Több mint vér - 21. fejezet

FIGYELEM!!!!!!!!!! 

ERŐSEN 18 KARIKÁS JELENET KÖVETKEZIK!!!!!!

CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASD TOVÁBB!!!!!!

Nicky fáradtan zuhant be az ágyba. A haja még vizes volt az iménti villámtusolástól, de semmi ereje nem maradt, hogy megszárítsa. Már előre rettegett, hogy fog állni a hosszú, fekete hajzuhatag pár óra alvás után. Lehunyta a szemét, de Dylan szavai nem hagyták nyugodni. Tényleg el fogja emészteni a düh és a harag? Visszagondolt, hogy bánt az emberekkel körülötte. A lányokkal úgy-ahogy kijött, nem voltak nagyobb összezördülések. De a férfiak? Oldalra fordult. Yara csak névtelen orgazmusoknak hívta a pasijait. És igaza volt. Egy nevet sem tudott volna mondani az utolsó pár kalandjából. Persze nem is kérdezett neveket. Minek? Nem volt alkalmas a komoly kapcsolatra. Nem kezdhette úgy az első randit, hogy: helló, Nicky vagyok, 243 éves amazon. Mágusokat ölök szabadidőmben, meg lényegében mindig. Te mivel foglalkozol? Nem túl jó kezdés.

 Mérgesen a párnájára csapott. Nem igaz, hogy nem tud neveket. Egyet tudott mondani. Dimitrie. Amióta együtt voltak, a lány szándékosan kerülte, és imádkozott, hogy ne vele kerüljön össze.  Imái meghallgatásra találtak, de kit kapott? Egy lélekturkászt. Bár, úgy látta, hogy a szőke bejön Yarának, ezért nem reklamált érte. Egy kis belső nyomozás nem árt a csapat érdekében. Nagy levegőt vett, és lassan átadta magát a feneketlen mélységnek. Álmában azonban furcsa dolog történt…

Rori törökülésben ült az ágy előtt a puha szőnyegen, előtte pedig egy tál és különböző dolgok voltak. Néhány faág, egy-két csirkecsont, fűszerek és haj. Három különböző színű hajszál. A lány elnyomott egy feltörő nevetőgörcsöt a közelgő csínytevése miatt, és halkan kántálva elkezdte a varázslatot. A szoba megtelt energiával, hófehér haja kavargott az arca körül. Az ősi nyelven kérte az isteneket, segítség az igézetét, majd egyesével a tálba dobálta a holmikat. A három hajszálat szorosan összetekerte, és fülig érő szájjal azt is az edénybe dobta. Kezét a tálka fölé emelte, a tartalma pedig hirtelen lángra lobbant, és fehér füstöt eregetve váltotta valóra a Sámán akaratát. 

Nicky a futópadot fárasztotta, amikor Dimitrie és Drew lépett be nevetgélve. D rögtön lekapta a pólóját, és a súlyzókhoz ment. Drew a fejéhez állt, és segített neki a kezébe adni a nehéz vasat. N leállított a gépet, és lihegve nézte a két férfit. Teljes összhangban dolgoztak együtt, izmaik egyszerre feszültek meg, a két test egyszerre mozdult. N nagyot nyelt. Egy izzadságcsepp indult el Drew mellkasáról, végigfolyt a köldökéig, majd mikor a férfi D fölé hajolt, némán a másik vámpíron folytatta útját. A lány megbabonázva nézte az apró cseppet, így fel sem tűnt neki, hogy a két vámpír őt figyeli.

– Valami baj van? Nagyon elgondolkodtál… - D megtörölte a mellkasát, N pedig kizökkent az ámulatból.

– Mi? Nem, semmi gond. Folytassátok! – N zavartan félrenézett, a két vámpír pedig összenevetett. Megindultak a lány felé, aki a falhoz hátrált.

– Mi… - nyelt egy nagyot. – Mi… - Nem tudta befejezni. Dimitrie közelebb lépett, lehelete súrolta a lány arcát.

– Játszol velünk? – Drew a másik oldalára lépett, és lágyan megcsókolta a nyakát. N megremegett, a hangja megbicsaklott.

– Mi… milyen játék? – D végigsimított a lány oldalán, majd a fenekén állt meg a keze. Belesúgta a lány fülébe.

– Mindjárt meglátod. – Drew tovább csókolgatta a nyakát, kezével pedig végighaladt a lány mellei között, majd kikapcsolta a nadrágját. Benyúlt a bugyijába, és felmordult, amikor megérezte a nedvességet. D megcsókolta N-t, és szorosan a falhoz nyomta. Drew egyik ujját a lányba vezette, N pedig D szájába nyögött. D lerángatta a lány nadrágját, majd széttépte a pólóját. Az egyik mellbimbóját a szájába vette, és keményen megszívta. Drew eközben letérdelt a lány elé, egyik lábát a vállára rakta, és a nyelvével kényeztette tovább Nicky-t. A lány felsikoltott, amikor megérezte a nedves nyelvet a lába között, és Dimitrie hajába túrt. D felmordult, és letérdelt Drew mellé. Elrántotta a férfi fejét, és megcsókolta, közben az ujjával N szeméremdombját masszírozta. A lány áhítattal nézte a két vámpírt. Drew levette a pólóját, és kikapcsolta D övét. Dimitrie folytatta a lány kényeztetését, miközben Drew letolta a gatyáját, majd a sajátját. N újra felsikoltott, és meg kellett kapaszkodni a férfi vállában, különben összeesett volna. Hangos lihegéssel fogadta az újabb nedves rohamot, miközben fél szemmel újra a két vámpírt figyelte. Drew lehasalt D elé, és a szájába vette a férfi meredező hímtagját. Keményen megnyalta a síkos makkot, D pedig felmordult, és a hajába túrt. Drew teljes hosszában végignyalta, Dimitrie pedig egy pillanatra felhagyott N izgatásával. Hátravetette a fejét, N pedig lehajolt hozzá és megcsókolta. D ellökte Drew fejét, és magára húzta N-t. A lány lovagló ülésben ráült, és elkapta Drew kezét maga mögött. Előrehúzta magukhoz, és a falnak döntötte. Úgy fordultak Dimitrie-vel, hogy a lány pont elérje Drew-t. Végignyalta a férfi combját, majd áttért a súlyos golyókra. Megnyalta az egyiket, és mélyen megszívta. Drew élesen szívta be a levegőt, és kezét a lány tarkójára tapasztotta. D megemelte a csípőjét, N pedig felnyögött. Végighúzta a kezét Drew merev vesszőjén, és miközben bekapta, felnézett a férfire. Drew lehunyta a szemét, Dimitrie pedig ismét a lány mellét csókolgatta, közben egyre mélyebbeket lökött. N kihúzta a férfi farkát a szájából, és a kezével simogatta tovább, D pedig szenvedélyesen megcsókolta. Egyre hevesebb tempót diktált, N keze pedig egyre gyorsabban mozgott Drew vesszőjén. Elszakadt Dimitrie szájától, és újra megnyalta az egyre síkosabb makkot. Drew hátravetette a fejét, és egy kiáltással elélvezett. N a férfi farkát a mellére irányította, így a vámpír magja beterítette a lányt. Dimitrie áhítattal nézte Drew-t, majd N-t, és egy kemény lökéssel követte a vámpírt a csúcsra. N felnyögött az utolsó lökésnél, majd sikítva élvezett el. Drew combjára dőlt, és lihegve próbált lecsillapodni. Drew felkapott egy nedves törölközőt, és letörölte a lány mellkasát. Dimitrie megcsókolta, és óvatosan kihúzódott a lányból. Drew felsegítette őket, de N majdnem visszacsuklott. Dimitrie nevetve elkapta, és újra megcsókolta.

A három szereplő egyszerre ült fel a szobájában. Dimitrie kiugrott az ágyból, magára kapott egy nadrágot, és először azt sem tudta, mihez kezdjen. Még sosem volt ilyen… intenzív álma. Fogalma sem volt, hogy hogyan… Minden egyes mozdulatot érzett. Minden csókot… Még Drew-ét is. Amikor azonban bevillant neki, mi is történt, szinte megmerevedett.

A Sámán! Őrjöngve tépte fel az ajtót. Pont akkor, amikor Drew is kilépett a folyosóra. A vámpír teljesen sápadt volt, amikor pedig meglátta Dimitrie-t, zöldülni kezdett. Szó nélkül, egyszerre csukták vissza az ajtót.

Nicky lihegve ült az ágyon. Teljesen ki volt száradva. Nem értette, mi volt ez, de nagyon élethű volt. Egy huzamban megitta az előtte lévő pohár vizet, és visszahanyatlott a párnájára. Az alvás előtti spekulációja megtette a hatását, az agya elég érdekes álmot tárt a csukott szemei elé. És elég bizarr is volt. Bár a lány a végletekig élvezte, tudta, hogy mindez csak álom marad. El sem tudott volna képzelni olyan alkalmat, ahol ők hárman, így együtt lennének.

Eközben a Sámán körül minden tárgy a levegőbe emelkedett, és örömtáncot járt. Rori a földön fekve nevetett. Tudta, hogy jó buli lesz, de ez… minden képzeletét felülmúlta. Alig várta az estét, amikor mindhárman felkelnek, és végre kikérdezheti őket.

– Ostoba kis vámpírkák! Azt hittétek, ilyen egyszerű becserkészni egy amazont? És hogy pont én fogok nektek segíteni? Ugyan! – Nevetve legyintett egyet, a hangja a folyosóra is kihallatszott.

Tempy egy éles kacajra ébredt. Dühösen felkapott egy köntöst, és a hang irányába indult. Kopogás nélkül feltépte az ajtót, és a földön vigyorgó Sámánba botlott. A szemeit forgatva csípőre tette a kezét.

– Kérdezzem? – Tette csípőre dorgálón a kezét, de Rori megrázta a fejét, miközben a könnyeit törölgette.

– Inkább ne. Nagyon gonosz sámán voltam. – A Vezér nagyot sóhajtott, és leült a lány elé. A Sámán hosszú, fehér haja szétterült a sötétbarna szőnyegen. Tempy felvett egy tincset és az ujjai között morzsolgatta.

– Egyet árulj el. Látod a jövőt, igaz? – A Sámán abbahagyta a nevetést, majd komoly arccal bólintott.

– A lány… Ayradnia. Bajban van? – Rori ismét bólintott. Tempy elengedte a tincset, és megdörzsölte a halántékát. A fenébe, Titaniának tényleg igaza volt. Átkozott megérzések. Hányszor kell még a saját kárán megtanulnia, hogy a legtöbbször igaznak bizonyulnak?

– Akkor miért nem mehetünk utána? Így is kevesen vagyunk, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár egyetlen egy tagot is elveszítsünk. – Ilyen nehéz időkben hogy teheti meg a Sámán, hogy ekkorát kockáztassanak?

– A sorsa már meg van írva. Csak rá vár. És ebbe sem te, sem én nem szólhatunk bele. Így kell lennie. Mellesleg… ne becsüld alá az amazont. Erősebb, mint hinnéd. – Tempy belenyugodva bólintott. Már kiskorától kezdve arra nevelték, hogy a Sámán szava szent és sérthetetlen. Neki ellentmondani nem lehet. Aki megpróbálja… Az amazon megborzongott. Bele sem akart gondolni. Kiment a Sámán szobájából, és mérgesen fújt egyet.

– Sors, mi? – Vaylen sétált vele szemben, kezében egy zöldalmával. Tempy biccentett neki, majd megkérdezte. – Miért nem alszol?

– Felkeltem nasizni, mami! – Vigyorgott Vaylen. Ahogy a vámpír elhaladt mellette, finoman rácsapott az amazon fenekére. Tempy a karja után kapott.

– Még egy ilyen mozdulat, és a véres csonkodat fogod kar helyett hordani! – Vaylen a falhoz szorította és megcsókolta. Amikor elhúzódott tőle, az amazon kapkodva vette a levegőt. A férfi nem szólt egy szót sem, csak elégedett vigyorral az arcán továbbsétált. Tempy majdnem felrobbant mérgében. Eddig olyan jól kezelte ezeket a helyzeteket, most meg úgy viselkedik, mint egy csitri. Legközelebb megmutatja neki… Legközelebb. Már alig várta…

Connor szorosan magához ölelte az amazont. Arcát a barna hajzuhatagba fúrta, és élvezte a teste közelségét. Sosem gondolt arra, milyen lesz, ha megtalálja a párját. Csak homályos történeteket hallott arról, milyen érzés lehet. Az apja természetesen nem beszélt vele erről. Meg másról sem.

Ayradnia felé fordult, és álmosan pislogott néhányat, majd rámosolygott. Connor szíve nagyot dobbant. Még életében nem látott ilyen gyönyörű dolgot. A nője, ahogy a karjaiban fekszik és rámosolyog. Lágyan megcsókolta, és az ősei nyelvén hálát suttogott.

– Ez mit jelent? – A lány kérdőn nézett rá.

– Nem fontos. Kipihented magad? – Ajkaival a fülét cirógatta, mire a lány jólesően megborzongott.

– Ezt én is kérdezhetném. Mennyi az idő? – Ayradnia megpróbált felkelni, de a férfi nem engedte el. Kinézett az ablakon, a szabadban mindössze a felkelő Hold jelentette az egyetlen fényforrást. 

– Nagyjából nyolc óra lehet. – Állapította meg Connor.

– Akkor indulhatunk, nem? – Fordult felé a lány izgatottan.

– Nézd, biztos, hogy ez jó ötlet? Nem tudjuk, hogy hányan vannak, vagy milyen erősek, vagy… - Az amazon szeme újból kiüresedett, és monoton hangon félbeszakította.

– Most kell mennünk.

– Te jó ég, megint kezded? – Connor azonnal felismerte a helyzetet, aggódva nézte a lányt, ahogy pislogás nélkül bámul maga elé.

– Nem. De nem késlekedhetünk. – A lány megrázta a fejét, látszólag magához tért. – Mi… mi volt ez?

– Megölöm a mocskot! – Connor felpattant, és épp kopogtak az ajtón. A férfi majdnem kirántotta a helyéről, Darell pedig összerezzent. – Mi van?!

– A… a polgármester keresi Önt. – Connor nagyot káromkodott, majd felsóhajtott.

– Pompás. A legjobbkor. Megyek. Te meg itt maradsz! – Mutató ujját a lányra szegezte, aki ide-oda kapkodta a fejét, majd bólintott. A férfi kilépett az ajtón, Ayradnia pedig ájultan zuhant a párnára.