mélyen megcsókolta, miközben egy gyors lökéssel a lányba
hatolt. Tempy belesóhajtott a szájába, Vaylen pedig elégedetten felmordult.
Megfogta a lány derekát, az ölébe vonta, és leültek az emelvényre. Tempy
feltérdelt, és a férfi mögötti rúdba kapaszkodva lovagolt rajta. A vámpír
megfogta a fenekét, és egyre hevesebb tempót diktált. A lány feje hátrabillent,
amint újból elárasztotta testét a tiszta élvezet. Vaylen felmordult,
visszafordította a lányt az emelvényre, és még mélyebbeket lökött. Pár
pillanattal később követte
Tempyt a csúcsra, miközben a lány mellét csókolta. Ránézett lányra, és rákacsintott. Tempy lehunyta a szemét, és ismét felhangzott a zene és a parti
hangjai. Körbenézett, mindenki normálisan viselkedett, rajta kívül. Őt leverte a
víz, és még mindig remegett az iménti, képzelt orgazmustól. A sarokban megakadt
valamin a szeme. Egy smaragd szempár nézett egyenesen rá, és egy kaján vigyor
kíséretében bólintott neki. Tempy épp elindult volna felé, amikor a tömeg egy
pillanatra eltakarta a férfit, a következő
pillanatban pedig eltűnt. Egy kéz kapta el a karját, és összerezzent.
Félve nézett fel,
de csak Yara vidám tekintetét látta maga előtt.
Luminita a
ház oldalának dőlt, a falak szinte megmozdultak a
belülről szétfeszítő zenétől. Leguggolt, és elővette a kését. Mindig
volt nála egy, ahogy minden amazonnál. Ádám fiai nem viccelnek, komoly ellenfél minden tagja. L teljes családját kiirtotta a
horda, ahogy az amazonok hívják őket. Már csak a lányok
maradtak neki. Lépéseket hallott maga mögül, felállt, és támadó állásba
helyezkedett. Sable lépett felé mosolyogva, feltartott kézzel.
– Szerintem
a főnök nem örülne, ha összeverekednénk.
– Az nem
verekedés lenne. Hanem csúnyán elvernélek. – Egyenesedett fel L. Sable
felnevetett.
– Igaz,
amit beszélnek? Hogy emberfeletti erőtök van?
– Mit
gondolsz, hogy maradtunk fent mostanáig? Nem a két szép szemünkért! Kiharcoltuk
magunknak létünk jogát!
– Aha.
Értem. Van kedved vadászni? – A lány szeme felcsillant.
– Bármit,
csak ne kelljen itt lennem. – A vámpír bólintott, majd elindult az amazonnal az
oldalán a kocsijához. Az egyik helyi klubhoz hajtottak, majd a kint ácsorgó
tömeget pásztázták. Ádám fiait arról lehet megismerni, hogy egy almára tekeredő kígyó van a
nyakukba égetve, amit
a beavatási szertartás keretében kapnak.
Észrevettek két tagot, majd Sable kiszállt az autóból. A két férfi rögtön
felfigyelt a hatalmas vámpírra, és kiléptek a sorból. L is a kis csoport után
indult, a vámpír pedig egy sötét helyre vitte a tagokat. L elővette a
kardját és hátulról rárontott az egyik férfire, közben fél
szemmel a vámpírt figyelte. Sable elővett egy öngyújtót, meggyújtotta,
majd a kezébe emelte a
lángot, és tízszeresére duzzasztotta. Kettéválasztotta, és az egyiket a
férfire dobta, a másikat pedig újra megnövelte. A tag hátratántorodott, de nem
gyulladt ki. Valamit kiáltott a vámpírnak latinul, aki csak vigyorgott, és
újabb tűzgolyót küldött rá. L pár gyors kardcsapással elintézte a férfit, és a
háttérből figyelte
Sable-t. A vámpír eljátszott még egy darabig a férfivel,
majd mindkét tűzlabdát neki irányította. A tag felgyulladt, majd kékes lánggal porrá vált. L
elismerően bólintott.
– Nem
rossz, vámpír. – Sable a lány mögé nézett, és meglátta a halott tagot.
– Tőled sem,
amazon. – L elmosolyodott, majd
visszasétáltak az autóhoz.
A buli
végére már csak páran maradtak. Titania épp Dylannal beszélgetett, amikor az
ajtóban feltűnt Luminita és Sable. A
lány kardjáról még csöpögött a vér. T felállt, és a társához sietett.
– Minden
rendben? – L csak bólintott, majd a pulthoz lépett, és felhajtott egy dupla
vodkát. Tehát harcolt – gondolta T, hiszen minden összecsapást így fejez be. A
családja tiszteletére. T kisétált az ajtón, és magára terítette a köpenyét,
rajta a családi címerrel. Minden amazonnak egyforma, fekete csuklyája van, a
hátán a hímzett címer. Az amazonok hittek a családi hagyományokban. Amikor
rajtuk ütöttek Ádám fiai, az egész faj megrendült. Mára csak egy maroknyian
maradtak, akik életüket a rend kiirtásának szentelték. Kardjuk halálos erővel sújt le, a penge ellenáll a legtöbb varázslatnak, hála az ősi amazon
szertartásnak. Minden családban felszenteltek egy kardot, ami anyáról leányra száll,
fenntartva a hagyományt.
A horda
tagjai mágusok, akik a vámpírok és minden más halhatatlan lény elpusztítását
tervezik. Céljuk eléréséhez fekete mágiához fordultak, és sötét erőket
hajtottak uralmuk alá. Egyre több tagot toboroznak mágikus körökből, míg a vámpírok egyre fogynak, az amazonok pedig gyakorlatilag
nem létező faj. Nehezebb megölni őket, mint az átlagembereket, de szerencsére nem lehetetlen, az amazonok pedig mesteri szintre
emelték ezt a fajta művészetet…
Hajnal előtt ért véget a buli,
a csapat pedig visszasétált a Harcosok házába. A vámpírok elvonultak a konyhába
reggelizni, az amazonok pedig nyugovóra tértek. Nyugodt éjszakára számítottak…
Yara
összerezzent, amikor felemelkedett a takaró, és egy test huppant be mellé. A
lány megmerevedett, és próbált megfordulni.
– Ne mocorogj, leesek az ágyról! – hallotta a
háta mögül Chloud hangját.
– Mégis mi a frászt keresel itt? Az ágyamban? –
Yara addig fészkelődött, amíg a combja hozzá nem ért a vámpír férfiasságához. – Jézus,
meztelen vagy? Miért vagy
meztelen? – A hangja
magasabb volt az átlagosnál.
– Mondd nyugodtan, hogy Chloud. És én így alszok.
– De ember! Miért mellettem? – Yara megpróbálta
letúrni az ágyról, de csak annyit ért el, hogy egyre közelebb préselődött a meztelen felsőtesthez.
– Passz. Benyitottam egy szobába. – Yara vett
egy mély levegőt és
elfintorodott.
– Te ittál?
– Asszem igen. De nem emlékszem pontosan. –
Chloud oldalra fordult, és karjával átölelte a lányt. – Jó éjt!
– Menj már ki! – Yara megpróbált felülni az
ágyon, de a vámpír visszarántotta, a lány pedig a mellkasára zuhant.
Végigsimított az izmos felsőtesten, és erősen visszafogta magát, hogy
a keze ne kalandozzon lejjebb. Felpillantott, és a férfi elégedett vigyorával
találta szembe magát.
– Tetszik, amit látsz, kislány?
– Nem vagyok kislány! És nem! Egyáltalán nem
tetszik! – hazudta vakmerően, pedig megkívánta a vámpírt. Őrülten megkívánta, és ki is
akarta használni. - Most
pedig tűnj el
innen!
Chloud
továbbra is vigyorgott, és magához rántotta. Szájuk majdnem összeért, Yara már
nehezen kapott levegőt. Megigézve nézte a férfi száját, és megnyalta
az ajkát.
– Annyira imádom, hogy nem tudtok nekem
hazudni! – Felemelte a fejét, és szenvedélyesen megcsókolta a lányt. Yara egy
pillanatig sem tudott ellenkezni, automatikusan ráült a férfi csípőjére, és mozogni
kezdett. Érezte,
ahogy a farka megkeményedik a dörzsölés hatására. Chloud felmordult, és egy gyors mozdulattal
átforgatta magukat. Ő került felülre, és egy laza
rántással
megszabadította a lányt a rövidnadrágtól,
bugyistul. A kezét a feje fölé szorította, a szabad kezével pedig
feltolta a kis topot a nyakáig. Miközben egy mély lökéssel a lányba csusszant, a
nyelvével a mellbimbóját kényeztette. Yara felemelte a csípőjét, és próbálta
kiszabadítani a kezét. A vámpír felnevetett.
– Nyugi, majd ha én azt mondom! – Továbbra is
fogta a lány kezét, és áttért a másik mellbimbóra. Közben a csípőjével körkörös
mozdulatokat tett, a végsőkig izgatva
ezzel Yarát. A lányból egy halk
nyögés szakadt
ki, jelezve a közelgő beteljesülést. Chloud
kihúzódott a lányból, és hasra fordította.
Felemelte a csípőjét, és hátulról hatolt
bele újra. Yara újra felnyögött, immáron
szabad kezével a párnába kapaszkodott. A férfi benyúlt a melle alá, és
felrántotta magához. Oldalra fordította a fejét, és megcsókolta. Yara
belenyögött a szájába, testét megrázta az orgazmus. Chloud felnevetett, és pár
lökéssel később követte a lányt. Visszalökte az ágyra, és még egy utolsót lökött. Yara
lihegve kapaszkodott a lepedőbe, miközben Chloud kihúzódott belőle. Lefeküdt a lány mellé, és magához húzta.
– Most már alhatok, kislány? – kérdezte még
mindig vigyorogva. Yara felkapott egy kispárnát, és maga mögé vágta.
– Mondtam már, hogy nem vagyok kislány!
Chloud
hajnalban kisurrant a lány szobájából, és Dimitrie-be botlott.
– Hát te
meg mit keresel itt? – dőlt a falnak D.
– Vicces.
Ugyanezt akartam kérdezni. – csukta be halkan az ajtót.
– Ne
szórakozz! Mi dolgod egy amazonnal? Tartsd fenn a békét!
– Azt sem
tudom, miért álltunk háborúban. Amúgy meg semmit. Csak sokat ittam, és nem tudtam,
hogy hol vagyok.
D
összefonta a kezét a mellkasán.
– Több száz
éve ismerlek, de sosem ittál még annyit, hogy ne tudd, hol vagy. Melyikük az?
– A barna.
Akinek vörösen csillog a haja, ha ráesik a fény…
– A neve?
– Yara. – D
felnevetett.
– Öreg, te
nem változol.
Chloud
megvonta a vállát.
– Bírom a
különleges csajokat.
Összeöklöztek,
majd ellenkező irányba
indultak el.
Xandra a
szemét dörzsölve sétált le a lépcsőn a konyhába. Ásított egyet, és végigsimított a szűk topon,
amit gyorsan magára kapott.
Zajt hallott a konyhából, és lassan az
ajtóhoz sétált. Benyitott, és a nyitott hűtő előtt Sable
állt egy szál alsógatyában. A mellkasán egy hatalmas főnixmadár díszelgett,
ami akaratlanul is a férfi felsőtestére vonzotta Xandra tekintetét. Sable rávigyorgott.
– Hali! Te sem tudsz aludni? – letett egy tejes
dobozt a pultra, és megtörölte a száját. A mozdulat közben a bicepsze
megfeszült, a lány pedig majdnem felsóhajtott. Már megérte felkelni.
– Ööö.. nem. – Xandra zavartan babrált a top
szélével, próbálta leplezni, mennyire elvarázsolta a férfi. Sable megfogta a
dobozt, és visszatette a hűtő egyik alsó polcára. A boxer
ráfeszült a fenekére, a lány pedig
megkapaszkodott a pultban a látványtól. Sable
kiegyenesedett, és hátrapillantott Xandra-ra.
– Szeretnél valamit?
– Mi? – Xandra zavartan nézett rá. Amit
szeretne, az…
– A hűtőből.
– Ja, igen. Hagyd csak, majd én kiveszem. –
Odasietett, a férfi pedig nekidőlt a pultnak. Xandra szinte
érezte a férfi tekintetét a testén, így lopva rásandított. Sable tényleg őt nézte, majd megindult felé. Becsukta a hűtőajtót, Xandra pedig háttal nekidőlt. A vámpír
egyik kezével a lány feje mellé tette, a másikkal pedig végigsimított az arcán.
– Biztos, hogy a hűtőben van? – vigyorgott rá Sable.
Ujjával megemelte a lány állát, majd lágyan megcsókolta. Xandra átölelte a
férfi nyakát, aki a fenekénél fogva felemelte és a hűtőnek nyomta.
A lány átkulcsolta
a lábát a csípőjén, és a nyelvét a férfi szájába csúsztatta. Sable felmordult, és ágyékát
Xandra-éhoz dörzsölte. A lány beletúrt a vámpír hajába, és még közelebb húzta
magához. A hűtő hirtelen
megbillent, Sable pedig nevetve húzta el a lányt.
– Azt hiszem, keresnünk kell egy másik helyet.
– Ráültette Xandra-t a konyhapultra, és tovább csókolta. Végighaladt a nyakán,
majd apró csókokat lehelt a kulcscsontjára, közben ujjai lassú táncot jártak a
lány szeméremdombján, majd lejjebb. Sable megérintette a nedves párnácskákat,
és felrántotta Xandra topját a nyakáig. Megnyalta az egyik bimbót, Xandra pedig
hátravetette a fejét, és megemelte a csípőjét. Sable elvigyorodott, és kiszabadította a merev
hímtagját az alsónadrágjából. Xandra lejjebb csúszott a pulton, a vámpír pedig
egy mély lökéssel betöltötte a lányt. Xandra megkapaszkodott a férfi vállában,
és megszívta a nyakát. Sable felnyögött, és gyorsított a tempón. A lány
végighúzta a körmeit a hátán, majd belemélyesztette őket a vámpír fenekébe. A férfi felmordult, és lerántotta a lányt a
pultról, hogy talpra álljon. Egyik lábát a levegőbe emelte,
a másikat pedig a földön hagyta.
Folytatta a lökéseket, amíg a lány testét végig nem rázta az orgazmus. Xandra
belesikított a férfi bőrébe, ő pedig
szorosan magához húzta, míg el nem élvezett. Mély morgás tört elő belőle, és aprókat lökött még a lányon. Visszaültette Xandra-t a pultra, és
mélyen megcsókolta. Kihúzódott belőle, és visszarántotta a
boxert. Egy pici csókot lehelt
a lány szájára, majd elvigyorodott.
– Akkor jó éjt! Nekem az volt! – Kisétált a
konyhából, a lány pedig bódultan ült a pulton, majd visszahúzta a topot a
mellére.
Titania
hajnalban felkelt és elindult felfedezni a hatalmas házat. Elhaladt a szobák előtt, mivel ő volt a
folyosó legvégén, az egyikből pedig érdekes hangok szűrődtek ki.
Megállt egy pillanatra, majd amikor
Yara hangját ismerte
fel, vigyorogva indult tovább. Lesétált a lépcsőn, és az egyik nagyobb helyiség felé indult.
Ment a tévé, de sötét volt. T
felkapcsolta a lámpát, és egy
hatalmas vámpír ült a
fotelban a készülék előtt.
– Elnézést.
Azt hittem, bekapcsolva maradt. – T már fordult is ki, de a vámpír előtte
termett.
– Talán
jobb lenne, ha most maradnál. A társad nem hiszem, hogy örülne, ha megzavarnád.
T zavartan
lépett hátrébb, a vámpír közelsége nyomasztóan hatott rá.
– Társam?
Melyik társam?
– A szőke. Fonott
hajú. – Xandra.
– Mi tört…
- nem fejezte be a kérdést, miután meghallotta a lány hangját a konyha felől.
– Mi van
itt ma mindenkivel? – rogyott le Titania az egyik fotelbe. A vámpír vele szembe
ült le.
– Hát nem
tudod?
– Mégis
mit?
– Hogy
miért nincsenek kibékülve a vámpírok és az amazonok.
– Mert az
egyik fél vámpírokból áll? – vigyorgott T a férfire, aki felmordult.
– Ne húzd
ki a gyufát, kislány.
– Jó.
Mesélj. Miért vagyunk háborúban állandóan? – A vámpír hátradőlt, és kikapcsolta a tévét. A konyhából egy nagyobb csattanást
hallottak, majd nevetést, és elfojtott hangokat. T becsukta az ajtót, és visszaült a helyére.
– Amúgy
Morrow vagyok.
– Nem
voltál a buliban.
– Hiányoltál?
– vigyorgott a vámpír önelégülten.
– Nem, csak
megállapítottam. – vonta meg a vállát T. – Szóval?
– Minden élőlénynek megvan a maga párja. Az állatoknak, növényeknek, embereknek. Még nektek
is, amazonoknak. Mégpedig a vámpírok. Ez kémiai folyamat, nem tudtok ellene mit tenni. És mi
sem. A háború több száz éve robbant ki, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal
most is tart. Az oka pedig egyszerű: egy férfi.
– Háború
egy férfiért? – szakadt ki Titaniából a nevetés. A vámpír rosszalló tekintetére
azonban abbahagyta.
– Bocs,
folytasd.
– Szóval az
amazonok vezetője összefutott
egy vámpírral, és berobbant a szikra, fellobbant a láng, miegymás. Aztán
a vámpír találkozott még egy amazonnal és kezdődött minden elölről. Szikra,
láng stb. És végül a két amazon
találkozott, de ahelyett, hogy egymás ellen fordultak volna, a vámpírnak támadtak. Nők… - fújt egyet
Morrow. – Viszont a rossz hír, hogyha beindul a folyamat, nem lehet
megállítani. – bökött az ajtó felé, T pedig bólintott.
– És a hűség? Nektek nem jelent semmit?
– Dehogyisnem!
Ahogy megtaláltuk az igazit, más nem létezik.
– Szóval
azt mondod, sírig hű szerelem, mi? És a háborút kirobbantó vámpír? Ha egy
amazon harcba száll egy másik fajjal, annak komolyabb oka kell, hogy legyen,
mint egy jó este.
Halljam a teljes sztorit! – Morrow
elkomorult, és Titania
érezte, hogy a lényegre tapintott.
– Ez az,
ugye? Lehet, hogy van hűség, de
hiányzik az őszinteség. A lány
szerelmes volt, a vámpír viszont játszott vele. Ahogy a másikkal is. Csak a
végén hoppon maradt. Tényleg, mi lett vele? Jött egy nevető harmadik?
– Nem.
Belehalt a bánatba. – T elhallgatott, és lehajtotta a fejét. Tehát az egyiket
mégis szerette. De melyiket…
– Ti,
amazonok, féltékeny egy népség vagytok. Inkább háborúztok velünk évszázadok óta,
minthogy megpróbálnánk kibékülni. – Szólalt meg végül a férfi.
– Szerintem
mi jól elvagyunk így is.
Morrow
felrántotta T-t, és szorosan a falhoz préselte.
– Szerintem
meg… - súgta a lány fülébe – nem tudod, mit hagysz ki.
Ellépett a
lánytól, és már vigyorogva sétált ki a szobából.
Dimitrie
benyitott a sötét szobába, és lassan az ágy elé lépett. Végignézett az alvó
lányon, és mély levegőt vett. A takaró csak a combjáig ért, a hálóing pedig felcsúszott a
derekáig, feltárva ezzel formás fenekét, és tökéletesen ívelt testét. A vámpír emlékezett rá, hogy Nicky gyönyörű, de így látni… A farka azonnal megkeményedett a
látványra. Közelebb lépett az ágyhoz, és leguggolt elé. Lehúzta róla a takarót,
és levetette a pólóját. Mintha N megérezte volna, hogy ott van, hanyatt
fordult, és egyik lábát felhúzta. Dimitrie alig bírta visszafogni magát, hogy
ne hatoljon bele azonnal. A végsőkig fel
akarta izgatni a lányt, és ezzel mindent elrontott volna. Óvatosan lehámozta róla a bugyit, de amint megmozdult, gyorsan elengedte.
Nicky csak sóhajtott egyet, D pedig folytatta a ténykedését. Ledobta a falatnyi
ruhadarabot a földre, és az ágy végéhez mászott. Megfogta a lepedőt, és lassan, centiről-centire
lehúzta, így N egyre
közelebb került hozzá. Szétfeszítette a
combját, és száját a lány csiklójára helyezte. Keményen megszívta,
mire N ívben megfeszítette a hátát. Szélesebbre tárta a combját, és beletúrt a
férfi sötét hajába. A vámpír folytatta a kényeztetést, felváltva szívta és
nyalta a lányt. Nicky egyre sebesebben lélegzett, de Dimitrie a megfelelő
pillanatban elengedte. Hagyta kicsit lenyugodni, addig lerúgta a cipőjét, és lehúzta a nadrágját. N kinyitotta a szemét, és a
férfi keze után kapott. D vigyorgott, és végigcsókolta a lány kezét.
Végighaladt a vállán, fel a nyakáig, majd vissza a melléhez. Nicky próbálta
feljebb nyomni a csípőjét, kierőszakolva a
behatolást, de D egy laza mozdulattal az
ágyhoz szegezte. Ráérősen, apró csókokkal
haladt lefelé a két melle között, egészen a köldökéig. Beledugta a nyelvét, majd ismét felfelé indult.
Bekapta az egyik mellbimbóját, N pedig felnyögött. Dimitrie nem bírta tovább
visszafogni magát, farkát a nedves bejárathoz illesztette, és lassan behatolt.
A lány megint megpróbálta beljebb csúsztatni magába a férfit, de D felnevetett.
– De sietős
valakinek! – Teljes egészében betöltötte a
lányt, és megcsókolta. Nicky lihegve válaszolt.
– Most viccelsz? Ilyen ébresztő után? – Dimitrie majdnem kihúzódott, majd keményen
visszanyomult a lányba. Nicky felsikoltott, D pedig megismételte a mozdulatot.
Pár keményebb lökés után mindketten lihegtek. A férfi megfogta a lány fenekét,
és felülre fordította. N megtámaszkodott Dimitrie izmos mellkasán, és lassan
mozogni kezdett. Körözni kezdett a csípőjén, a férfi pedig
megmarkolta a lány fenekét, rásegítve ezzel a mozgásban. Nicky
egyre gyorsabban mozgott, majd a férfi nevét sikítva átjárta az orgazmus.
Ráborult a férfi mellkasára, aki megemelte a csípőjét, és folytatta
a mozgást. Megmerevedett, és mély morgás tört elő a torkából. Megcsókolta a lány nyakát, és szorosan magához ölelte.
– Jó reggelt! – vigyorgott rá, amikor N fel
bírta emelni a fejét.
– Mit keresel itt? – kérdezte bágyadtan a lány.
– Gondoltam, beköszönök. – Nicky lekászálódott
a férfiről, és visszafeküdt az ágyba.
– Azt hiszem, alszom még egy kicsit. Nem
maradsz? – Felemelte a takarót, és remélte, a vámpír bemászik mellé.
– Bocs, édes, mennem kell. – Adott egy
búcsúcsókot a lánynak, felhúzta a ruháit, és halkan kisétált a szobából. Nehéz
szívvel csukta be az ajtót, és a falnak dőlt.
Legszívesebben visszament volna az amazonhoz, hogy az egész napot együtt
töltsék, de be volt osztva éjszakára járőrözni. Hülye
vonzódás… Még soha nem bizonytalanodott így el egy nő miatt sem.
Összeszedte magát, és
visszament a szobájába.
N még
sokáig forgolódott az ágyban, végül úgy döntött, inkább felkel. Ránézett az
órájára, és döbbenten fedezte fel, hogy már nyolc óra. Kikászálódott az ágyból,
magára kapott egy köntöst, és kilépett a folyosóra, épp egyszerre Xandrával. A
lány kócosan, kábán lépkedett a puha szőnyegen, és egy mosolyt erőltetett magára Nicky láttán.
– Jó
reggelt! Kávé merre van?
– Erre,
amazonok! Én már szereztem! – integetett Titania a lépcső aljáról. Mindkét lány
megindult, amikor kivágódott Yara ajtaja, és a dühös amazon lépett ki rajta.
– Megölöm!
Nyamvadt vámpír! Mikor húzunk már el innen?
– Holnap.
Engedélyt kaptunk a szertartásra, úgyhogy indulhatunk vissza. – jelent meg
Tempy T mellett. Levette a csuklyáját, mögötte pedig L tűnt fel,
hasonló szerelésben.
– Helyes!
Épp ideje! – bólintott Yara és leviharzott a lépcsőn. Nicky és Xandra összenézett, majd elindultak az amazon
után.
A konyhában
T felvázolta, amit Morrow-tól megtudott. Egyik amazon sem volt tisztában vele,
hogy miért is ütköztek meg folyton a vámpírokkal, de már nagyon régóta így
ment. A beszámolóból persze kihagyta a kis közjátékot a vámpírral, mint ahogy
Xandra és Yara titkát is megőrizte. Utóbbi megállás nélkül szitkozódott az ősi nyelvükön, válogatott kínzásokat ígérve egy bizonyos vámpírnak. T oldalát fúrta, hogy vajon melyikkel lehetett, de belegondolva
Yara ízlésébe,
valamelyik szőke az.
A kiadós
reggeli végeztével mindenki indult a dolgára, csak Titania maradt az étkezőben. Elgondolkodott
azon, amit a vámpír mesélt neki előző éjjel, és amit
tapasztalt az amazonok viselkedésében. Akár együtt is harcolhatnának Ádám fiai ellen,
viszont ez a vonzódás-dolog tényleg megnehezíti. Észre sem vette, amikor Morrow
belépett a szobába, csak amikor leült elé, akkor nézett fel.
– Szóval,
milyen szertartásra kaptatok engedélyt? – kapott fel egy almát a vámpír. T
lehajtotta a fejét, ahogy minden amazon, ha a hagyományairól kérdezik.
– Jaj,
ugyan már! – emelte fel a lány állát. – Tegnap én is meséltem neked.
T
bólintott.
– Új tagot
választunk, és a kardját akarjuk felszentelni. De csak a sámán jóváhagyásával
lehetséges.
– A sámánotok
itt él? Ilyen messze Írországtól? – Titania megvonta a vállát.
– Megszállott
Elvis-rajongó és átköltözött. – Morrow felnevetett, a lány pedig élvezettel
hallgatta a férfi mély hangját.
– Most én
kérdezek. – Állította le a férfit. – Neked milyen különleges képességed lesz?
– Még nem
tudom. Ez csak úgy jön. Szegény Sable is jól megjárta. Majdnem felgyújtotta az
egész házat.
– És mi van
ezzel a vonzódás-dologgal? Megérzed? Vagy leküzdhetetlen vágy tör rád, hogy az
egyikünkre ugorj? – Vigyorgott T. Morrow megrázta a fejét.
– Azért ez
nem ilyen egyszerű. Tényleg rám tör egy érzés, de megpróbálok küzdeni ellene. Félre ne érts, nem miattatok. De a legtöbbünknek ez
szokatlan. Ez a heves ösztön. – T szótlanul hallgatta a férfit, és megpróbált nem tudomást venni
róla, hogy egyes szám első személyben beszél. Mintha ő is átélné… akár ebben a
pillanatban. A baj viszont nála kezdődött. Szinte érezte, ahogy a sejtjei egyre jobban
vonzódnak a vámpírhoz. Hirtelen felállt, a szék pedig hátradőlt a lendülettől.
– Mennem
kell! – kiáltotta már az ajtóból, magára hagyva a döbbent férfit.
Yara
dühösen járkált a hatalmas házban. Hülye vámpír… Teljesen elbűvölte. Most pedig, amit Titania mondott… Mérgesen fújt egyet, és belépett a játékterembe, majd megtorpant az ajtóban. Azt hitte,
egyedül lehet egy kicsit, ilyen társaságra nem is számított. Dylan hajolt a
biliárdasztal fölé, épp a 8-as golyót lökte a bal sarokba. Mindössze egy apró,
feszülős boxert
viselt. Yara nyelt egy nagyot, és kopogott
az ajtófélfán.
– Nem zavarok? – Dylan kiegyenesedett, a lány
pedig elmélázott az izmos felsőtestén.
– Nem. Igazából épp társaságra vágytam. –
vigyorgott a vámpír. Yara beljebb lépett, így láthatóvá vált a férfi vastag
combja, és izmos vádlija. A lányt elöntötte a vágy, Dylan pedig mély levegőt vett és felmordult. Közelebb lépett a lányhoz, kézfejével végigsimított az arcán.
– Igen… ilyen társaságra. – Lehajolt Yarához,
és megnyalta a nyakát. A lány megborzongott, ha a férfi nem kapja el, talán
össze is esik. Ölbe kapta Yarát, és a biliárdasztalra ültette. Szétfeszítette a
lábát, és befúrta a csípőjét a lány lába közé. A kezét a feneke alá csúsztatta, és közelebb rántotta magához. Yara megérezte a férfi ágaskodó szerszámát, és még többet akart
belőle. Szenvedélyesen
megcsókolta Dylant, aki hozzádörzsölte a csípőjét a lányéhoz. Ledöntötte az asztalra, és félrerántotta a
falatnyi bugyit. Megérezte a
nedvességet, és elégedetten felmordult. Két ujjával megmasszírozta a
nedves párnácskákat, Yara pedig belesikkantott a szájába.
Megemelte a csípőjét, és ellentétesen
mozgott a simogatással. Ívben megfeszítette a hátát, és a férfi nevét
kiáltva élvezett el. Dylan lerántotta magáról az alsógatyát, és a nedves
bejárathoz illesztette a farkát. Yara felkönyökölt, úgy nézte a férfi
ténykedését. A vámpír a lány egyik lábát a vállához emelte, a másikat pedig a
csípője köré tekerte.
Yara belefúrta a magas
sarkúját az izmos fenékbe, Dylan pedig egy nagy lökéssel beljebb csúszott.
Felrántotta a lány felsőjét, és megmarkolta a melleit. Lehajolt, közben folyamatosan mélyebbeket lökött, és végignyalta
a bimbókat. Yara beletúrt a szőke hajba, és közelebb húzta a férfi fejét. Lihegni kezdett, majdnem újból a csúcsra ért, de a férfi megérezte, és megállt a
mozdulat közben. Rávigyorgott a lányra, és lágyan megcsókolta. Kihúzódott belőle, felrántotta, és megfordítva lökte az
asztalra. Yara végignyújtózott a zöld filcen, és a lehető legnagyobb
terpeszbe állt. Dylan
mögötte elismerő hangot hallatott, és megpaskolta a
lány fenekét. Yara felnevetett, a vámpír pedig újból belecsusszant. Egyik
kezével a lány mellét markolta meg, a másikkal pedig tovább izgatta a
csiklóját. Yara felkönyökölt, és belekapaszkodott a középső lyukakba.
Hangos nyögésekkel fogadta a lökéseket, a férfi pedig
gyorsított a tempón. Yara térde a következő orgazmusnál felmondta a szolgálatot, de Dylan megtartotta,
amíg a lányon végigszáguldott az élvezet. Tovább folytatta a rohamot, majd pár
erősebb lökés
után egy mély morgással elélvezett. Lerogyott a lányra, és végigcsókolta a
hátát a gerince mentén. Yara úgy domborított, mint egy kiscica, Dylan pedig
belenevetett a bőrébe. Kihúzódott a lányból, és felhúzta az alsónadrágját. Maga felé fordította Yarát, és felültette az
asztalra.
– Na, még egy menet? – vigyorgott Dylan, majd a
lány kérdő tekintetére megfogott
egy biliárddákót. Yara felnevetett és bólintott.
T elrohant
Luminita mellett, aki csodálkozva nézett utána. Nem sokkal a lány után az egyik
vámpír lépett ki vigyorogva, L pedig nekitámadt.
– Mit műveltél vele?
– Semmit.
Tényleg. – emelte fel megadóan a kezét Morrow. – Csak beszélgettünk.
– Ne
robbants ki újabb háborút, vámpír! – L a nyakánál fogva a falhoz szegezte a
férfit.
– Ez több
mint harc, amazon! – A férfi vigyorogva hámozta le a lány kezét magáról, és
felment a szobájába.
Titania
magányosan baktatott a sötét utcákon. Már órák óta kint lehetett, de nem akart
visszafordulni. Ha teljesen őszinte akart lenni magához, akkor igazából eltévedt. Majd
ha lenyugszik, átgondolja
az útirányt, de
most megállni sem tudott. Csak ment előre, az utcák pedig egyre kihaltabbak és szűkebbek
lettek. Úgy gondolta, a többiek már
elindultak utána. Talán a vámpírok is. Talán Morrow is… A férfi
gondolatára újra elöntötte a düh, és teljes
erejéből futni
kezdett. A köpenye a föld felett lobogott, a kard pedig a gerince mellett a
bőréhez simult. Befordult az egyik sarkon, és lelassított. Három alak beszélgetett a
sikátor végén. Az egyik férfi az
amazon felé fordult, T
pedig meglátta a jelet
a nyakán. Hűvösen elmosolyodott, és kihúzta a kardját a tokból. A tagok egymás mellé
álltak, és lassan közelítettek a lány felé. Titania rájuk rontott, futás közben
pedig bevillant neki, hogy bárcsak ne lenne egyedül.
Lesújtott
az egyik férfire, aki kitért a penge elől, majd bűbájt gyűjtött a tenyerébe, és a lányra küldte. T hasra feküdt, kigáncsolta a másik tagot, a
harmadiknak pedig egy apró tőrt vágott, amit a csizmájából rántott ki. A tőr célba talált, de nem
ejtett súlyos sebet. A két talpon maradt mágus a lány felé közeledett, Titania pedig mély levegőt vett, és várta a végső csapást. Lehunyta a szemét,
ám, amikor nem érkezett semmi, kinyitotta. Morrow állt előtte, és a két taggal
harcolt. T felkapta a kardját, és a harmadik férfire támadt. Kivédte az újabb bűbájgömböt, és lábon szúrta a mágust, aki térdre
zuhant. Titania meglengette a kardját és levágta a férfi fejét. A tag kékes
lánggal porrá vált. Az amazon azonban már rohant is a vámpír segítségére.
Vállon ragadta az egyik mágust, de az időben észrevette, és kiütötte a lány kezéből a kardot.
T fegyver nélkül maradt, de puszta kézzel támadt a mágusra. Ököllel
állon vágta, a férfi pedig megtántorodott, de egy bűbájgömböt küldött a lányra. T hátrarepült, és a falnak csapódott. A mágus vigyorogva közeledett
felé, az amazon pedig kétségbeesetten
keresett valami fegyvert vagy pajzsot magának. Egy tőr repült felé a mágus feje mellett, a lány elkapta
és szíven szúrta vele a férfit. Miközben az elporladt, felkászálódott a földről, és vigyorogva bólintott
Morrownak. A férfi szintén rámosolygott,
T pedig teljes erejéből rohanni
kezdett felé. De elkésett...
A vámpír
térdre rogyott, mögötte a harmadik mágus nevetve húzta ki Titania kardját a
hátából. A lány felüvöltött, és letarolta a mágust. Az első ütés betörte az orrát. A
nyolcadikra a férfi nem mozdult. T felkelt, megkereste a kardját, és levágta a
tag fejét, majd Morrow-hoz rohant. Letérdelt mellé, a fejét az ölébe húzta.
– Mondd,
hogy nem halsz meg! – simította ki a vámpír haját az arcából.
– Miért,
hiányoznék? – nyögte a férfi. T könnyeivel küszködve felnevetett.
– Fogalmam
sincs, de nem akarom kipróbálni. Mit segítsek?
– Nem
kérnék ilyet… - a vámpír elkapta a tekintetét az amazonról. Titania előtt világossá vált, mit akar a férfi. A
csuklóját a szája elé rakta.
Morrow megpróbált felülni.
– Magadnál
vagy? Alig élsz! Mit finnyáskodsz?
– Nem
azért… nem… - Morrow vért köpött, az amazon pedig közelebb húzódott hozzá.
– Bizonyítsd,
hogy érdemes kibékülnie a két fajnak! – A vámpír bólintott, és beleharapott az
előtte lévő csuklóba. Nagyot szívott, és elégedetten felmordult. T
elmosolyodott, de pár perc múlva kezdett kényelmetlen lenni a helyzet.
Szólongatta a férfit, de az magán kívül szorította a lány kezét. Titania
érezte, hogy a férfi túl sok vért vesz tőle, és már alig
maradt ereje megakadályozni.
– Morrow…
hagyj… - nyögte utolsó erejével, majd elájult. A vámpír kijózanodott, és
ellökte magától a vénát. Rémülten látta meg az ájult amazont, ölbe kapta, és
vele együtt teleportált a Harcosok házába.
Berohant a
szobájába, az ágyára fektette a lányt, és vizes borogatást hozott a homlokára.
Közben az összes amazon köré gyűlt, és kis híján nekitámadtak. Szerencsére Heat valamelyest
lenyugtatta a kedélyeket, így elmaradt az összecsapás. Aggódva figyelte a
lányt, akit nem Ádám fiai öltek meg majdnem, hanem ő.
Néhány nap
múlva Titania fáradtan nyitotta ki a szemét. A csuklója be volt kötve, de nem a
saját szobájában feküdt. Az egyik sarokban Morrow-t pillantotta meg, egy apró
székbe préselve hatalmas testét. Felült az ágyon, a mocorgásra azonban a vámpír
is felébredt. Egy pillanat alatt a lánynál termett, és szenvedélyesen
megcsókolta. T kábultan húzódott el.
– Hé,
nagyfiú! Most keltem fel.
– Megmentetted
az életemet. – Térdelt le az ágy mellé a férfi.
– Te pedig
az enyémet.
– Nem igaz.
Kis híján elvettem. – Súgta Morrow megtörten.
– De szerencsére
túléltem. Szívós egy fajta az amazon. – vigyorgott rá Titania. Morrow újabb
csókot akart neki adni, de kivágódott az ajtó, és a Rózsaszín Szivárvány Lányok
léptek be egymás után, mögöttük a vámpírok, köztük néhány ismeretlen is.
– A frászt hoztad ránk, te lány! – lökte arrébb
Morrow-t Yara. Megölelték egymást Titania-val, majd sorban mindenki melléjük
kuporodott.
– Mennyi
ideig voltam kiütve?
– Három
napig.
– A
francba! Mi van a szertartással? – nézett aggódva Tempyre a lány.
– Elintéztük,
nyugi. Azt hiszem… - Tempy vigyorogva végignézett a vámpírokon és az
amazonokon, - még maradunk egy darabig.
Vége
Vége
Szia Tessa!
VálaszTörlésHát wow, Te aztán belecsaptál a lecsóba. Csak kapkodtam a fejem, hogy mi van. Izgalmakban nem volt hiány, és gyors menetekben sem. Nagyon jól átjöt minden, és ezért csak gratulálni tudok. Nekem nagyon-nagyon tetszett, és befizetek a folytatásra is! :D