2013. június 14., péntek

Több, mint vér - 19. fejezet


A következő részhez ajánlott zene: 


Drew Yara példáját akarta követni, megindult a lépcső felé, de valaki elkapta a könyökét. Már épp lendületből ütött volna, amikor meglátta a Sámán vigyorgó arcát. Leengedte a kezét, és nagyot sóhajtva kérdezte meg.
– Mi a gond? – Ismét a lépcső felé pillantott.
– Semmi. Mit szólnál a mai naphoz? – Rori kacsintott, és N felé bökött. Drew szíve hevesebben kezdett verni, és bólintott.
– Benne vagyok. Mit kell tennem? – kérdezte leplezetlen izgalommal.
– Semmit. Csak aludj el. Jó mélyen – kacsintott az amazon.
– És akkor hogy fogok összejönni vele? – A Sámán arrébb tuszkolta a vámpír, és suttogva válaszolt.
– Mondtam, hogy nem teljesen lesz a tiéd. De az esélyed megnő. Kell, vagy nem? Rori úgy mondta, mintha a férfi pazarolná az idejét, és nem érne rá örökké a válaszra várni.
– Kell, hát persze! Mi… mi fog történni? – vágta rá sietve a vámpír.
– Hm… legyen meglepi! – Rori vigyorgott, Drew-t pedig nagyon rossz érzés kerülgette. – Most menj. És Drew? – Állította meg ismét a Sámán.
A férfi hátranézett.
– Tessék? – Már a lépcső aljánál volt, amikor az amazonra pillantott.
– Szép álmokat! – Roriból kitört a nevetés, ami újabb ok volt az aggodalomra a vámpírnak.

Amikor Drew eltűnt a lépcső tetején, a Sámán Dimitrie-hez lépett.
– Helló Szépfiú! Mit csinálsz napközben? – Ölelte át a férfi vállát kacéran.
– Alszok. – D elcsigázottan válaszolt. Egész éjjel egyedül volt, ugyanis a társa, Morrow a nőjét kereste. Egy pórázt fogok a kiscsajra kötni. Akkor nem mászkál el.
– Ne morgolódj. Inkább legyél vidám! Ma megnöveljük az esélyeidet Nicky-nél! Mit szólsz? – Dimitrie szeme felcsillant.
– Végre! Mit kell csinálnom? – Alig várta, hogy az övé legyen a lány. Fantasztikus napra számíthat, ebben biztos volt.
– Neked semmit. Csak aludj – felelte nyugodtan a Sámán. Dimitrie csodálkozva nézett rá.
–Ezt most nem egészen értem… - Rori közelebb hajolt hozzá.
– Nem baj. Csak tedd, amit mondtam. – D végül megrántotta a vállát. Úgysincs más terve, úgyhogy menni fog.
– Rendben – bólintott, majd elindult a szobája felé.
– Akkor… szép álmokat! – Rori vigyorogva integetett a távozó vámpírnak.


A Sámán épp a konyhába indult, amikor Titania utána szólt.
– Sámán… beszélhetnénk? – Rori megállás nélkül válaszolt.
– Nem.
– Tessék? – Rori intett az amazonnak, hogy kövesse. T leült az asztalhoz, a Sámán pedig kivett egy nagy tál szőlőt a hűtőből.
– A kérdésedre a válaszom nem. – Bekapott egy szőlőszemet, miközben a csalódott amazont nézte.
– Ez nem igazság! Tudod, hogy veszélyben van. – Titania felpattant, és mérgesen járkálni kezdett.
– Igen. De attól még nem mehetsz utána. – Az utasítás egyértelmű volt.
– És ha szólnék Xandrának, hogy keresse meg? Akkor nem én mennék, mégis legalább lenne egy segítsége… - Titania lehalkította magát, amikor a Sámánra pillantott. Kihúzta a gyufát, nem kérdés.
– Mit képzelsz te rólam? Hogy megkerülhetsz?! – Rori kihúzta magát, és a mindig vidám, mosolygós lány helyét átvette az igazi Sámán. A hatalmas erejű, kegyetlen amazon, akit a sors választott egy egész faj irányítására.
– Hatalmasabb vagyok, mint az el tudnád képzelni! Csaták ezreiben vettem részt, és győzedelmeskedtem! Ádám fiai rettegik a nevem, erőm többszöröse a legerősebb mágusénak! És Te, apró amazon azt hiszed, hogy meg tudod kerülni a parancsomat?!
A Sámán hangja bezengte a konyhát, a poharak remegni kezdtek a polcokon. A düh, amely elöntötte a Sámánt, túlcsordult rajta, beterítve mindent a közelében. T hátralépett a kiterjedt energiamezőtől, Rori szeme pedig kezdett kifehéredni. Titania tudta, ha nem nyugtatja le a Sámánt, elszabadul a pokol. Előbányászta az agya legmélyebb zugából az egyetlen Elvis-dalt, amit ismert, és hangosan énekelni kezdett.
–  „The warden threw a party in the county jail. The prison band was there and they began to wail.”
Amikor Rori meghallotta az ismerős dallamot, mély levegőt vett, és egy pillanat alatt lenyugodott. Szeme visszaváltozott ónixra, az energiamező pedig megszűnt. T lihegve rogyott össze.
– Sss…sajnálom… - Az amazon szája nehezen mozgott, az iménti, tetemes energia ellenállás miatt úgy érezte, hogy legalább ezer kilós minden tagja. A Sámán felsegítette a földről, és leültette egy székre.
– Nincs gond. Jó volt a szám választás! – Vigyorogva bekapott egy újabb szőlőszemet, T pedig elmosolyodott.
– Azért nem volt az igazi. – Hátratűrte zilált haját, és nagy levegőket vett.
– Hát nem. De nincs még egy Király a Földön… Sajnos… - Mindketten egyszerre nevették el magukat.

Connor becsukta az ajtót, és a lányra pillantott. Ayradnia dühösen mászkált a szobában, néha-néha beleütve némelyik bútorba. Legszívesebben a kardjával kaszabolta volna a szekrényeket és az asztalokat, de az persze már Amerikában volt. Ahol neki is kellene lennie. De nem, neki itt kellett maradnia, mert egy hülye mágus itt ólálkodott egy idióta farkas miatt. Az említett személy lassan közelebb lépett hozzá, és suttogva szólalt meg.
– Nézd, tudom, hogy ez most nagyon rossz lehet neked… - Nem volt a legjobb szóválasztás, Ayradnia magából kikelve kiabált vele.
– Rossz? Rossz?! Elvették az emlékeimet! Szerinted ez mennyire lehet rossz? Ki tudja, mit csináltam vagy velem mit csináltak?
– Hé, mire célozgatsz? – Connor mérgesen nézett rá. Csak nem arra gondolt, hogy valamit is csinálna vele akarata ellenére? Hiszen másra sem vágyott, csak, hogy a lány is akarja… Majdnem hangosan is káromkodott. Még csak gondolnia sem szabad erre. Ez a lány fontosabb, mint bármi más az életében. Tehát nem tarthatja meg. Nem láncolhatja magához. Nem akarhatja, hogy a lány is akarja őt.
– Semmire, bocs. De ez a tehetetlenség megöl. Meg vagyok győződve, hogy mindez annak a féregnek a műve. Nem is akarok a legrosszabbra gondolni
– Mégis mire? – Connor kíváncsi volt a lány elméletére is. Ő ugyanis semmi használhatót nem tudott kitalálni.
– Hogy… esetleg… nem is tudom. Hagyjuk, hülyeség. – Connor hozzá lépett, arcát kezei közé fogta, és lehajolt hozzá.
– Semmi sem hülyeség, amire gondolsz… - Ayradnia megnyalta a szája szélét. Vészesen közeledtek egy újabb csókhoz, és nem talált egy épkézláb okot sem, hogy miért ne tegye. A Hold fénye bevilágított a szobába, ők pedig csak nézték egymást. Connor mély levegőt vett, ám a lány ajkai előtt megtorpant. Ayradnia majdnem rákérdezett, hogy ez mi is akart lenni, amikor a férfi ellépett tőle és elfordult.
– Baj van? – Kérdezte aggódva.
– A Hold… átváltozom. – Connor az ablakra bámult, nehezen formálta a szavakat. Utálta beismerni a gyengeségét, márpedig ez az volt.
– Most? – Az amazon hazudott volna, ha azt mondaná, nem rettent meg, de a férfi hangja elmélyült.
– Tudom késleltetni… - Ayradnia beharapta a szája szélét.
– Mennyire? – Connor még mindig elfordulva válaszolt.
– Egy ideig. – Az amazon közelebb lépett hozzá, és maga felé fordította. Connor szeme mélyvörösben játszott, agyara pedig kilógott a szájából. Ayradnia végigsimított az arcán, a férfi pedig a tenyerébe fordította a fejét, majd hirtelen elkapta.
– De el kell mondanom valamit… Rólad. – Azt sem tudta, hogy fogjon hozzá.
– Hm? Mi van velem? – Az amazon közelebb simult hozzá, ujjait végigfuttatta Connor izmos hátán.
– Így… így nem tudom elmondani… - A lány belemarkolt a fenekébe, és végignyalt a nyakán, majd belesuttogott a fülébe.
– Akkor ne beszélj. – Ráharapott a fülcimpájára, Connor csípője pedig előrelendült. Férfiassága már mereven feszült a farmerjának, türelmetlenül várva, hogy kiszabadulhasson.
– De ezt muszáj… csak egy kicsit… hallgass meg. – Ayradnia nagyot lökött rajta, Connor pedig hátraesett az ágyra. Az amazon lovagló ülésben ráült, és széttépte a férfi fekete pólóját, majd villámgyorsan levetette a sajátját is. Connor élesen szívta be a levegőt, ahogy a hófehér mellekre pillantott.
– Úristen, tényleg el kell mondanom. – Átfordította magukat, így most ő került felülre. Ayradnia elvigyorodott, és már nyúlt is a férfi nadrágövéért. Connor felmordult, és mindkét kezét a feje fölé szegezte.
– Figyelj! Ha veled leszek… át fogok változni. – Talán finomabban is közölhette volna… Most azonban minden másodperc számított, nem teketóriázhatott sokáig.
– Tessék? – Az amazon szeme kikerekedett, és szabadulni próbált.
– Nem, nem úgy. Nem teljesen. Hosszabb lesz a fogam, és megnőnek a karmaim, de nem alakulok át. Csak vadabb leszek. Most viszont túlságosan finoman fogalmazott.
– Miért? – Nézett rá kérdőn a lány.
– Mert Te vagy az. – A férfi szeme különösen csillogott, Ayradnia pedig a legrosszabbtól tartva kérdezett vissza.
– Mi vagyok én? – Igyekezett nem rettegni a választól, azonban a bensőjében már sejtette a választ.
– A párom. – Connor nagyot sóhajtott, amikor bevallotta, hogy az egyetlen, akit neki szántak, pont egy amazon. Még csak nem is egy fajba tartoznak. Őrült játékot játszik velük a sors, hogy így hozta őket össze. De mit lehet tenni a végzet ellen? Nem küzdeni elsősorban. A lány azonban mégis megrettent Fortuna játékától.



2 megjegyzés:

  1. WHHÁÁÁÁÁ!!!!
    :) a sámán még mindig nem semmi:D

    De ha jól emlékszem akkor majd a következő rész az igazán...Vicces lesz (*gonosz vigyor*) hehehe...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, jól emlékszel! Akkor jön a nagy durranás, de én ezt a részt is bírom! :D

      Törlés