Ayradnia
lerúgta magáról a férfit, aki majdnem hanyatt esett, de az utolsó pillanatban
meg tudott kapaszkodni az egyik tartórúdba. Az amazon a támlához kúszott, és
lihegve figyelte Connort. A farkas nagyot fújt, és mély levegőt vett. Próbálta addig
visszatartani az átváltozását, ameddig csak lehetséges.
– Hogy
érted, hogy a párod vagyok? Én nem vagyok farkas! – csattant fel a lány. Connor
lassan közelített hozzá, vörös szeme csábítóan villant a sötét szobában.
Ayradnia lélegzetvisszafojtva nézte, ahogy a férfi, akár egy ragadozó, becserkészi,
ő pedig
moccanni sem tudott. Igaz, nem is akart…
– Tudom. De
ez nem csak azon múlik. Így hozta a sors. Ez a végzet. – Egyre közelebb kúszott
hozzá, lassan, hogy a lány ne riadjon meg újra.
– Nem! Nem
lehetek én a párod… - Connor lehelete már a nyakát csiklandozta. Az amazon
oldalra biccentette a fejét, a férfi pedig apró csókokat lehelt az érzékeny bőrre.
– Csak
fogadd el… és ne küzdj ellene. Ellenem. – A férfi lehúzta az amazon egyik
melltartópántját, és csókokkal borította be a helyét.
– De mi fog
történni, ha te… - Ayradnia nem tudta befejezni a mondatot, Connor csókkal
fojtotta belé a szót. A lány beletúrt a szőke hajba, és közelebb húzta magához. Erősen
megmarkolta a haját, aztán hirtelen elrántotta magától.
– Át fogsz
változni! – hadarta el gyorsan, mert a férfi újra lecsapott a szájára. Connor
felmordult, és kigombolta a lány nadrágját. Miközben lehúzta róla, elszakadt a
szájától, és lihegve válaszolt neki.
– Nem
foglak bántani… szerintem. – A férfi hangja bizonytalan volt, pedig szerette
volna megnyugtatni Ayradniát. Még akkor is, ha maga sem volt benne biztos, csak
reménykedett.
– Szerinted?!
– Az amazon hangja pár oktávval feljebb csúszott. Connor komolyan ránézett.
– Eddig még
nem történt velem ilyesmi. És senkitől nem tudom
megkérdezni. De ha nem akarod… – elfordult
a lánytól, aki csalódottan vette tudomásul, hogy amíg a férfi meg tudna állni, ő majd
eleped egy érintéséért. Mérgesen a párnára csapott, és Connor hátához simult.
Lágy csókot lehelt
a tarkójára, közben kioldotta az övét. Connor nagy szemekkel nézett rá.
– Biztos
vagy benne? – Ayradnia mosolyogva bólintott.
– Ne
kérdezd miért, de bízom benned. És ha esetleg bántanál… tudok vigyázni magamra.
– A lány rákacsintott, a férfi pedig villámgyorsan hanyatt döntötte, és
végignézett rajta. Egy fekete melltartón és egy apró, fekete selyembugyin kívül
más nem takarta a tökéletes testét. Farka fájdalmasan megrándult a látványra, a
torka mélyéről pedig állati morgás tört elő. Tenyerét a falatnyi bugyira tapasztotta, és elégedetten
nyugtázta, hogy a lány teljesen felkészült rá. Finoman ingerelni kezdte
a csiklót, az amazon pedig ívben megfeszítette a hátát. Connor keményen
megcsókolta, ujjaival a nedves párnácskákat masszírozta. Ayradnia szélesebbre
tárta combjait, hogy a férfi a megfelelő helyre
illesztette ágaskodó
szerszámát. Előre döfött, egyesülésüket imitálva, a lányból pedig egy nyögés szakadt ki. A férfi körkörösen dörzsölte a csípőjét az amazonéhoz, közben folyamatosan csókokkal bombázta a nyakát, majd
lejjebb kalandozott. Egyetlen harapással eltüntette a melltartót az útból, és nyelvével
körberajzolta az egyik bimbót. Amikor áttért a másikra, és keményen megszívta,
Ayradnia hátrahajtotta a fejét, a férfi nevét sikította, testét pedig
robbanásszerű orgazmus rázta végig. Connor tovább
ingerelte, majd lerúgta magáról
a boxert, a lány bugyiját, pedig egyszerűen széttépte, és egyetlen, kemény lökéssel az
amazonba csusszant. Ayradnia a férfi nyakába kapaszkodott, Connor pedig folytatta az egyre mélyülő csípőmozdulatokat. Hátrahajtotta a fejét, és érezte, hogy
a farkas is teret követel magának.
– K… kezdődik… – nyögte megtörten, majd
karmai megnőttek, agyara megnyúlt, a szavak pedig szinte morgásnak hangzottak.
Ayradnia csak bólintani tudott, Connor pedig kihúzódott belőle, felrántotta és fordítva durván az ágyra lökte. Minden
finomság nélkül újra beléhatolt, és egyik kezével az ágytámlába
kapaszkodott, másikkal a lány csípőjét szorította magához. Az ösztön egyre jobban eluralkodott rajta, és villámcsapásként érte a felismerés. Riadtan
igyekezett figyelmeztetni Ayradniát, de a
torkából mély morgás tört elő, csak pár szó volt
felismerhető.
– Istenem…
muszáj… védekezz… kérlek, muszáj… - A lány hátranézett rá, és egy pillanatra
megrettent a férfi arcától. Agyarai készen álltak a harapásra. Ayradnia nagyon
nyelt, és összeszedve minden erejét, válaszolt neki.
– Tedd meg!
Akarom… - Connor nagy szemekkel bámult rá, egy másodpercre abbahagyta a
lökéseket, de a lány bólintott, így folytatta. Hátrahajtotta a fejét, majd
felrántotta magához az amazont, félresöpörte a haját az útból, és fogait a lány
nyakába mélyesztette. Ayradnia felsikított, először fájdalmában, majd a hirtelen rátörő orgazmustól. Connor kihúzta az
agyarait a lányból, és egy kemény lökéssel követte a csúcsra. Lihegve engedte el Ayradniát, aki erőtlenül hanyatlott vissza az ágyra. Elvette
a kezét az ágytámláról, ahol öt mély barázda húzódott. Az amazon lehúzta az
ágyra, és befészkelte magát a férfi karjai közé. Connor egy apró csókot lehelt
a nyakán lévő sebre, ami már gyógyulásnak
indult.
– Sajnálom
– suttogta az amazon fülébe, aki halkan morgott valamit, de a férfi nem
értette. Gyanította, hogy már el is aludt. Azért hozzátette, amit nem tudott
magába fojtani. – Szeretlek.
Ayradnia
álmos hangon felelt neki.
– Én is. –
Connor felugrott az ágyról, és biztos volt benne, hogy képzelődött. A lány biztos
nem mondana ilyet. Ha meg igen, csak álmodik valamit. Lehet, hogy nem is arra
válaszolt. Felpillantott az égre, a Hold már magasan járt. Connor végül megadta
magát, és átengedte az irányítást a farkasnak. Egy pillanattal később már a hófehér, vörös szemű állat állt a helyén. A lányra
pillantott, halkan morgott, majd kirohant az éjszakába.
A farkas
hangtalanul lépkedett a fák között, majd a fülét hegyezve lapult a földre. Egy
csapat férfi fáklyákkal és mindenféle szerszámokkal felfegyverkezve járta az
erdőt. Rá vadásztak. A félelmetes vadállatra, aki
kisgyerekeket tép szét, puszta szórakozásból. A farkas
fújt egyet, majd lassan hátrálni
kezdett. Hófehér bundája volt a
legnagyobb ellensége, már messziről észre lehetett venni. Hogy a vörösen izzó szemeiről már szó se essen.
Az állat egy pillanatig elgondolkodott,
hogy visszamegy, és csap egy
kis ramazurit, de Connor elméje ráparancsolt, így végül nyugton
maradt. Egy vastag tölgy tövében rejtőzött el, amíg a
falusiak elcsörtettek
mellette. Vadásznak, de
olyan zajt csapnak, mintha valami táncmulatság lenne a sűrű erdő közepén. Ostoba
emberek…
Amikor
minden elcsendesedett, előlépett a
rejtekéből, és felidézte a
csapos szavait. Fent, a hegyek között sok a barlang. És az amazon
kérte, hogy keresse meg. Micsoda
ajándék lenne neki, ha megöli a mágust! Connor azonban durván ráförmedt a
farkasra. A lány akkor nem volt önmaga. Nem ő akarta,
hogy megkeresse a mágust. A mágus akarja, hogy megtalálják.
A farkas
megtorpant. Tehát Ayradnia is erre gondolt. Hogy a mágus irányította. A francba… Ez komolyabb, mint gondolta.
Így még inkább meg kell találnia a férget. Ha még egyszer bántani meri a lányt…
az ő amazonját… A farkas
lehajtotta a fejét és dühösen fújt egyet. Tényleg nem lenne szabad így gondolnia rá. Még ez után az
éjszaka után sem. Nem számít, hogy ő mit érez, Ayradnia nem akar vele maradni. Már kezdetektől ezt
mondta, és egy éjszaka miatt biztos nem fogja magát meggondolni.
Hosszas
gondolkodás után végül elindult a hegyek felé. Gyorsan haladt, kikerülve minden
rá vadászó csapatot. Amikor a mancsai alatt a nedves avart felváltotta a köves
talaj, lelassított. Nagyot szippantott a levegőbe, de a
fenyők illatán kívül mást nem
sodort magával a szél. Elindult még feljebb, úgy emlékezett,
arra is van néhány barlang. Megszagolt néhány fát, bekukkantott
egy-két bokor mögé, hátha talál valamit, ami igazolja a feltevését. Amikor
megérezte a várt illatot, majdnem a Holdra vonított örömében. Füst és égetett
növények bűze facsarta az orrát, mindössze követnie kellett a forráshoz. A fák
között suhant némán, akár egy hófehér árny. Hirtelen megállt, és szorosan egy
fához lapult. Nem sokkal előtte egy nyílást fedezett
fel a sziklák között. Már épp azon
volt, hogy közelebb lopózik, amikor végigfutott
rajta az oly ismerős borzongás. A Hold nyugovóra tért, elengedte tehetetlen
szolgáját. Connor érezte, hogy átka végre lecsillapodott, a farkas elméje
visszahúzódik agya rejtett zugaiba. Megfordult és teljes erejéből futni
kezdett. Rohant vissza a lányhoz.
Ayradnia
álmosan kinyújtózkodott, és átfordult a másik oldalára. Ijedtében majdnem
felsikított. Egy hófehér farkas feküdt mellette, hatalmas fejét a mancsaira
támasztotta, vörös szeme őt fürkészte. Amikor látta, hogy a
lány felkelt, vakkantott egyet, és nedves orrával megbökdöste. Ayradnia
felnevetett.
– Mi lenne,
ha inkább visszaváltoznál? – A farkas nyelve kilógott a szájából, úgy
bólintott. Egy pillanat múlva már Connor feküdt mellette, teljesen meztelenül.
Kisfiús mosolyt küldött a lány felé, és magára rántotta a takarót.
– Jó
reggelt! Hogy aludtál? – A férfi jólesően nyújtózott egyet,
Ayradnia pedig magába itta a látványt.
Felejthetetlen emlék egy
felejthetetlen éjszakáról.
– Tulajdonképpen
egész jól. És képzeld, emlékszem mindenre, ami elég jó hír, tekintve az elmúlt
napokat. – Az amazon ásított egy nagyot, Connor pedig elfordította a
tekintetét.
– Mindenre?
– kérdezte félve, de a lány rákacsintott.
– Igen,
mindenre. – Connor nem tudta pontosan, hogy mire gondol. Valószínűleg csak az
együttlétükre.
– Az jó…
az… tényleg jó… - A férfi szégyellősen bámulta az ágy végét, Ayradnia
pedig nem igazán értette a reakcióját. Lehet, hogy mégsem emlékezett olyan tökéletesen az éjszakára?
– Bár… elég
hamar elaludtam… Elképzelhető, hogy mégis kimaradt egy-két részlet. Felvilágosítanál? – próbált óvatosan
tudakolózni a lány.
– Hm? Ja,
nem… nem történt semmi. Én… miután mi… vagyis… szóval nem sokkal azután,
amikor… - Mégis hogy mondja el neki, hogy szerelmet vallott? Talán jobb, ha nem
is említi.
– Igen? –
Ayradnia elmosolyodott. Connor szégyellős. Nem is
gondolta volna. Az arrogancia, ahogy a legtöbb dolgot
kezeli, elnyom szinte minden más benyomást a férfi körül.
– Tehát
átváltoztam teljesen. Ahogy láthattad is – terelte el a szót a farkas, úgy
döntött, a lány csak álmában motyogott. Egyáltalán nem neki válaszolt. Az
amazon bólintott, és vigyorognia kellett, ahogy a fehér farkasra gondolt. – És
megkerestem a mágusodat. Azt hiszem, tudom, hol van!
– Te jó ég!
Ez remek hír! Már csak fegyverek kellenek és indulhatunk is! – Az amazon
teljesen felébredt, és izgatottan ült fel az ágyon.
– Öhm…
tudod, én nem aludtam olyan jól, mint egyesek. Mondhatni, semmit. – Ayradnia
elszégyellte magát. Amíg ő horpasztott, a férfi neki segített. Egész éjjel.
– Persze,
ne haragudj! Akkor én ki is megyek, hogy tudj pihenni. – Már épp felkelt az
ágyból, amikor két erős kéz a derekára fonódott, és visszarántotta az ágyra. A barna szempár mélyen, a lelkéig hatolt,
miközben csábító hangon kérlelte.
– És ha azt
szeretném, hogy maradj? – A lány nagyot nyelt. Önszántából lépett bele a
gödörbe és most zuhan. Egyre mélyebben. Nincs kapaszkodó, nincs kiút, nincs
remény. Elveszett, és még csak nem is bánja. Szó nélkül bólintott, és a kőkemény mellkashoz húzódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése