Több, mint vér - 9. fejezet

Connor tátott szájjal hallgatta a lány beszámolóját. Azt is alig bírta megemészteni, hogy ő maga egy vérfarkas, de hogy az összes többi szörny is létezik a mesékből, azt nehezen vette be a gyomra. Vámpírok, mágusok, amazonok, boszorkányok, szirének és a többiek, akikről még nem is beszélt Ayradnia… Kezdett szédülni.

Amikor úgy érezte, hogy lassan elveszti a fonalat, a lány arcára koncentrált, és arra, amit mond. Nem gondolkodott, csak megjegyezte a hallottakat. Majd később átgondolja az egészet, most csak az amazonra figyelt. A hangja lágyan zengett, ahogy az ősi legendákat, mondákat és történeteket mesélte. Amikor izgalmas rész jött, a hangja elmélyült, mintha átélné az összes csatát, amiről csak hallott, közben hevesen gesztikulált. Ez a lány tényleg szeret harcolni.

Hirtelen félbeszakította.

– Mesélj magadról!

A hangja érdeklődőbb lett, mint tervezte.

– Magamról? Én nem vagyok… nem! Hallanod kell mindent, hogy tudd, miért harcolunk! – Ayradnia egy pillanatra kibillent a történetek fonalából, nem értette a férfi kérdését. Magáról? Miért? Annyi érdekes legenda van, amit még el sem mondott. 

– Már hallottam, tudom. A mágusok gonoszak, mi vagyunk a jók, összecsapunk, ők veszítenek. Szóval? Merre felé laksz?

Connor kíváncsian pislogott, aminek Ayradnia nem tudott ellenállni.

– Én... elég messze innen. De nem mondhatom el, hogy pontosan merre. Benne van a szabályzatban. – Van, amit akkor sem mondhat el, ha egy észveszejtően jóképű vérfarkas akarja tudni.

– Értem. Család?

A férfi mindent tudni akart. Gyerekkori szokások, első szerelem. Valami a bensőjében nem hagyta nyugodni, amíg ki nem ismeri a lányt teljesen.

– Van egy nővérem. – A többiről pedig nem beszél. Soha.

– Ő hol van most? – faggatta tovább. Fontosnak tartotta, hogy megismerje az amazon családját.

– Ő épp… Nem, állj le! Meg kell találnunk a mágust, nem pedig bájcsevegni. – Ayradnia észbe kapott, igyekezett az eredeti mederbe terelni a beszélgetés fonalát.

– Ha átváltozom, talán megtalálom. De nappal van, és nem akarok kockáztatni, hogy valaki is észrevegye a vérfarkast. – Egy-null a farkasnak. Talán mégsem olyan rossz, hogy kettős életet él.

– Mi lenne akkor? – sóhajtott nagyot Ayradnia, majd beletörődött, hogy semmi esélye a normális beszélgetésre a férfival.

– Addig keresnék, míg meg nem találnák. Vagyis valamit, amiről elhiszik. Néhány éve volt hasonló példa. – Sokat sejtetően elhallgatott, de Ayradnia tovább kérdezte. Most rajta a sor a kínos kérdésekkel.

– Amikor elkaptak egy farkast? – Connor bólintott, de nem mondott róla többet. Ha egyedül lesz, úgyis rátörnek az emlékek, de a lányt nem akarta beavatni a kegyetlen múltjába.

– Nem vagy éhes? – bökött Connor a két tálca felé. Ayradniának abban a pillanatban mordult meg a gyomra, így elpirulva bólintott. Leült az ágyra, és maga elé vette az egyik tálcát, rajta egy csésze kakaóval, pár darab briós, különféle kalácsok, többfajta bukta és néhány kakaós csiga.

– Ezt mind nekem hoztad? – nézett döbbenten a férfira.

– Nem tudtam, mit szeretnél, ezért hozattam mindenből, ami a pékségben kapható volt. És, ha nem bánnád, csatlakoznék hozzád… - Ayradnia épp egy fánkot tömött a szájába, de a férfi burkolt kérdésére felkapta a fejét. Itt akar enni… vele? Connor várt a válaszra, a lány pedig rájött, hogy valóban nem tudja, mit fog felelni. Szótlanul bólintott, mire a farkas felállt, és elvette a másik tálcát. Ayradnia arrébb húzódott, hogy Connor le tudjon ülni, a férfi azonban visszament a fotelhoz, és belepréselte a hatalmas testét. A lány megvonta a vállát, és folytatta az evést. Connor egy ideig bámulta a saját reggelijét, de tekintete minduntalan a falatozó amazonra tévedt. A lány élvezettel evett, mindent megkóstolt, majd az egészet leöblítette a kakaóval. Lerakta a tálcát, és a hasát fogva hátradőlt az ágyon.

– Tele vagyok. Köszönöm, finom volt – könyökölt fel hirtelen, Connor pedig zavartan bólintott. Nem volt hozzászokva, hogy ő bámulja a lányokat, eddig mindig ő volt a tekintetek középpontjában. Igaz, eddig igazán senki sem keltette fel az érdeklődését. Ha mégis, a szokásos közönyével elüldözte szerencsétlent. Ez a lány viszont más. Amazon, harcos és halhatatlan. Nem kell aggódnia, hogy mit fog szólni, ha kiderül a titka, hiszen tudja. És elfogadja, mert neki ez a természetes.

– Most már mesélsz magadról? – Connor kortyolt egyet a csészéből, miközben izgatottan várta a választ.

– Persze, én meséljek, de ha rád kerül a sor, mélyen hallgatsz. – Ayradnia nem szerette az egyoldalú beszélgetést, partnert akart, nem hallgatóságot. 

– Mit akarsz tudni? – nyögte ki végül a férfi.

– Mikor változtál át? Milyen volt? Mit éreztél? És most? Változtak az érzéseid, ahogy hozzászoktál a farkashoz? – Connor felhúzta a szemöldökét, és kinyújtóztatta a lábát.

– Nem lesz ez egy kicsit sok? – Ayradnia szégyellősen lehajtotta a fejét.

– Bocsi. Nem sok farkassal találkoztam. – Igazából még eggyel sem, de nem akarta, hogy a férfi megtudja, hogy ennyire… tapasztalatlan.

– És most úgy döntöttél, megtudsz mindent? – Connor elégedetten vigyorgott. Legalább az egyik fele felkeltette a lány érdeklődését.

Xandra épp felfelé tartott a lépcsőn, amikor meglátta a folyosó végén Sable-t. Majdnem visszafordult, de erőt vett magán, és tovább lépkedett. A vámpír elé ért, aki mellkasa előtt összefont kézzel várt rá. A lány ellépett mellette, de a férfi követte a mozdulatát, és újra elé állt. Ezt eljátszották párszor, mire Xandra mérgesen dobbantott.

– Most már befejezheted! – Sable úgy fordult vele, hogy a lány a korláthoz szoruljon, míg ő a teste mellett kétoldalt megtámaszkodott.

– Egy csókért cserébe elengedlek – vigyorgott a vámpír magabiztosan.

– Nem volt elég múltkor? Bőven többet kaptál egy csóknál – amint kimondta, az amazonban feltódultak annak az éjszakának az emlékei. Megremegett, amin az sem segített, hogy a vámpír csillogó szemmel fürkészte az arcát. Finom, édes lehelete csiklandozta az arcát, amikor válaszolt.

– Nem, egyáltalán nem volt elég. Sőt, egyre többre vágyom.

Arca már a lányét súrolta, miközben a fülébe suttogott. Xandra nehezen kapott levegőt, amikor pedig a férfi végignyalt a nyakán, felsikított, és a vámpír hajába túrt. Magában hálát adott a többieknek, akik lebeszélték Rorit, hogy ma este tartson magának üdvözlő bulit. Eltolták későbbre, így az aula teljesen üres volt. A vámpír felrántotta a lány lábát, és a dereka köré csavarta. Csípőjét a megfelelő helyre illesztette, és finoman előrelendítette. Xandra felnyögött, de a férfi gyorsan a szájára nyomta a sajátját. Újra lökött, majd felültette a lányt a korlátra. A fenekénél fogva vonta közelebb magához, álló férfiasságát az amazon ölének dörzsölte. Xandra hátrafeszítette a férfi fejét, és keményen megszívta az alsó ajkát. A vámpír megremegett, majd amikor a folyosó végéről zajt hallottak, hirtelen szétrebbentek. Xandra lihegve kapaszkodott a korlátba, Sable pedig megigazította magát a nadrágban.

– Ezt még befejezzük! – A lányra kacsintott, majd a szobájába ment. Az amazon leugrott a korlátról, és a férfi után kiáltott.

– Álmodozz csak!

Dühös volt magára, amiért hagyja magát elcsábítani, és a férfire is, mert nem tud neki ellenállni.

– Meglesz – hangzott a válasz a már csukott ajtó mögül.