Több, mint vér - 10. fejezet

 18+

Tempy szabályosan belebotlott Xandrába, aki motyogott valamit a zuhanyról, és már el is tűnt a szobájában. Tempy megvonta a vállát, megigazította a hátán a kardot, ellenőrizte, hogy minden fegyvere nála van-e, majd megindult a lépcső felé. A bejárati ajtóban megpillantotta Vaylent, aki hasonló szerelésben volt, mint ő. Harchoz öltözött. Amikor meglátta a lányt, megfordult, és megvárta. Tempy mellé ért, biccentett neki.

– Kimegyünk? – intett az ajtó felé a vámpír.

– Én kimegyek – felelte a Vezető határozottan.

– Ugyan már! Hol marad a nagy barátság? – Tempy agya újra előhívta a buli estéjéről a képeket. Ismét az ezüstrúdnál állt, előtte pedig Vaylen félmeztelenül. Megrázta a fejét, mielőtt tovább gondolná a jelenetet, a vámpír pedig mindent tudóan elmosolyodott.

– Valami gond van? – Tempy kihúzta magát.

– Nem, nincs. Mehetünk!

A vezérnek mindig józannak kell maradnia. Nem engedhet a csábításnak, még akkor sem, ha ilyen ínycsiklandozó… A vámpír indult előre, miután Tempy intett neki, a lány pedig beharapta az alsó ajkát, miközben tekintete a férfi fenekére vándorolt. Ínycsiklandozó? Finoman fogalmazott…

Tempy szótlanul haladt Vaylen előtt. Néha hátrapislantott, és a férfi mindent átható tekintetével találkozott. Gyorsan előrenézett, és nagyot sóhajtott. Azok a szemek… Akaratlanul is maga elé képzelte, amint a kék szempár birtoklóan nézi. Mögötte a vámpír felmordult. Kérdőn hátranézett, és a férfi keze ökölbe szorult.

– Érzel valamit? – kérdezte gyorsan a lány, majd ő is körbenézett. De a vámpír nem mozdult, csak őt figyelte. Tempy maga mögé pillantott, nem lehet, hogy őt nézi ilyen… szenvedéllyel. Vaylen egy lépést tett felé, a lány pedig ugyanabban a pillanatban hátrább lépett. A vámpír elvigyorodott.

– Félsz tőlem? – Tempy nagyot nyelt. A félelem még csak nem is hasonlított arra, amit érzett. Vaylen oldalra biccentette a fejét, és még közelebb lépett hozzá. A lány a falnak ütközött.

– Dehogy is. – Vaylen vett egy mély levegőt. Vigyorogva lépett a lány elé, és belesúgta a fülébe.

– Nem, tényleg nem.

Egy apró csókot lehelt a nyakára, Tempy pedig felsóhajtott. Belenézett a férfi csillogó szemébe és lassan, centiről centire araszolva közeledett az ajkához. Vaylen megbabonázva nézte a lány száját, kezét a tarkójára rakta, és közel húzta magához. Végignyalt az ajkán, majd szenvedélyesen megcsókolta. Tempy átölelte a férfi nyakát, és beletúrt a fekete hajába. Vaylen felhúzta a lány egyik lábát, és befúrta a csípőjét az amazonéhoz. Körkörösen mozgatni kezdte, Tempy pedig lábujjhegyre állt, hogy a megfelelő pontot találkozzanak. Vaylen felmordult, és gyorsan körbenézett. Egy sikátorban voltak, mellettük egy raktárépület. Felkapta a lányt, a raktárhoz sietett és berúgta az ajtót. Újra megcsókolta és a falnak döntötte Tempyt. A lány végigsimított az izmos hátán, le a fenekéig és belemarkolt. Vaylen felnevetett, és észrevett egy asztalt. Ráfektette a lányt, és lerántotta róla a nadrágot. Félretolta a bugyit, száját a nedves párnácskákra illesztette. Tempy felsikított, és beletúrt a férfi hajába. Vaylen végigcsókolta a lány combját, közben az ujjával folyamatosan kényeztette. Visszatapasztotta az ajkát a lány csiklójára és megszívta. Tempy ívben megfeszítette a hátát, és újra felsikoltott. Vaylen elengedte a lányt, és nézte, ahogy megremeg az orgazmus hatására. Kiszabadította merev farkát a nadrágból, és megfordította a kábult lányt. Tempy lejjebb csúszott, és lélegzetvisszafojtva várta a férfit. Vaylen a nedves bejárathoz igazította a vesszőjét, és a csípőjénél fogva magára húzta a lányt. Tempy élesen szívta be a levegőt, Vaylen pedig nagyot lökött rajta. Az asztal is megcsúszott, a férfi pedig felnevetett. Felhúzta a lányt, és óvatosan a falhoz pördítette. Tempy két kézzel a falnak támaszkodott, Vaylen pedig lejjebb döntötte. Megkapaszkodott a lány csípőjében, és egyre mélyebbeket lökött. Tempy lihegni kezdett, a férfi pedig egyik kezével a melle alá nyúlt, és felrántotta magához. Másik kezével a falnak támaszkodott, hogy ne dőljenek el. Tempy ösztönösen felemelte a lábát, Vaylen pedig elkapta és folytatta a lökéseket. Belecsókolt a nyakába, majd az amazon elfordította a fejét, hogy meg tudja csókolni. A lányon újabb orgazmus száguldott végig, és belesikított a férfi szájába. Vaylen felmordult, és visszalökte Tempyt a falhoz. Egyre keményebb tempót diktált, majd pár másodperccel később egy mély morgás szakadt ki belőle, és ráborult a lány hátára. Tempy lihegve fogadta a csókokat a hátán, és a nyakán. Vaylen felegyenesedett, és kihúzódott a lányból. Odaadta neki a nadrágot, majd a sajátját is becsatolta. Tempy a falnak támaszkodva felöltözött, Vaylen pedig az asztalon ülve nézte. Kinyújtotta felé a kezét, a lány pedig odasétált, és beállt a két lába közé. Vaylen megcsókolta, majd rávigyorgott a lányra.

– Na, akkor most már hagysz járőrözni? – Tempy felnevetett, beleöklözött a vállába, majd otthagyta a még mindig vigyorgó vámpírt. 

Ayradnia kíváncsian nézte a férfit, miközben az összeszedte a gondolatait. Connor elhatározta, hogy a lehető legtöbb információt mondja el magáról, persze nem önzetlenül. Végül is, ha már így alakult, meg kell ragadnia minden lehetőséget.

– Kitaláltam egy játékot. Kérdezz-felelek. Én kérdezek egyet, te válaszolsz, aztán fordítva. Na, mit szólsz? – A lány megrázta a fejét. Ha ebbe belemegy, a többiek ki fogják nyírni.

– Én nem beszélhetek magunkról. Tiltják a törvények – mondta Ayradnia keményen.

– Értem. És ha csak eldöntendő kérdést teszek fel? Neked csak bólintanod kell, meg sem fogsz szólalni.

Az amazon elvigyorodott és bólintott. Ez talán így rendben van. Ha ez az ára, hogy minél többet megtudjon a farkasokról, akkor bele kell mennie. A Rend nem sokat tudott róluk, és minden apró morzsa hasznos lehet.

– Szuper! Kérdezz valamit! – Connor izgatottan várta, hogy mi lesz a lány első kérdése.

– Mikor változtál át? – Ayradnia ezt tartotta a legkézenfekvőbb kezdésnek.

– Huszonöt éves voltam. Természetesen telihold volt, én pedig nem értettem, mi történik. A fájdalom átjárta a testemet, és nem tudtam ellene tenni. A Holdra üvöltöttem kínomban, ekkor azonban megváltozott valami. Az érzékeim kiélesedtek, a testem pedig megváltozott. A változás még több szenvedéssel járt, az agyamat elborította a fájdalom. Amikor elmúlt, már egy hófehér farkas voltam, akárcsak a család többi tagja.

– Minden család más színű? – kérdezte volna tovább Ayradnia, de a férfi megállította.

– Én jövök – vigyorgott rá a farkas. A lány bólintott, Connor pedig feltette az első kérdést, ami eszébe jutott.

– Van párod? – Ayradnia furcsállta a kérdést. Annyi minden van, amit megkérdezhetett volna, mégis ez érdekelte a legjobban? Megrázta a fejét, mire Connor hangosan kifújta a levegőt.

– Jó, tehát minden család más színű? – tette fel újra a kérdést az amazon.

– Igen, csak a szemszín állandó – helyeselt Connor.

– Vörös – bólintott a lány, hiszen látta Connort farkasként.

– Nem, fekete. – A férfi hangja hirtelen elcsendesedett, mintha valami bűnös dolgot mondott volna.

– De hát neked… - Ayradnia nem értette. Látta az erdőben a vörös szemű farkas.

– Tudom. Apám szerint is korcs vagyok. – Connor lehajtotta a fejét, Ayradnia pedig érezte, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa volt. Hirtelen ötlettől vezérelve felkelt az ágyból, és a férfihez lépett.

– Szerintem gyönyörű vagy farkas alakban. – Végigsimított Connor arcán, aki belefordította a fejét a lány tenyerébe. Felnézett a csillogó barna szemekbe, és lassan felemelkedett. Az amazon fölé magasodott, lágyan hátratűrte a még vizes haját. Gyengéden felemelte az állát, és lehajolt hozzá. Mielőtt azonban ajkuk összeért volna, kopogtattak.

– Uram? Elnézést a zavarásért, de a polgármester Önt keresi. – Ayradnia zavartan ellépett a férfitól, aki dühösen feltépte az ajtót.

– Remek időzítés, Dorell. Megyek.

Visszanézett az amazonra, aki szemlesütve ácsorgott a szoba közepén az ő ingjében. A szíve nagyot dobbant érte.

– Sajnálom. Sietek vissza!

– Ugyan. Miattam nem kell. Elleszek én Dorellel, igaz? – Az inasra kacsintott, aki elvörösödött. Connor bólintott, majd becsukta maga mögött az ajtót. Ayradnia lerogyott az ágyra és hátradőlt.

Francfrancfranc… Mégis mit művel? Megvédenie kell, nem megfektetni!