A következő részhez ajánlott zene:
Drew Yara
példáját akarta követni, megindult a lépcső felé, de valaki elkapta a könyökét. Már épp lendületből ütött volna,
amikor meglátta a Sámán vigyorgó arcát.
Leengedte a kezét, és nagyot sóhajtva kérdezte meg.
– Mi a
gond? – Ismét a lépcső felé
pillantott.
– Semmi.
Mit szólnál a mai naphoz? – Rori kacsintott, és N felé bökött. Drew szíve
hevesebben kezdett verni, és bólintott.
– Benne
vagyok. Mit kell tennem? – kérdezte leplezetlen izgalommal.
– Semmit.
Csak aludj el. Jó mélyen – kacsintott az amazon.
– És akkor
hogy fogok összejönni vele? – A Sámán arrébb tuszkolta a vámpír, és suttogva
válaszolt.
– Mondtam,
hogy nem teljesen lesz a tiéd. De az esélyed megnő. Kell,
vagy nem? – Rori úgy mondta, mintha a férfi pazarolná az idejét, és
nem érne rá örökké a válaszra várni.
– Kell, hát
persze! Mi… mi fog történni? – vágta rá sietve a vámpír.
– Hm…
legyen meglepi! – Rori vigyorgott, Drew-t pedig nagyon rossz érzés kerülgette.
– Most menj. És Drew? – Állította meg ismét a Sámán.
A férfi
hátranézett.
– Tessék? –
Már a lépcső aljánál volt, amikor az amazonra pillantott.
– Szép
álmokat! – Roriból kitört a nevetés, ami újabb ok volt az aggodalomra a
vámpírnak.
Amikor Drew
eltűnt a lépcső tetején, a Sámán Dimitrie-hez lépett.
– Helló
Szépfiú! Mit csinálsz napközben? – Ölelte át a férfi vállát kacéran.
– Alszok. –
D elcsigázottan válaszolt. Egész éjjel egyedül volt, ugyanis a társa, Morrow a
nőjét kereste. – Egy pórázt fogok a
kiscsajra kötni. Akkor
nem mászkál el.
– Ne
morgolódj. Inkább legyél vidám! Ma megnöveljük az esélyeidet Nicky-nél! Mit
szólsz? – Dimitrie szeme felcsillant.
– Végre!
Mit kell csinálnom? – Alig várta, hogy az övé legyen a lány. Fantasztikus napra
számíthat, ebben biztos volt.
– Neked
semmit. Csak aludj – felelte nyugodtan a Sámán. Dimitrie csodálkozva nézett rá.
–Ezt most
nem egészen értem… - Rori közelebb hajolt hozzá.
– Nem baj.
Csak tedd, amit mondtam. – D végül megrántotta a vállát. Úgysincs más terve,
úgyhogy menni fog.
– Rendben –
bólintott, majd elindult a szobája felé.
– Akkor…
szép álmokat! – Rori vigyorogva integetett a távozó vámpírnak.
A Sámán épp
a konyhába indult, amikor Titania utána szólt.
– Sámán…
beszélhetnénk? – Rori megállás nélkül válaszolt.
– Nem.
– Tessék? –
Rori intett az amazonnak, hogy kövesse. T leült az asztalhoz, a Sámán pedig
kivett egy nagy tál szőlőt a hűtőből.
– A
kérdésedre a válaszom nem. – Bekapott egy szőlőszemet, miközben a csalódott
amazont nézte.
– Ez nem
igazság! Tudod, hogy veszélyben van. – Titania felpattant, és mérgesen járkálni
kezdett.
– Igen. De
attól még nem mehetsz utána. – Az utasítás egyértelmű volt.
– És ha
szólnék Xandrának, hogy keresse meg? Akkor nem én mennék, mégis legalább lenne
egy segítsége… - Titania lehalkította magát, amikor a Sámánra pillantott.
Kihúzta a gyufát, nem kérdés.
– Mit
képzelsz te rólam? Hogy megkerülhetsz?! – Rori kihúzta magát, és a mindig
vidám, mosolygós lány helyét átvette az igazi Sámán. A hatalmas erejű, kegyetlen
amazon, akit a sors választott
egy egész faj irányítására.
– Hatalmasabb
vagyok, mint az el tudnád képzelni! Csaták ezreiben vettem részt, és győzedelmeskedtem!
Ádám fiai
rettegik a nevem, erőm többszöröse a legerősebb mágusénak! És Te, apró amazon azt
hiszed, hogy meg tudod kerülni a
parancsomat?!
A Sámán
hangja bezengte a konyhát, a poharak remegni kezdtek a polcokon. A düh, amely
elöntötte a Sámánt, túlcsordult rajta, beterítve mindent a közelében. T
hátralépett a kiterjedt energiamezőtől, Rori
szeme pedig kezdett kifehéredni.
Titania tudta, ha nem nyugtatja le a Sámánt,
elszabadul a pokol. Előbányászta az agya legmélyebb zugából az
egyetlen Elvis-dalt, amit ismert, és hangosan énekelni kezdett.
– „The warden threw a party in the county jail.
The prison band was there and they began to wail.”
Amikor Rori
meghallotta az ismerős dallamot, mély levegőt vett, és egy pillanat alatt lenyugodott. Szeme visszaváltozott ónixra, az
energiamező pedig megszűnt. T
lihegve rogyott össze.
– Sss…sajnálom…
- Az amazon szája nehezen mozgott, az iménti, tetemes energia ellenállás miatt
úgy érezte, hogy legalább ezer kilós minden tagja. A Sámán felsegítette a földről, és leültette egy
székre.
– Nincs
gond. Jó volt a szám választás! – Vigyorogva bekapott egy újabb szőlőszemet, T
pedig elmosolyodott.
– Azért nem
volt az igazi. – Hátratűrte zilált haját, és nagy levegőket vett.
– Hát nem.
De nincs még egy Király a Földön… Sajnos… - Mindketten egyszerre nevették el
magukat.
Connor
becsukta az ajtót, és a lányra pillantott. Ayradnia dühösen mászkált a
szobában, néha-néha beleütve némelyik bútorba. Legszívesebben a kardjával
kaszabolta volna a szekrényeket és az asztalokat, de az persze már Amerikában
volt. Ahol neki is kellene lennie. De nem, neki itt kellett maradnia, mert egy
hülye mágus itt ólálkodott egy idióta farkas miatt. Az említett személy lassan
közelebb lépett hozzá, és suttogva szólalt meg.
– Nézd,
tudom, hogy ez most nagyon rossz lehet neked… - Nem volt a legjobb
szóválasztás, Ayradnia magából kikelve kiabált vele.
– Rossz?
Rossz?! Elvették az emlékeimet! Szerinted ez mennyire lehet rossz? Ki tudja,
mit csináltam vagy velem mit csináltak?
– Hé, mire
célozgatsz? – Connor mérgesen nézett rá. Csak nem arra gondolt, hogy valamit is
csinálna vele akarata ellenére? Hiszen másra sem vágyott, csak, hogy a lány is
akarja… Majdnem hangosan is káromkodott. Még csak gondolnia sem szabad erre. Ez
a lány fontosabb, mint bármi más az életében. Tehát nem tarthatja meg. Nem
láncolhatja magához. Nem akarhatja, hogy a lány is akarja őt.
– Semmire,
bocs. De ez a tehetetlenség megöl. Meg vagyok győződve, hogy
mindez annak a féregnek a műve. Nem is akarok a
legrosszabbra gondolni…
– Mégis
mire? – Connor kíváncsi volt a lány elméletére is. Ő ugyanis
semmi használhatót nem tudott kitalálni.
– Hogy…
esetleg… nem is tudom. Hagyjuk, hülyeség. – Connor hozzá lépett, arcát kezei
közé fogta, és lehajolt hozzá.
– Semmi sem
hülyeség, amire gondolsz… - Ayradnia megnyalta a szája szélét. Vészesen
közeledtek egy újabb csókhoz, és nem talált egy épkézláb okot sem, hogy miért
ne tegye. A Hold fénye bevilágított a szobába, ők pedig
csak nézték egymást. Connor mély levegőt vett, ám a lány ajkai előtt
megtorpant. Ayradnia majdnem rákérdezett, hogy ez mi is akart lenni, amikor a férfi ellépett tőle és elfordult.
– Baj van?
– Kérdezte aggódva.
– A Hold…
átváltozom. – Connor az ablakra bámult, nehezen formálta a szavakat. Utálta
beismerni a gyengeségét, márpedig ez az volt.
– Most? –
Az amazon hazudott volna, ha azt mondaná, nem rettent meg, de a férfi hangja
elmélyült.
– Tudom
késleltetni… - Ayradnia beharapta a szája szélét.
– Mennyire?
– Connor még mindig elfordulva válaszolt.
– Egy
ideig. – Az amazon közelebb lépett hozzá, és maga felé fordította. Connor szeme
mélyvörösben játszott, agyara pedig kilógott a szájából. Ayradnia végigsimított
az arcán, a férfi pedig a tenyerébe fordította a fejét, majd hirtelen elkapta.
– De el
kell mondanom valamit… Rólad. – Azt sem tudta, hogy fogjon hozzá.
– Hm? Mi
van velem? – Az amazon közelebb simult hozzá, ujjait végigfuttatta Connor izmos
hátán.
– Így… így
nem tudom elmondani… - A lány belemarkolt a fenekébe, és végignyalt a nyakán,
majd belesuttogott a fülébe.
– Akkor ne
beszélj. – Ráharapott a fülcimpájára, Connor csípője pedig előrelendült. Férfiassága már mereven
feszült a farmerjának, türelmetlenül várva, hogy
kiszabadulhasson.
– De ezt
muszáj… csak egy kicsit… hallgass meg. – Ayradnia nagyot lökött rajta, Connor
pedig hátraesett az ágyra. Az amazon lovagló ülésben ráült, és széttépte a
férfi fekete pólóját, majd villámgyorsan levetette a sajátját is. Connor élesen
szívta be a levegőt, ahogy a hófehér mellekre
pillantott.
– Úristen,
tényleg el kell mondanom. – Átfordította magukat, így most ő került felülre.
Ayradnia elvigyorodott, és már nyúlt is a férfi nadrágövéért. Connor
felmordult, és mindkét kezét a feje fölé szegezte.
– Figyelj!
Ha veled leszek… át fogok változni. – Talán finomabban is közölhette volna…
Most azonban minden másodperc számított, nem teketóriázhatott sokáig.
– Tessék? –
Az amazon szeme kikerekedett, és szabadulni próbált.
– Nem, nem
úgy. Nem teljesen. Hosszabb lesz a fogam, és megnőnek a
karmaim, de nem alakulok át. Csak… vadabb leszek. – Most
viszont túlságosan finoman fogalmazott.
– Miért? –
Nézett rá kérdőn a lány.
– Mert Te
vagy az. – A férfi szeme különösen csillogott, Ayradnia pedig a legrosszabbtól
tartva kérdezett vissza.
– Mi vagyok
én? – Igyekezett nem rettegni a választól, azonban a bensőjében már sejtette
a választ.
– A párom.
– Connor nagyot sóhajtott, amikor bevallotta, hogy az egyetlen, akit neki
szántak, pont egy amazon. Még csak nem is egy fajba tartoznak. Őrült játékot játszik velük a sors, hogy így hozta őket össze. De mit lehet tenni a végzet ellen? Nem küzdeni elsősorban. A lány azonban mégis
megrettent Fortuna játékától.
WHHÁÁÁÁÁ!!!!
VálaszTörlés:) a sámán még mindig nem semmi:D
De ha jól emlékszem akkor majd a következő rész az igazán...Vicces lesz (*gonosz vigyor*) hehehe...
Igen, jól emlékszel! Akkor jön a nagy durranás, de én ezt a részt is bírom! :D
Törlés