– Mi az,
hogy velem mi van?! – üvöltötte Ayradnia magán kívül a telefonba. – Már három
napja hívnod kellett volna, és most még van bőr a képeden azt kérdezni,
hogy mi van velem? Magadnál vagy? Mi
történt a vámpíroknál?
– Nyugi.
Volt egy kis gond Titaniaval, de…
Ayradnia,
mint egy türelmetlen kisgyerek, dühösen félbeszakította.
– T-vel?
A lány
szinte sikított. Tempy eltartotta a fülétől a
telefont és megvárta, míg az amazon
kidühöngi magát.
– Igen,
vele. Három napig kómában volt, de…
– Kómában? Mi
történt? Mondd már! – kérdezgette gyors egymásutánban, felindultan a Vezetőt, akinek
elfogyott a türelme.
– Na,
idefigyelj, kölyök! – emelte fel a hangját Tempy. Mint vezér, nem tűrhette az
ilyen viselkedést. – Amint befejezed ezt az üvöltözést, elmondok
mindent. Addig viszont…
Tempy
kinyomta a telefont, Ayradnia pedig döbbenten meredt a süket készülékre. Tudta,
hogy kihúzta a gyufát, de hát aggódott. Már egy hete elmentek az amazonok a
vámpírokhoz, azóta pedig se kép, se hang. Most meg kiderül, hogy valami baja
esett Titaniának. Az egyetlen testvére, messze tőle, megsérült, ő pedig nem
tehet semmit.
Újra
tárcsázta a Vezető számát, majd a legnyugodtabb hangján beleszólt.
– Jól
vagyok, és sajnálom. Elmondod, mi történt?
Az ifjú
amazon büszke volt magára, amiért sikerült ennyire lenyugtatnia magát az
információk birtokában.
– Ó igen.
Így kell ezt!
Tempy
vigyorgása szinte átjött a kagylón, Ayradnia pedig legszívesebben megfojtotta
volna egy kanál vízben. Bár, ha ennyire jó kedve van az amazonnak, olyan nagy
baj nem lehet… Erősen szorította a készüléket, és várta a híreket.
– Szóval. T
összetalálkozott pár mágussal, de az egyik vámpír megmentette. Viszont közben ő is megsérült. A nővéred a vérét adta neki, a vámpír pedig rákapott a
halhatatlan vérre, túl sokat vett Titania-tól, így most lábadozik. Látod?
Semmi gond.
Tempy
bíztató hangja némiképp lehiggasztotta a fiatal lányt.
– Aha…
Majdnem szárazra szívta egy pióca… Szerintem sincs semmi gond. Remélem, már nem
él…
– Ami azt
illeti, talán mégis… Kölcsönösen megmentették egymást, senkinek sem lett
nagyobb baja. Ráadásul fegyverszünet van.
Ayradnia
megnyomkodta a halántékát. Ha nem teszi, úgy érezte, felrobban a feje. Egy
nyamvadt béke többet ér, mint egy élet közülük. Talán, ha a vámpír tényleg
megöli, akkor történik valami. Addig pedig… bájolognak a piócákkal.
– Szuper.
Mi van a kardommal? És a köpenyem? Egyben van még? – jutottak hirtelen eszébe a
legféltettebb kincsei, és sietve kérdezgetett felőlük.
– A
szertartást megtartottuk, viszont a beavatásod csak akkor következhet be, ha
mindenki készen áll. Tehát meg kell várnunk Titania-t. És igen, egyben van a
köpenyed, vigyáztam rá. – Tempy ismét nyugodtan közölte a tényeket, nem akart
még egy kiborulást.
– Hála az
isteneknek. Mikorra legyek ott?
Ayradnia
hangosan kifújta a levegőt, ahogy megkönnyebbült.
– Egy hét
még biztos kell a nővérednek.
Ugye nem indultál még el? A kifejezett kérésem ellenére? – szigorú
hangja a telefonon keresztül is érezhető volt.
– Öhm… Nem
bírtam tovább várni.
Ayradnia szégyellősen elmosolyodott.
Látszik, hogy ő a legfiatalabb amazon közöttük.
– Egy hétig
nem hallottam felőletek, és muszáj volt
valamit tennem.
– Merre
vagy?
Tempy nagyot sóhajtott. Kényes időszak ez, és ráadásnak a nyakukba vesznek egy zöldfülűt.
– Nem túl
messze a falutól.
Ayradnia
körbenézett, igyekezett belőni magát nagyjából a térképen.
– Rendben.
Vigyázz magadra! Nemsokára találkozunk! Az istenek óvjanak, és kerüld a
mágusokat!
Ayradnia
gyorsan bólogatott, hasonló jókat kívánt, és elrakta a telefont. Felhajtotta a
maradék sörét, felkapta a táskáját, és folytatta az útját.
Az amazonok
faluja Írország egyik eldugott erdejében fekszik, távol az emberek világától.
Ha valaki véletlenül arra téved, hamar megbánja, hogy azt az útvonalat
választotta. Az amazonok nem voltak túl barátságosak az idegenekkel, gyorsan
eltakarították a képből a nem kívánatos
elemeket. De ha a kihalás szélén áll a néped, nem
kockáztathatod meg, hogy egy akárki jöttment
kifecsegje az ellenségnek a
rejtekhelyed.
Ayradnia csendben baktatott a poros úton, és
az életén gondolkodott. Még kislány volt, amikor elvesztette az édesanyját,
Titania pedig, mivel sokkal idősebb volt nála, nem sokat törődött vele, megvolt a saját baja.
Pont akkor választották be a Rendbe, mégsem tudta
megvédeni az anyját. Magát okolta a halála miatt, Ayradnia pedig nem
tudta meggyőzni az ellenkezőjéről. Azóta is a bosszú hajtja, akár csak őt, vagy a
Rend többi tagját. Most pedig valóra válik Ayradnia álma.
Hivatalosan is taggá választják. A lány nem hitte volna, hogy egyszer eljön ez a nap.
Amikor Tempy elmondta neki, hogy megszavazták, majdnem sikított örömében, de az
nem lett volna harcoshoz illő viselkedés. Persze, amikor nem látta senki, addig ujjongott, míg be nem rekedt.
Útközben
betért egy-egy faluba, élelemért és friss vízért. Az amazonok hagyományosan
gyalog teszik meg az utat a sámánig. A modern időkben
azonban csak a reptérig
gyalogolnak, de Ayradniának már így is
leszakadt a lába.
Szerencse, hogy a táj gyönyörű. Írország legszebb
részén laktak,
egy csoda volt végigsétálni
a dimbes-dombos úton. Társasága nem igen akadt, nem szeretett ismeretlenekkel
szóba állni. Nem hagyományból, egyszerűen nem
szerette az embereket. Elég magának való lány volt, de ha az erdő közepén élsz, megtanulsz egyedül
boldogulni.
Tempy kétóránként
hívogatta. Mintha gyalog annyira tudna sietni. Hülye hagyományok! Egyedül a
kard és a köpeny tetszett neki. De a többi… A legtöbbet feleslegesnek tartotta.
Nem is értette, hogy maradt fenn ennyi éven át ennyi hasztalan rituálé. Szinte
kéthetente volt valami ünnepség a faluban. Fák napja, madarak napja, a Nap
napja… Ayradnia alig bírta megjegyezni őket.
A telefon
pedig újra megcsörrent. Ám ezúttal nem Tempy megszokott hangja szólalt meg a
kagyló másik végén, hanem egy nagyon mérges, de mégis nagyon erőtlen nővér. Titania.
– Muszáj
gyalog? Tudod, mennyi autó ment el mellettem? Tuti elvittek volna egy darabig.
Sőt, az egyik
meg is állt és…
Újra eszébe
jutott a metálfényű Mercedes, benne a két jóképű emberrel. Őrült nagy volt a kísértés, hogy
beszálljon, és elvitesse magát egy
darabig. Gondolatban már le is játszotta a további eseményeket. Egy motel, egy
szoba, hatalmas ágy, a két férfi, amint őt kényeztetik…
A nővére hangja repítette
vissza a valóságba.
– Nem!
Titania
hangja keményen dörrent. Még lábadozott, de a húgát bármikor leüvöltötte. Ha
kell, ha nem.
– Tiszteld
a…
– Tudom,
tudom. Tiszteld a hagyományt. Elmondtad már párszor. Szerintem ez a kedvenc
mondatod…
– Akkor
tartsd magad ehhez! Merre vagy?
– Droghedában.
– Akkor
nemsokára Dublinba érsz. Ügyes vagy!
– Kösz.
Ment volna gyorsabban is…
– Ne
panaszkodj. Ezt mindenki megtette. Sőt, Tempy
idejében még nem volt
repülő.
– Jesszus…
Tudtam, hogy idős, na de hogy ennyire… – ámuldozott
Ayradnia, miközben T ülő helyzetbe tornázta magát, azonban
túl gyorsan mozdult és megszédült. Elejtette a telefont, az pedig hangos koppanással ért földet.
– T?
Titania? Jól vagy? Válaszolj már! Fáj valamid?
A lány
hangjából őszinte aggódás sugárzott. A
tudat, hogy ennyi kilométer választja el a testvérétől, lassan
megőrjítette. T felvette a készüléket, és megnyugtatta a húgát.
– Mindig
elfelejtem, hogy egy ideig nem leszek túl fürge.
Titania
nagyot nyögve kúszott feljebb az ágyon, és szánakozva nézte remegő kezét. Mennyi ideig kell még várnia, hogy újra megerősödjön?
– Idióta
vámpír… Csak érjek oda! Kitekerem a nyamvadt, pióca nyakát!
– Tehát
Tempy nem mondta el?
T nagyot
sóhajtott.
– Mit?
– Az a
nyamvadt pióca megmentette az életemet. Ha ő nincs ott…
Titania rémálmaiban
szerepel csak az a variáció, ahol Morrow nem menti meg az utolsó pillanatban.
Ismét eszébe jutott az a pillanat, amikor a vámpír elhatározta, hogy iszik belőle,
megmentve ezzel saját magát is.
– Akkor nem
lett volna ekkora vérveszteséged!
Az amazon
hangot adott a felháborodásának.
– Igazad
van. Akkor már csak egy marék hamu lennék!
Titania felnevetett, és Ayradnia sem bírta ki,
ő is vele
nevetett. Hiába, a testvéri kötelék még ekkora távolság mellett
is töretlen marad.
– Mikorra
érsz ide?
– Nem
mindegy? Amíg fel nem épülsz, nincs szertartás.
Ayradnia
kortyolt egyet a söréből, és egy különös érzés kerítette
hatalmába. Körbenézett a pubban, de első ránézésre semmi különöset nem érzett.
– Hogyhogy?
Ki mondta?
Titania
meglepődött, erről a verzióról
még nem hallott.
– Tempy.
Vele kell beszélned.
Ayrandia
lemondóan sóhajtott. Még többet kell várnia, míg teljes jogú harcos lehet.
Persze erről egyedül csak a vámpír tehet.
– Fo… is..
Majd én… és ak… még ilye….
– Halló! T?
Nem hallak!
A vonal akadozott, majd szétkapcsolt. Ayradnia
próbálta újra hívni, de a telefon megnémult. Intett a csaposnak. Az alacsony,
pocakos férfi felé fordult.
– Van itt
egy telefon?
A pultos az
egyik sarok felé biccentett. Az amazon felkapta a táskáját, és megkereste a
készüléket. Egy fekete telefon volt a falra szerelve, még a régi fajtából.
Ayradnia tárcsázta a nővére számát, de itt
is hasonló volt a
helyzet, mint a mobillal. Fura… Újra körülnézett,
amikor az érzékei bekapcsoltak. Egy mágus! Majdnem felkiáltott örömében. Mégsem lesz olyan unalmas
az útja. Már csak meg kell találnia…
A mágusok,
más néven Ádám fiai, egy egykor emberekből álló csoport,
amely az életét arra tette fel, hogy minden halhatatlant kiirtson
a Földről. Sajnos a
tervük lassan valóra válik, különösen mióta eladták a lelküket valami nagyhatalmú
démonnak, cserébe még több hatalomért és varázserőért. Azóta kétszeres erővel támadják a kolóniákat,
akiknek össze kell fogniuk a közös ellenséggel szemben. Még akkor is,
ha az egyik fél vámpír… Ayradni gondolatmenetét egy váratlan esemény
szakította félbe.
Egy kövér
férfi rontott be a kocsmába, lihegve támaszkodott meg a falnak, és hatalmas
sóhajtásokkal igyekezett visszafogni heves szívverését. Aztán elkiáltotta
magát, a teremben pedig egy pillanatra néma csend lett.
– Egy
farkas! Visszatért a farkas! Visszatért!
A némaságot
óriási hangzavar váltotta fel, mindenki idegesen mocorgott és toporgott,
miközben körbeállták a férfit. Ayradnia nem igazán értette a felhajtást. Egy
farkas? Na és? A mellette álló, idősebb férfihoz
fordult.
– Maga érti
ezt?
– Nem
idevalósi a kishölgy, ugye?
Ayradnia
elengedte a füle mellett a megnevezést, és bólintott.
– Átok ül a
városon. A legenda szerint minden teliholdas éjjelen feltámad a szörny,
embervérre szomjazva. Üvöltve, tombolva rohan végig az utcákon, és nem
kegyelmez annak, akit kint talál a késői órán. Ha
viszont megelőzzük, hogy bejöjjön a városba, elkerül minket.
Telihold? Szörny? Ezek mind
megbuggyantak?
– Maga egy
vérfarkasról beszél? – döbbent meg Ayradnia. Vérfarkas Írországban? Ki hitte
volna? – Hogy érti azt, hogy megelőzik?
– A falu
határában, ahol az erdő kezdődik. Na,
ott van egy kis tisztás, ami benyúlik az erdőbe, de még nem takarják el a fák. Oda szoktunk kikötni pár kecskét vagy bárányt. Csakis
a legszebbeket. A farkas pedig, látva az ajándékot, megkegyelmez nekünk. Néha
azonban… nem elégszik meg az ajándékokkal.
– Ilyenkor
jön be tombolni, ugye?
A lány
akaratlanul is elmosolyodott, az öreg pedig félreértette.
– Nevessen
csak! Az a több tucat ember, aki látta, nem mosolyog. Legtöbbjük halott, a
többiek pedig megőrültek. Én mondom, ez a város átkozott!
A férfi
felhajtotta a maradék sörét, és kibicegett a kocsmából.
– Farkas,
mi? Ezt látnom kell!
Az amazon
el is felejtette a mágust, beleveszett a tömegbe, és ámultan hallgatta az
élménybeszámolókat. Újabb és újabb férfiak és nők kerültek elő, akik váltig állították, hogy ők bizony látták a
fenevadat. Ayradnia tudta, hogy a legtöbben álmodták, vagy
csak hallucináltak a sok
wiskhey-től. A farkas ember, aki farkassá tud változni. Ezek meg a hollywood-i filmekből ismert
borzalmakat emlegették.
Halhatatlan lény, akárcsak az amazonok és a vámpírok. Egészen addig titok marad a kiléte, amíg át nem változik… nos, nem csak teliholdkor, bár annyi igaz a legendából, hogy akkor kénytelen minden éjjel átváltozni. A
farkas ugyanis ugyanúgy függ a Holdtól, akár a vámpírok a Naptól. Csak itt
fordítva vannak a dolgok. A farkasok nem tudnak
ellenállni az égitest vonzásának, akaratlanul is beindul az átváltozási
folyamat. A lány úgy tudja, ilyenkor a delikvens minél tovább ellenáll, a
transzformáció annál fájdalmasabb. A vadállat nem tud tisztán gondolkodni, mert
a bestia uralja a bensőjét. Ilyenkor veszélyes a közelében
lenni…
Ayradniába hirtelen belehasít a felismerés.
Biztosan ezért van itt a mágus is. Megneszelte a farkast, és jött levadászni. A
lánynak előbb kell megtalálnia, különben Ádám fia kivégzi.
Az amazon megrázta a fejét. Bárcsak ilyen egyszerű lenne a
dolog. Ugyanis, ha ember, nincs jel, ami elárulná. Ha farkas, szintén. Mintha tűt keresne a
szénakazalban. Végignézett a kocsmai embereken. Bármelyikük lehet az…
– Végre!
Itt van McSween!
Valaki
harsányan felkiáltott, majd a tömeg szétvált az ajtó előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése