2013. július 1., hétfő

Több, mint vér - 20. fejezet


Ayradnia lerúgta magáról a férfit, aki majdnem hanyatt esett, de az utolsó pillanatban meg tudott kapaszkodni az egyik tartórúdba. Az amazon a támlához kúszott, és lihegve figyelte Connort. A farkas nagyot fújt, és mély levegőt vett. Próbálta addig visszatartani az átváltozását, ameddig csak lehetséges.
– Hogy érted, hogy a párod vagyok? Én nem vagyok farkas! – csattant fel a lány. Connor lassan közelített hozzá, vörös szeme csábítóan villant a sötét szobában. Ayradnia lélegzetvisszafojtva nézte, ahogy a férfi, akár egy ragadozó, becserkészi, ő pedig moccanni sem tudott. Igaz, nem is akart
– Tudom. De ez nem csak azon múlik. Így hozta a sors. Ez a végzet. – Egyre közelebb kúszott hozzá, lassan, hogy a lány ne riadjon meg újra.
– Nem! Nem lehetek én a párod… - Connor lehelete már a nyakát csiklandozta. Az amazon oldalra biccentette a fejét, a férfi pedig apró csókokat lehelt az érzékeny bőrre.
– Csak fogadd el… és ne küzdj ellene. Ellenem. – A férfi lehúzta az amazon egyik melltartópántját, és csókokkal borította be a helyét.
– De mi fog történni, ha te… - Ayradnia nem tudta befejezni a mondatot, Connor csókkal fojtotta belé a szót. A lány beletúrt a szőke hajba, és közelebb húzta magához. Erősen megmarkolta a haját, aztán hirtelen elrántotta magától.
– Át fogsz változni! – hadarta el gyorsan, mert a férfi újra lecsapott a szájára. Connor felmordult, és kigombolta a lány nadrágját. Miközben lehúzta róla, elszakadt a szájától, és lihegve válaszolt neki.
– Nem foglak bántani… szerintem. – A férfi hangja bizonytalan volt, pedig szerette volna megnyugtatni Ayradniát. Még akkor is, ha maga sem volt benne biztos, csak reménykedett.
– Szerinted?! – Az amazon hangja pár oktávval feljebb csúszott. Connor komolyan ránézett.
– Eddig még nem történt velem ilyesmi. És senkitől nem tudom megkérdezni. De ha nem akarod… – elfordult a lánytól, aki csalódottan vette tudomásul, hogy amíg a férfi meg tudna állni, ő majd eleped egy érintéséért. Mérgesen a párnára csapott, és Connor hátához simult. Lágy csókot lehelt a tarkójára, közben kioldotta az övét. Connor nagy szemekkel nézett rá.
– Biztos vagy benne? – Ayradnia mosolyogva bólintott.
– Ne kérdezd miért, de bízom benned. És ha esetleg bántanál… tudok vigyázni magamra. – A lány rákacsintott, a férfi pedig villámgyorsan hanyatt döntötte, és végignézett rajta. Egy fekete melltartón és egy apró, fekete selyembugyin kívül más nem takarta a tökéletes testét. Farka fájdalmasan megrándult a látványra, a torka mélyéről pedig állati morgás tört elő. Tenyerét a falatnyi bugyira tapasztotta, és elégedetten nyugtázta, hogy a lány teljesen felkészült rá. Finoman ingerelni kezdte a csiklót, az amazon pedig ívben megfeszítette a hátát. Connor keményen megcsókolta, ujjaival a nedves párnácskákat masszírozta. Ayradnia szélesebbre tárta combjait, hogy a férfi a megfelelő helyre illesztette ágaskodó szerszámát. Előre döfött, egyesülésüket imitálva, a lányból pedig egy nyögés szakadt ki. A férfi körkörösen dörzsölte a csípőjét az amazonéhoz, közben folyamatosan csókokkal bombázta a nyakát, majd lejjebb kalandozott. Egyetlen harapással eltüntette a melltartót az útból, és nyelvével körberajzolta az egyik bimbót. Amikor áttért a másikra, és keményen megszívta, Ayradnia hátrahajtotta a fejét, a férfi nevét sikította, testét pedig robbanásszerű orgazmus rázta végig. Connor tovább ingerelte, majd lerúgta magáról a boxert, a lány bugyiját, pedig egyszerűen széttépte, és egyetlen, kemény lökéssel az amazonba csusszant. Ayradnia a férfi nyakába kapaszkodott, Connor pedig folytatta az egyre mélyülő csípőmozdulatokat. Hátrahajtotta a fejét, és érezte, hogy a farkas is teret követel magának.
– K… kezdődik nyögte megtörten, majd karmai megnőttek, agyara megnyúlt, a szavak pedig szinte morgásnak hangzottak. Ayradnia csak bólintani tudott, Connor pedig kihúzódott belőle, felrántotta és fordítva durván az ágyra lökte. Minden finomság nélkül újra beléhatolt, és egyik kezével az ágytámlába kapaszkodott, másikkal a lány csípőjét szorította magához. Az ösztön egyre jobban eluralkodott rajta, és villámcsapásként érte a felismerés. Riadtan igyekezett figyelmeztetni Ayradniát, de a torkából mély morgás tört elő, csak pár szó volt felismerhető.
– Istenem… muszáj… védekezz… kérlek, muszáj… - A lány hátranézett rá, és egy pillanatra megrettent a férfi arcától. Agyarai készen álltak a harapásra. Ayradnia nagyon nyelt, és összeszedve minden erejét, válaszolt neki.
– Tedd meg! Akarom… - Connor nagy szemekkel bámult rá, egy másodpercre abbahagyta a lökéseket, de a lány bólintott, így folytatta. Hátrahajtotta a fejét, majd felrántotta magához az amazont, félresöpörte a haját az útból, és fogait a lány nyakába mélyesztette. Ayradnia felsikított, először fájdalmában, majd a hirtelen rátörő orgazmustól. Connor kihúzta az agyarait a lányból, és egy kemény lökéssel követte a csúcsra. Lihegve engedte el Ayradniát, aki erőtlenül hanyatlott vissza az ágyra.  Elvette a kezét az ágytámláról, ahol öt mély barázda húzódott. Az amazon lehúzta az ágyra, és befészkelte magát a férfi karjai közé. Connor egy apró csókot lehelt a nyakán lévő sebre, ami már gyógyulásnak indult.
– Sajnálom – suttogta az amazon fülébe, aki halkan morgott valamit, de a férfi nem értette. Gyanította, hogy már el is aludt. Azért hozzátette, amit nem tudott magába fojtani. – Szeretlek.
Ayradnia álmos hangon felelt neki.
– Én is. – Connor felugrott az ágyról, és biztos volt benne, hogy képzelődött. A lány biztos nem mondana ilyet. Ha meg igen, csak álmodik valamit. Lehet, hogy nem is arra válaszolt. Felpillantott az égre, a Hold már magasan járt. Connor végül megadta magát, és átengedte az irányítást a farkasnak. Egy pillanattal később már a hófehér, vörös szemű állat állt a helyén. A lányra pillantott, halkan morgott, majd kirohant az éjszakába.  


A farkas hangtalanul lépkedett a fák között, majd a fülét hegyezve lapult a földre. Egy csapat férfi fáklyákkal és mindenféle szerszámokkal felfegyverkezve járta az erdőt. Rá vadásztak. A félelmetes vadállatra, aki kisgyerekeket tép szét, puszta szórakozásból. A farkas fújt egyet, majd lassan hátrálni kezdett. Hófehér bundája volt a legnagyobb ellensége, már messziről észre lehetett venni. Hogy a vörösen izzó szemeiről már szó se essen. Az állat egy pillanatig elgondolkodott, hogy visszamegy, és csap egy kis ramazurit, de Connor elméje ráparancsolt, így végül nyugton maradt. Egy vastag tölgy tövében rejtőzött el, amíg a falusiak elcsörtettek mellette. Vadásznak, de olyan zajt csapnak, mintha valami táncmulatság lenne a sűrű erdő közepén. Ostoba emberek
Amikor minden elcsendesedett, előlépett a rejtekéből, és felidézte a csapos szavait. Fent, a hegyek között sok a barlang. És az amazon kérte, hogy keresse meg. Micsoda ajándék lenne neki, ha megöli a mágust! Connor azonban durván ráförmedt a farkasra. A lány akkor nem volt önmaga. Nem ő akarta, hogy megkeresse a mágust. A mágus akarja, hogy megtalálják.
A farkas megtorpant. Tehát Ayradnia is erre gondolt. Hogy a mágus irányította. A francba… Ez komolyabb, mint gondolta. Így még inkább meg kell találnia a férget. Ha még egyszer bántani meri a lányt… az ő amazonját A farkas lehajtotta a fejét és dühösen fújt egyet. Tényleg nem lenne szabad így gondolnia rá. Még ez után az éjszaka után sem. Nem számít, hogy ő mit érez, Ayradnia nem akar vele maradni. Már kezdetektől ezt mondta, és egy éjszaka miatt biztos nem fogja magát meggondolni.
Hosszas gondolkodás után végül elindult a hegyek felé. Gyorsan haladt, kikerülve minden rá vadászó csapatot. Amikor a mancsai alatt a nedves avart felváltotta a köves talaj, lelassított. Nagyot szippantott a levegőbe, de a fenyők illatán kívül mást nem sodort magával a szél. Elindult még feljebb, úgy emlékezett, arra is van néhány barlang. Megszagolt néhány fát, bekukkantott egy-két bokor mögé, hátha talál valamit, ami igazolja a feltevését. Amikor megérezte a várt illatot, majdnem a Holdra vonított örömében. Füst és égetett növények bűze facsarta az orrát, mindössze követnie kellett a forráshoz. A fák között suhant némán, akár egy hófehér árny. Hirtelen megállt, és szorosan egy fához lapult. Nem sokkal előtte egy nyílást fedezett fel a sziklák között. Már épp azon volt, hogy közelebb lopózik, amikor végigfutott rajta az oly ismerős borzongás. A Hold nyugovóra tért, elengedte tehetetlen szolgáját. Connor érezte, hogy átka végre lecsillapodott, a farkas elméje visszahúzódik agya rejtett zugaiba. Megfordult és teljes erejéből futni kezdett. Rohant vissza a lányhoz.

Ayradnia álmosan kinyújtózkodott, és átfordult a másik oldalára. Ijedtében majdnem felsikított. Egy hófehér farkas feküdt mellette, hatalmas fejét a mancsaira támasztotta, vörös szeme őt fürkészte. Amikor látta, hogy a lány felkelt, vakkantott egyet, és nedves orrával megbökdöste. Ayradnia felnevetett.
– Mi lenne, ha inkább visszaváltoznál? – A farkas nyelve kilógott a szájából, úgy bólintott. Egy pillanat múlva már Connor feküdt mellette, teljesen meztelenül. Kisfiús mosolyt küldött a lány felé, és magára rántotta a takarót.
– Jó reggelt! Hogy aludtál? – A férfi jólesően nyújtózott egyet, Ayradnia pedig magába itta a látványt. Felejthetetlen emlék egy felejthetetlen éjszakáról.
– Tulajdonképpen egész jól. És képzeld, emlékszem mindenre, ami elég jó hír, tekintve az elmúlt napokat. – Az amazon ásított egy nagyot, Connor pedig elfordította a tekintetét.
– Mindenre? – kérdezte félve, de a lány rákacsintott.
– Igen, mindenre. – Connor nem tudta pontosan, hogy mire gondol. Valószínűleg csak az együttlétükre.
– Az jó… az… tényleg jó… - A férfi szégyellősen bámulta az ágy végét, Ayradnia pedig nem igazán értette a reakcióját. Lehet, hogy mégsem emlékezett olyan tökéletesen az éjszakára?
– Bár… elég hamar elaludtam… Elképzelhető, hogy mégis kimaradt egy-két részlet. Felvilágosítanál? – próbált óvatosan tudakolózni a lány.
– Hm? Ja, nem… nem történt semmi. Én… miután mi… vagyis… szóval nem sokkal azután, amikor… - Mégis hogy mondja el neki, hogy szerelmet vallott? Talán jobb, ha nem is említi.
– Igen? – Ayradnia elmosolyodott. Connor szégyellős. Nem is gondolta volna. Az arrogancia, ahogy a legtöbb dolgot kezeli, elnyom szinte minden más benyomást a férfi körül. 
– Tehát átváltoztam teljesen. Ahogy láthattad is – terelte el a szót a farkas, úgy döntött, a lány csak álmában motyogott. Egyáltalán nem neki válaszolt. Az amazon bólintott, és vigyorognia kellett, ahogy a fehér farkasra gondolt. – És megkerestem a mágusodat. Azt hiszem, tudom, hol van!
– Te jó ég! Ez remek hír! Már csak fegyverek kellenek és indulhatunk is! – Az amazon teljesen felébredt, és izgatottan ült fel az ágyon.
– Öhm… tudod, én nem aludtam olyan jól, mint egyesek. Mondhatni, semmit. – Ayradnia elszégyellte magát. Amíg ő horpasztott, a férfi neki segített. Egész éjjel.
– Persze, ne haragudj! Akkor én ki is megyek, hogy tudj pihenni. – Már épp felkelt az ágyból, amikor két erős kéz a derekára fonódott, és visszarántotta az ágyra. A barna szempár mélyen, a lelkéig hatolt, miközben csábító hangon kérlelte.
– És ha azt szeretném, hogy maradj? – A lány nagyot nyelt. Önszántából lépett bele a gödörbe és most zuhan. Egyre mélyebben. Nincs kapaszkodó, nincs kiút, nincs remény. Elveszett, és még csak nem is bánja. Szó nélkül bólintott, és a kőkemény mellkashoz húzódott.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése