Több, mint vér - 6. fejezet

Néhány perccel később T lefelé száguldott a lépcsőn, amikor Tempy lépett elé. A Vezető szigorú arccal állt előtte, csípőre tett kézzel. Az amazon tudta, hogy baj van, de abban is biztos volt, hogy nem engedheti el Titaniát sehova.

– Hova indulsz? – T épp a hátán lévő kardot igazította meg, és a fejére akarta rakni a csuklyát. Megtorpant az amazon előtt, és értetlenkedve felnézett rá.

– Mennem kell. Most! – kikerülte Tempyt, aki elkapta a kezét és maga felé fordította.

– Az éjszaka közepén mégis mivel mennél? – A Vezető igyekezett értelmes okokat keresni, de Titaniát semmi sem állíthatta meg.

– Bármivel! Gyalog, ha kell! Értsd meg, nem maradhatok! – Titania nem értette, miért akadályozzák. Nem kért segítséget, egyedül fog elindulni. A többiek úgysem értenék meg egyik indokát sem. Látta a húgát, amint kínozzák, a társai mégsem tesznek semmit.

Miért nem mehet már?

Heat lépett elő valahonnan, és Tempy mellé állt.

– Megtiltom, hogy elmenj! – T elvigyorodott. A mosolya azonban egyben halálos ígéret is volt a vámpír számára. Ha nem áll el az útjából, majd tesz róla, hogy ne legyen zavaró tényező körülötte.

– Tényleg? Miért, kinek képzeled magad, hogy akármit is megtilts? Nem te vagy a Vezetőm! – L rohant le nagy irammal a lépcsőn, így már hárman álltak a lány előtt. A francba, már egy kisebb sereg gyűlt össze, hogy megállítsák! Nem számít, ha kell, átverekszi magát az egész házon, de mindenképp ki fog jutni!

 T végignézett rajtuk, és lassan támadó állásba helyezkedett. Akkor is elindul, ha véres cafatokban fog lógni. Miért nem értik már meg?

 A vámpír megérezte a veszélyt, szemfoga megnyúlt. T tenyere bizseregni kezdett, hiányzott belőle a kard. Egy hajszál választotta el, hogy előrántsa, és a vámpír torkának ugorjon, amikor kivágódott az ajtó.

Mindenki odakapta a fejét és egy vörös köpenyes alak libegett be. Az Mp3-lejátszóból egy Elvis-örökzöld bömbölt, a lány pedig az ütemre rázta a fejét. Kihúzta a fülhallgatót a füléből, és vigyorogva integetett a kis csoportnak. A vidám jelenség egy pillanatra eloszlatta a felgyülemlett harci kedvet, de továbbra is gyanakodva méregették egymást.

– Megjöttem! – kiáltotta csilingelő hangon. T felegyenesedett és a többiek is lenyugodtak.

– Sámán. Isten hozott! – Tempy odalépett, és megölelte. Xandra a nyakába ugrott, és megpuszilta az idegent.

– Rori! Végre! Mi tartott ennyi ideig? – Az ismeretlen amazon üdvözölt minden jelenlévőt, majd leült az egyik asztalka tetejére.

– Útközben belefutottam egy Király-hasonmás versenybe. Nem hagyhattam ki, aztán elszaladt az idő a győztessel… - A lány ábrándozva nézett ki az ablakon, Titania pedig a szemét forgatta. Senki el nem hinné róla, hogy egy legalább ezer éves sámán, aki nem egy háborút végigharcolt már. Talán azért lett mostanra olyan, amilyen.

Ayradniának rettenetes álma volt. Igazából nem is emlékezett rá, csak foszlányokra, mintha egy sötét függöny eltakarná előle a lényeget. Annyit azonban érzékelt, hogy valami rossz történt vele. Rettenetes érzés kerítette hatalmába, és egy szó kattogott megállás nélkül az agyában: Sadrak. Nem tudott rájönni, hogy mit jelent, vagy, hogy miért ismételgeti az agya folyamatosan, de nem tudott tőle szabadulni.

Egy hang ütötte meg a fülét, és kinyitotta a szemét. Sötét volt körülötte és fázott. Mintha a szabadban lenne. De mozog. Alvajáró lett? Próbált fókuszálni, és riadtan vette észre, hogy nincs egyedül. Pontosabban, azért mozog, mert viszik. Meztelen bőr dörzsölődött a kezéhez, amikor pedig hozzáért az izmos, fedetlen mellkashoz, meglátta a tulajdonosát is.

– Magadhoz tértél? Mindjárt ott leszünk! Tarts ki, oké? – A lány bólintott a feltett kérdésre, de nem értette, Connor hogy került az erdő közepére. Igaz, azt sem tudta, hogy ő hogy került oda. A legfőképp pedig azért esett gondolkodóba, mert el nem tudta képzelni, mit csinálhatott a férfi anyaszült meztelenül.

Connor berohant a lánnyal a karjában a kastélyba, és egyenesen a szobájába vitte. Utasításokat adott a szolgáknak, akik szorgos hangyaként futkostak a parancsok hallatán.

Amíg intézkedtek, magára kapott egy köntöst. A szolgálói már megszokták, hogy néha meztelenül bukkan elő, de a lányt nem akarta még jobban sokkolni vele.

Egy pillanat múlva már előtte volt minden: egy tál, benne forró víz, egy szivacs, törölköző és különböző kötszerek. A szivacsot a vízbe mártotta, kicsavarta, és óvatosan végigtörölte a lány homlokát. A barna szemek hirtelen rámeredtek, Connor pedig elcsodálkozott, hogy eddig miért nem vette észre ezeket a gyönyörű csillagokat. A lány riadtan kapkodta ide-oda a fejét, tekintete egyik bútorról a másikig cikáztak.

– Itt vagy nálam. Semmi baj, nem bántalak. – Újra végighúzta a szivacsot az arcán, a lány pedig lehunyta a szemét.

– Aludj csak. Minden rendben lesz. – Összevissza beszélt hozzá, úgy látta, ez megnyugtatja. Sérülést nem látott rajta, a sár nagy részét pedig letörölgette róla. Majd ha felébred, lezuhanyozhat. És természetesen itt marad. Nincs az a pénz, amiért elengedné, amíg meg nem ismeri jobban. Még a nevét sem tudja…

Yara álmosan támaszkodott a lépcsőkorlátra, miközben körbenézett a tömegen. Megpillantotta a sámánt, biccentett neki, majd észrevette a kardot Titania hátán. Intett a lánynak, de az amazon megrázta a fejét. Frankó, megint lemaradt valamiről.

Épp indult volna üdvözölni Rorit, amikor egy kéz fonódott a csuklójára, és a sötét folyosóra rántotta. Egy hatalmas férfitest hatalmasodott fölé, majd egy száj tapadt a sajátjára, és mielőtt bármit tehetett volna, egy nyelv csusszant az ajkai közé.

Yara ellökte magától a férfit, a fény pedig megvilágította az arcát. Chloud vigyorgott, miközben újra közelített a szájához. Az amazon felhúzta a térdét, ami pár centire került a vámpír legnemesebb testrészéhez. Chloud megállt, és még mindig vigyorogva kérdezte.

– Most mondd, hogy nem tetszett! – Yara dühösen ellépett tőle.

– Ha tetszett volna, nem állítalak le! – Majd lement a lépcsőn a többiekhez. Nem nézett vissza a vámpírra, egyszerűen nem értette, miért koslat utána még mindig, amikor világosan elmagyarázta, hogy nem akar tőle semmit. 

Chloud leforrázva nézett a lány után, nem értette, mi volt a gond. Máskor ettől már rég az ágyában voltak a nők, az amazon pedig… megsértődött? A korlátra támaszkodott, és figyelte, ahogy a lány elvegyül a tömegben.

Figyelte a beszélgetéseket, és félszavakból rájött, hogy valami sámán-féle érkezett hozzájuk. Szuper. Nincs még elég lökött a házban.

Dimitrie vágódott le mellé, kezében egy sörrel.

– Mit nézünk? – C kivette a kezéből az üveget és meghúzta. D nagy szemekkel nézett rá.

– Ennyire komoly? – Chloud bólintott, és visszaadta a sört.

– Még annál is. Nem jövök be a csajnak.

– Ó, szegény kicsi szívtiprónak törnie kell magát egy lánynál? – D gügyögött neki, de Chloud nem nevetett rajta.

– Ez nem vicces! Nem sokszor fordult elő velem ilyen. – Újra Yarát kereste a tömegben, és meg is találta Titania és Morrow társaságában. Még csak nem is nézett fel rá.

– Na és, ha nem tetszel be neki? Nézz már körbe, mennyi…  óóó, új csaj? – Dimitrie szeme megakadt a sámánon, aki egy Margaritás poharat egyensúlyozott a tenyerén.

– Ja. Valami varázslóféle. Sámánnak hívják. – Chloud unott tekintettel figyelte a többieket, egyedül Yara érdekelte. A kelleténél is jobban.

– Varázsló? – D elgondolkodott, miközben kivette C kezéből az üveget, és visszament a szobájába. 

– Mi van ma mindenkivel? – Nézett csodálkozva utána a vámpír.